Magyarország villamosenergia-termelésének igen jelentős részét ma a paksi atomerőmű látja el, amely nukleáris technológiával működik. A létesítményt még éppen csak elkezdték építeni (1969), amikor Balogh Endre, a hazai irodalmi élet – sokkal kevésbé félelmetes, ám közel hasonló hatékonyságú – energiaellátója ugyanitt, Paks városában meglátta a napvilágot (1971), majd Németkér községben cseperedni kezdett.
Értekező prózát 1996-tól publikál folyóiratokban, novellát pedig 1998-tól, első kötete ugyanakkor csak tíz évvel később, harminchét éves korában jelent meg (Parazita, 2008), és újabb másfél évtized telt el, mire dolgozni kezdett első, előkészületben lévő verseskönyvén, amelynek darabjait számos irodalmi folyóirat adja közre 2022-től. Szépírói megnyilvánulásait szemlélve tehát nehéz lenne sietős munkatempóról vagy épp grafomániáról beszélni, ugyanakkor
szerkesztői-irodalomszervezői tevékenységei annál nagyobb aktivitást jeleznek,
és következetes pályaív írható le általuk. Pannonhalmi diákévei után az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatójaként vált a tudományközi kommunikáció online alakításával korán kísérletezni kezdő Palimpszeszt elektronikus folyóirat egyik alapítójává. Az 1996 és 2005 között változó időközönként, egyszerű vizualitással megjelenő számok a digitális szakszövegközlés terén úttörő vállalkozásnak számítottak. Bár az archívum mai viszonylatban már nehezen áttekinthetőnek tűnik, a magyar- és idegennyelvű írásokat egyaránt közreadó weblap hozzájárult, hogy a szélesebb érdeklődői kör számára korlátlan hozzáférést biztosító, ugyanakkor a szakmai munkát is megkönnyítő online jelenlét a magyar tudományos és művészeti életben általánosan elfogadottá vált.
A ’90-es évek második feléhez köthető másik kezdeményezés, amelyben Balogh szerepet vállalt, egy olyan okkult mozgalom görög nevét vette kölcsön, amelynek ihlető alaptétele az emberben rejlő akaraterő felszabadítására és a szabadság megélésére szólít fel. A Thélème című negyedéves irodalmi periodika 1997 és 1999 között a kortárs kísérleti irodalom megnyilvánulásainak, valamint esszéknek és kritikáknak is helyet adott, vizuális megjelenésében igényességre törekedve, ugyanakkor a korabeli fórumokon fellelhető bejegyzései – és a későbbi eredmények – azt mutatják,
díjazottunknak ambiciózusabb tervei voltak annál, mint amelyek megvalósítására itt lehetősége nyílt.
A Thélème szerkesztőségéből kiváló kollégákkal alapított Prae folyóiratnak a korábbi online felületet is megjelentető Palimpszeszt Kulturális Alapítvány lett a kiadója. Hogy Balogh Endrét a periodika elindításakor a tematikus számokban rejlő lehetőségek foglalkoztatták, arról egy 1999. október 2-án közzétett terjedelmes fórumbejegyzése is tanúságot tesz, ebből idézek: „Nagyon nagy szakmai felkészültségre és roppant sok pénzre volna szükség ahhoz, hogy ne legyen nevetséges, ha egy lap havonta, azaz évente tizenkét alkalommal áll elő »valamely különleges jelentőséggel bíró« tematika köré csoportosított szövegek összeállításával. Úgy tűnik, hogy nem is vállalkoznak ilyesmire, és valóban, inkább rovatokkal, szerzőikkel kívánják érdekessé tenni magukat. Ezzel szemben annak már lehet súlya, ha negyedévente áll elő valamely témával egy folyóirat – az ilyen, ritka megjelenés ennek a formának kedvez.
A legnagyobb érzékenységet a téma kiválasztása igényli, hiszen olyasmit kell feldolgozni, amire szükség van,
azaz az irodalommal kapcsolatos szellemi életünkben valamilyen űrt, valami hiányt kell kitapintani. Azonban arra is ügyelni kell, hogy egy lapban viszonylag kis terjedelem áll rendelkezésre, ha teljesen új irodalmi alkotásoknak is helyet akar adni a szerkesztőség.”
A magyaros szakdolgozata tárgyát képező, számára igen kedves író, Szentkuthy Miklós legismertebb regényének címét vette kölcsön az új folyóirat 1999 végi elindításakor, és a Prae azóta is magas színvonalon látja el e fentebb megfogalmazott küldetést. A szépirodalmi előképhez hasonló komplexitásra törekvő periodika a kortárs irodalmi és kulturális diskurzus újszerű elméleti megközelítéseire mindig is érzékenyen reagált, a populáris irodalmi műfajok, a határterületek feltérképezésére is törekedett, és a kutatók mellett a feltörekvő szépírók generációinak meghatározó publikációs felülete lett. Balogh Endre 2015-ig főszerkesztőként vezette az itt zajló munkát, mindig figyelemmel a megújulás lehetőségeire, tehát sokszor engedett a kísérletezésnek is.
A print folyóirattól független rovatstruktúrával 2006-ban elindult prae.hu művészeti portálnak alapításától mindmáig főszerkesztője.
