Játékcsónak
Tamir Rice-nak
sárga műanyag
fekete tenger
szemforma szilánk
egy elsötétült térképen
most nincsenek partok
megérkezni – vagy
elindulni
szél sincs csak
ez a várakozás ami
mozgat téged
úgy mintha másodpercek
toppannának be
és többé nem is távoznának
játékcsónak evezők nélkül
minden hullám
túljut a zöld lámpán
játékcsónak
játéklevél hull
egy játékfáról
vár
és vár
mintha a nyíl-
méregbékák
amik épp tünedeznek el körülötted
nem lennének
átszúrva
tulajdon nevük által
Mondj nekem valami jót
Megint az aknamezőn állsz.
Valaki, aki mostanra halott,
azt mondta, itt fogsz megtanulni
táncolni. Az ajkadon hó, mint egy sóval
hintett vágás, halálaid között ugrándozol, feketék, mint isten
ciklusai. Karod apró sebeket ejt
a szélben. Valami teremtmény vagy. Másrészt a
túlélésre teremtettek, ebből kifolyólag valaki
fia vagy. Eszerint, ha kinyitod a szemed, újra ott vagy
abban a házban, egy sárga vitorlásokkal díszített takaró alatt.
Anyád pasija, kopasz fején körben vörös
haj, egy lángoló bolygó, térdel
megint az ágyadnál. A whiskey & elmorzsolt Oreók
illata száll. A hó behull az ablakon: hamvakat küldtek vissza
egy téves mítoszból. Szétfolyik tintakeze
a mellkasodon. És csak táncolsz az aknamező közepén –
mozdulatlanul. A függöny remeg. Nyájas fény dereng át
az ajtó alatt. A légzése. Nyirkos, szomorúkék arca a senki
pályáján keringő föld & arra vágysz, hogy valaki azt mondja, hé…hé,
gyönyörűen táncolsz. Meghalnék egy keringőért veled,
drágám. Oly régóta várod, hogy ezt
mondja valaki. Azon az éjjelen, hamarosan, elcsomagolod
a kedvenc ponyvaregényedet egy szatyorba anyád 45-ösével,
mert a legbiztonságosabb mentsvárak mindig a fejed
fölötti gondolatok. Mert igazságos – annak kell lennie -,
ahogy a kezeink fájdalmat okoznak, majd nekünk adják
a világot. Mennyire tudod szeretni a világot,
amíg nem marad semmi szerethető,
csak te magad. Aztán leállhatsz.
Aztán elsétálhatsz, vissza a ködbe
zárt aknamezőre, ahol a nyaki ütőered érted
pulzál fagypontig. Elsétálhatsz. Semmivé válhatsz
és tovább lélegezhetsz. Higgy nekem.
Utcaseprők
A tested saját csendes
zörgésére ébred.
Kötelek & kötelek…
Milyen gyorsan kiürül
az állat
Ismét egyedül vagyunk
kifáradt szájunkkal.
Két tátogó pisztráng
Egy júniusi parton.
Egymás mellett, látom,
miért jöttem, az íriszed
mögött apró tükör.
Bámulom
ezt a színezüst szótagot,
amiben egy én-arcú hal
megrándul,
majd elmegy.
A halász
hirtelen kisfiú lesz,
akinek túl sok a terhe.
Fordító: Vasas Tamás
Borító: Unsplash
