2025. március 14-én a budapesti Barabás Villa adott otthont a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával szervezett Green Filmmaking 2025 elnevezésű tudományos konferenciának. Az esős pénteki napon összesereglettek a filmszakma eltérő területein dolgozó mozgóképművészek, producerek és fesztiválszervezők. Mellettük a fenntarthatóság hazai és nemzetközi szakemberei, valamint a tudomány ökológiai kérdésekkel foglalkozó kutatói, hogy közösen vitassák meg mindazt, ami a magánéletünkben már jelen van – az iparági attitűdváltás és a nagyobb társadalmi-piaci felelősségvállalás reményében.
Az esemény főszervezője, Paréjné Czoborczy Tamara producer és gyártásvezető, valamint az SZFE Doktori Iskola PhD-programjának doktorandusza, tehát a filmszakma aktív alkotója és kutatója egyben. A program összeállításakor kiemelt figyelmet fordított arra, hogy a hitelesség jegyében a rendezvény karbonlábnyoma alacsony maradhasson. Így itt, a tudományos konferenciák világára nem jellemző módon nem találkozhattunk egyszer használatos tárgyakkal, a papírfelhasználás minimális volt (nem volt például nyomtatott program- vagy absztraktfüzet, ezeket QR-kódok segítségével lehetett elérni). Már a helyszínválasztásnál is szempont volt a fenntartók elkötelezettsége mellett a könnyű, tömegközlekedéssel, biciklivel vagy akár gyalog történő megközelíthetőség.
Mindezek figyelembe vétele az átlagosnál valamivel több szervezői energiabefektetést igényelt,
ám az esemény organikussága és a prezentált, közös emberi jövőnkre reflektáló témák relevanciája semmiképp sem szenvedett csorbát.
Bár a kurrens filmszakmai kommunikációs anyagokban, így például a Nemzeti Filmintézet által kiadottakban már korábban is jelen voltak a fenntarthatósági törekvések, mindez immár a hazai kis és közepes produkciókra, illetve a magyar filmgyártó vállalatokra is érvényes. A konferencia témaválasztásának nóvum jellegét az is erősíti, hogy az ipar ezen szektoraiban, a közép- és kisvállalatok szintjén ugyanakkor a jövő évvel megjelenik majd a fenntarthatósági követelményekről szóló ESG (Environmental, Social, Governance) jelentések készítésének szükségessége, így tehát
a „zöld kérdés” már nemcsak magánemberként, hanem szakemberként is a mindennapok részévé fog válni.
A már filmes területen tevékenykedők megszólítása mellett a Green Filmmaking 2025 további célkitűzései közé tartozik a művészeti egyetemek hallgatóinak támogatása. Ennek része az érdeklődő hallgatók konferencián történő szakmai-tudományos részvétele, valamint az idén januárban újjáalakult, az öt budapesti művészeti egyetem hallgatóit összefogó 5mű Egyesület első nyilvános bemutatkozása. A szigetként létrejött konferencia nyitóbeszédét a társadalmilag elkötelezett filmes utánpótlásképzés szellemében Prof. Dr. Sepsi Enikő, az SZFE egyetem rektora tartotta. Sepsi Enikő hangsúlyozta a doktori képzéssel kapcsolatos azon törekvést, hogy az ne csupán egy elméleti kutatóműhely legyen, hanem a hallgatók közvetlen kapcsolatba kerüljenek a gyakorlattal, és a képzés
az egyetem olyan szervezeti egységévé váljon, amely a gyakorlati hasznosulást is segíti
– mindezt az összművészetiség jegyében. A megnyitót négy plenáris előadás követte, melyek közül az elsőt Dr. Smid Róbert, az SZFE oktatója tartotta A kortárs ökológiai tudat és a művészetek címmel.
Smid teoretikusként, ökokritikával foglalkozó kutatóként saját bevallása szerint is mint kakukktojás vett részt a konferencián. Előadása a kultúra-természet dichotómiára épült, bemutatva a természet azon művészeti ábrázolásait, amelyek a romantika kora óta meghatározzák a jelenséghez való viszonyulásunkat. Különös tekintettel azon változásokra, amelyek az elmúlt egy évtizedben következtek be az inspirációforrásként és keretként szolgáló természettel kötött szerződésünk viszonyrendszerében. Az esztétikai örökséggel kapcsolatosan Smid rávilágított arra a szükségszerűségre, miszerint
a természet túléli az alkotót, a művet és a befogadót egyaránt,
így a green filmmaking hatása (és egyben potenciálja) a produkciós és a recepciós oldalon egyaránt összefügg azzal, hogy a főszereplő nélküli ökológiai krízisből az egyén képtelen kivonni magát és távolságot tartani tőle. Bár a legkörnyezetbarátabb dolog az lenne, ha nem készülnének filmek. A Smid Eva Horn, Michel Serres és Bruno Latour filozófusok és kultúratudósok elméleteire épített előadásának egyik konklúziójaként érdemes eljátszani a gondolattal, hogy a katasztrófák eddig abból a szempontból az emberiség kezére játszottak, hogy általuk szükségszerűen megváltozott a jövőről alkotott koncepciónk.