A széleskörű – minden művészeti ágra kiterjedő – tartalomszolgáltatást itt egyfelől a hírek és a cikkek adják, amelyeket hírlevelek formájában is eljuttatnak az olvasókhoz, ugyanakkor egy blogrendszer egyéb művészeti tartalmak közzétételét is lehetővé teszi itt – még ha a blogolás fénykora utáni időkben ez némi nosztalgikus érzést kelt is. Számos más kezdeményezés mellett a prae.hu szervezésében valósult meg a Jövőnéző Művészeti Fesztivál (2012), amely a könyvtrailerek születését szorgalmazta – igen nagy sikerrel. Itt érdemes utalni a prae.hu irányadó voltára, tehát arra, hogy sokak számára szolgált mintaképp a felület az elmúlt majd húsz év során, könnyen lehet, hogy a KULTer.hu sem létezne ezen előkép nélkül. Személy szerint
az én szemléletem formálódására bizonyosan nagy hatást gyakorolt Balogh Endre kollegiális karakterű vezetői attitűdje,
és tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Azt, hogy az irodalmi intézményrendszer különféle szerepköreiről összefüggésükben képes gondolkozni, jól mutatja a Prae Kiadó vezetőjeként végzett munkája, a komplex folyamatok átlátására való képessége, empátiája és asszertivitása. Tevékenységi köreit mindig jó érzékkel ötvözi, elegánsan kapcsolja egybe a minőség iránti elkötelezettséget és a vállalkozói szemléletet, egységes arculatot építve tesz előremutató lépéseket. Így volt ez akkor is, amikor a JAK-füzetek sorozatszerkesztőjeként a kötetek terjesztését a közös kiadások által könnyítette meg (2008–2009). Később a József Attila Kör elnökeként (2009–2011) pedig nagy erőkkel dolgozott azon, hogy a fiatal irodalmi szervezet vidéki és fővárosi, határon inneni és túli tagjai valódi közösségként gondoljanak önmagukra. Az online felület és a nyomtatott folyóirat egyaránt szépen rezonáltak a tagok hullámhosszára, és szavaik mindkét helyen visszhangzottak, sőt, a JAK-táborban készült portrék, helyzetképek a prae.hu-s tudósítások mellett a néhány évig színes Prae lapjairól is visszaköszönnek a következő generációkra hagyott örökségképp.
Szakmai és vállalkozói kvalitásai mellett emberségének és odafigyelésének tudható be, hogy a Kis Présház irodalmi kávéház néhány éves működése alatt (2019–2024) kivételesen fontos találkozóponttá, számtalan szakmai esemény otthonává, tehát valódi kulturális energiacsomóponttá vált. A kávézó polcairól bárki beszerezhette a kiadó könyveit és lapszámait, a pult előtt pedig a szerzők és az olvasók kaptak helyet – hol a közönség soraiban, hol pedig egy-egy diskurzus résztvevőiként, sőt néha még a pult mögött is szerepet vállaltak. Az online közvetítéseknek hála a beszélgetések jó része ma is visszahallgatható, a prae.hu-s tudósítások pedig fontos érzületeket tartottak meg az utókornak. Szerkesztői megbeszélések, lap- és könyvbemutatók, műhelyek valósultak meg itt, és minden egyéb, ami jó az irodalomban – a folyóiratok és a kiadó munkatársainak, az irodalomra érzékeny embereknek. Remélhető, hogy itt nincs vége a történetnek.
Azt szoktuk mondani, a jó szerkesztő munkája észrevétlen,
hiszen a felületes szöveggondozás hamarabb tűnik fel az olvasóknak, mint a hibák hiánya. De a szerkesztői munka valójában nem merülhet ki a szövegekkel való szöszölésben és a levelezésben, a bejáratott sémák működtetésében. Balogh Endre nem tartozik a biztonsági játékosok közé. Páratlan önátadással építette fel azt az irodalmi energiaközpontot, amely gyakornoki programjaival, fiatal tehetségek iránti elkötelezettségével mindig képes a megújulásra, a friss impulzusok foganatosítására. Ehhez persze emberi kvalitások kellenek, például képesség arra, hogy megfelelő arányérzékkel vezesse a folyamatokat, hogy átlássa az összefüggéseket, és merjen nagyot álmodni, kockáztatni is akár. Balogh Endrének az elmúlt évtizedekben igazolt stratégiai következetessége, kitartása sok kisebb kiadó és induló folyóirat fenntartói számára szolgálhat példaként. Voltak könnyebb és nehezebb időszakok, de
mindig elhivatottan, mások munkáját elismerve dolgozott, és dolgozik tovább most is, amikor egyre borúsabbak a kilátások.
Az állami támogatások elapadásakor keresi az alternatív lehetőségeket, kilép a komfortzónából, a határon innenről, ahol a szakma túlnyomó része tehetetlenül toporog. Itt volt már az ideje, hogy a láthatatlan, pedig olykor épp a láthatóságért – de nem a saját, hanem a minőségi kultúra, különösen az irodalom láthatóságáért – végzett három évtizedes munkája elismerést nyerjen.
Borítókép: Méhes Károly
