A Hungarian Art and Business (HAB) művészeti központ új tárlata, a Bardo, a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjasok 2024. évi beszámoló kiállítása.
A Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjat (becenevén: Derkót) azzal a céllal hozták létre 1955-ben, hogy
segítse a 35 év alatti önálló művészeti tevékenységet folytató tehetséges képzőművészek pályakezdését,
alkotómunkáját és művészi fejlődését. Az idei kiállítást a Petőfi Kulturális Ügynökség részéről Dr. Jusztus Noémi, a PKÜ Alkotóművészetekért felelős osztályvezetője jegyzi közösen Sipos Tünde művészettörténésszel, aki a Régi Szentendrei Művésztelep MANK Galériájának kurátora, illetve már korábban, 2023-ban is rendezett beszámoló kiállítást a Derkovits ösztöndíjasok munkáiból.
Újdonságként a két kurátor a Tibeti Halottaskönyvből ismert „bardo” fogalmára építette fel a tárlatot, amely a buddhista felfogás szerint köztes létként, létközként a halál utáni és az újjászületés közötti életszakasz elnevezése. Ám ezzel mindjárt két probléma is adódik. Egyrészt a kiállítás öt szekciója ellentétes irányból, az európai gondolkodás felől vizsgálja az emberi létezést: a születéstől a halálig tartó intervallumként közelíti meg a létköz fogalmát.
Így a buddhista fogalom helyett jobban lefedte volna a kevésbé hatásvadász, ám tárgyszerűbb Köztes lét cím a tárlatot.
A másik gond, hogy még ebben a tekintetben is problematikusan valósul meg a koncepció. Az európai gondolkodás az emberi létezés öt szakaszát szokta megkülönböztetni: születés, gyermekkor, felnőttkor, öregkor és halál. De a megvalósult kurátori koncepcióban csak a két végpont jól definiált. A három köztes életszakasz helyett az elnevezések – Egészséges dinamika, Elgépiesedett lét, Nyers erő és brutalitás – inkább a vitalitásra, illetve a modern emberi lét egzisztenciális problémáira (elidegenedés), semmint az élet állomásaira, az emberi lét európai dimenziójú „bardó”-jára reflektálnak.
Továbbá az egy adott tematikára felfűzött éves beszámoló ront az amúgy ígéretes kurátori koncepción, mivel így nem sikerült elérni, hogy az alkotók a koncepcióhoz igazodva új művekkel szerepeljenek a tárlaton. Látható, hogy a kurátorok kénytelenek voltak a művészek által benyújtott anyagból improvizálni, és a már kész műveket kellett hozzáigazítaniuk az elgondolásukhoz, beilleszteni azokat az egyes szekciókba. Ez egyébként csak az első, az anyaság, születés témakörét körüljáró Nőiség, illetve az utolsó, a halált és halál utáni létet vizsgáló Elmúlás szekcióban sikerült majdnem maradéktalanul. Ám a hiányosságok ellenére
érdemesebb azt megvizsgálni, hol sikerült megvalósítani a kurátori elképzelést a huszonegy fiatal művész alkotásait felvonultató tárlaton.
A Nőiség szekcióban különösen szépen erősítik egymást Üveges Mónika objektjei (Skeletal scenses I-II), valamint Gallai Judit Ágnes akvarelljei és táblaképe. Mindkettő a nemiséggel kapcsolatos testrészeken keresztül állítja fókuszba a női termékenységet mint életet továbbörökítő őserőt. A terem középpontjában helyet kapó Gallai-festmény, a Titkos kert a termékenységet szimbolizáló gránátalmafákkal beültetett édenje esszenciálisan sűríti magába a születés, az anyaság, a női lét örök misztériumát.
Az Egészséges dinamika címet viselő második szekció az életet mint folyamatos mozgást hivatott megjeleníteni. Azonban leginkább geometrikus (Kecső Kristóf, Papp Sándor Dávid), illetve biomorf (Kovács Zoltán, Enyedi Zsolt István) absztrakt műveket látunk. A szekció legizgalmasabb, valóban a mozgásra reflektáló műve Varga Ádám Miklós Color Chart (engraved) piros, zöld, kék, vörös színképsorozata.
A látogató mozgása, illetve a lakkozott felületekre eső fény beesési szöge által válik olvashatóvá a monokróm felületekre gravírozott felirat.
A színérzékelés és technológia összefüggéseit kutató mű párhuzamba hozható az Elgépiesedett lét szekcióban látható Gresa Márton Painting/RGB című, a modern elektronikus eszközök additív színkeverési modelljét vizsgáló alkotásával. Ennek okán talán megfontolandó lett volna a két művet egymás mellé rendezni. Az Elgépiesedett lét szekcióban Gresa Márton pop-artból, op-artból, a képregények és a new age világából építkező (Atomic Heeds, Algorithmic Mass) és Lázár Kristóf Dalí szürrealisztikus világát idéző (A Subway Eating a Subway (Himself) on a Subway) táblaképe mellett Pálfalusi Attila Viktor Drifftung című objektje érdemel kiemelt figyelmet, ahol
a permanensen forgó visszapillantó tükrök mintegy az orwelli Nagy Testvér mindent figyelő szemeit idézik meg.
A Nyers erő és brutalitás szekcióban Széll Tamás egymásra rajzolt van Gogh fejei (11 portraits of Vinz I-II, 22 portraits of Vinz) Esterházy Péter Ottlik 70. születésnapjára készített alkotásának aktusát hívják elő a nézőben, aki egyetlen papírdarabra másolta rá az Iskola a határon teljes szövegét. Takács Ádám Doomscroll című alkotásának forrásvidékét pedig a kései Vajda-rajzok világában kereshetjük.
Az utolsó, Elmúlás címet viselő szekcióban szép egységet alkotnak Kádár Emesének, Zsin Bencének és Stohl Alíznak a halált és a halál utáni lét különféle dimenzióit körüljáró, keresztény gondolatkörben gyökerező munkái. Zsin Bence videóinak (Mágikus vonulás, Halál madár, A Nap vándorlása) előképe Bill Viola meditatív világában keresendő. Kádár Emese vegyes technikájú (kézi szövés, gipsznyomat) képsorozata a fényben és természetben gyökerező isteni kegyelem újszövetségi üzenetéhez, míg
Stohl Alíz Mentális frontátvonulás című akrilképe jelképrendszerében az Ószövetséghez áll közelebb.
Talán maguk a kurátorok is érezték, hogy nem sikerült a koncepciót tökéletesen megvalósítani, mivel erősen elnagyolt a HAB eddigi kiállításainál megszokott magas színvonalú edukációs munka, amely során a kurátorok mindig hangsúlyosan ügyeltek arra, hogy gondolatébresztő értelmezésekkel segítsék a látogatókat a kortárs művek befogadásában, párbeszédre késztetve őket így a műalkotásokkal.
A bevezető irodalmi idézeteknél is hiányoznak a forrásmegjelölések, sőt, a Hesse-idézet még pontatlanul is szerepel. A Demian című korai művéből származó mondat helyesen:
„Aki meg akar születni, annak egy világot kell szétrombolnia.” Nem széttörni.
A Szabó Lőrinc-sor: „ördögök és istenek a gépek” a Gépek című vers zárlata, míg az Esterházy Miklós-idézet forrása a Málna és a csotrogányok című meseregény. Remélhetőleg a mostani tapasztalatokat leszűrve a következőkben egy gondosabban kimunkált kurátori koncepció révén szerencsésebb kézzel sikerül a műveket összeválogatni, valamint a művészeket a tematikához igazodó művek alkotására inspirálni.
A Bardo – Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjasok 2024. évi beszámoló kiállítása a Hungarian Art and Businessben tekinthető meg március 30-ig.
Fotók: Hungarian Art and Business