A természetet ekképp a magunk összefüggésrendszereibe integráló, és így a nem emberit (itt tehát a természetet) másodlagos pozícióba szorító kulturális narratívák felvázolása után Gémesi Zsolt környezet- és energiaügyi szakértő ESG-fókuszú előadása következett (Az ESG hatása a gazdaságra és a filmiparra). E fenntarthatósági keretrendszer logikája köré építve mutatta be annak történetét és gazdasági szereplőkre gyakorolt hatását. Gémesi elsőre igen messzinek tűnő, ám dramaturgiailag hatásos sorrendbe rendezett példáival vezette be az ESG-ökoszisztémát.
A Földön 300.000 ehető növényfaj található, kalóriaigényünk 75%-át 12 növényből és azt kiegészítve mindössze 5 állatfajból fedezzük,
hiába fordultak már elő a történelemben olyan, éppen ezt a fajta táplálkozási egyoldalúságot felkavaró krízisek, mint például az 1841-42-es ír krumplivész. Az ESG három, fentebb említett pillérének közös célja a nem pénzügyi kockázatok és lehetőségek nyomonkövetése, a hosszú távú cél pedig az instant profit helyett a természetet tisztelő értékek megteremtése.
Gémesit az 5mű Egyesület kommunikációért felelős elnökségi tagja, Kaj Ádám követte, aki az idén formális kereteket öltött, a hallgatói együttműködés kialakítását és fenntartását célzó szervezet múltjáról, jelenéről, illetve a (közel)jövőben tervezett eseményeiről beszélt. Az egyesület bemutatása után a főszervező, Paréjné Czoborczy Tamara Ökológiai dilemmák és fenntarthatósági lehetőségek a mozgóképművészetben című előadásával zárta a konferencia plenáris előadásainak sorát. A kutató az Egyetemi Kutató Ösztöndíj Program keretében
az SDG indikátorrendszerén keresztül vizsgálta a hazai fenntarthatósággal kapcsolatos filmipari kommunikációs anyagokat.
Előadásában rámutatott arra, hogy a fenntarthatóságnak vannak sokkal „trendibb”, a köztudatban már régóta forgó szegmensei. Ezekkel kapcsolatban a filmiparnak is vannak, illetve voltak reakciói, kezdeményezései, azonban ezek az aspektusok nem feltétlen (csak) azok, amelyekben fejlődésre lenne szükség.
A filmipar zöldítése szintén egyfajta trendként szokott megjelenni a filmes cégek kommunikációs stratégiájában. Bár a kutató azt is hangsúlyozta, hogy attól még, hogy egy szervezet nem kommunikál a fenntarthatóságról vagy környezetbarát megoldásairól, az nem jelenti azt, hogy a téma nem is jelenik meg a döntéshozatalban, a kialakított folyamatokban vagy a fejlesztési projektekben.
A fő hangsúly még mindig a természeti erőforrásokon van, pedig a problémának szerves része lenne a homo oeconomicus meggyőzése.
Paréjné Czoborczy Tamara reflektált többek között a filmiparban dolgozók hazai lehetőségeire, munkakörülményeire, demográfiai adataira. Emellett a hazai emberi erőforrás problémákra megoldási javaslatként hozta fel a kamarai rendszer kialakítását, valamint a mozgóképszakmai képzési hozzájárulás közvetlen felajánlási lehetőségét. Előadását a konferencia zárásaként este bemutatott, általa rendezett Cickom – Bűvös Bábos Gyermekkor című dokumentumfilmben megvalósult fenntarthatósági gyakorlatokkal zárta.
A délutáni szekcióelőadásokat Paszternák Ádám, a Kreatív Európa Nonprofit Kft. ügyvezetője nyitotta, aki a Kreatív Európa Program zöld stratégiájáról (ún. European Green Deal) beszélt, melyben 2021 óta külön stratégiai fontossággal szerepel a fenntarthatóság,
mind médiaszempontból, mind például a kultúrával kapcsolatos pályáztatás területén.
Az EU-s és nemzeti szinten is jelen lévő szervezet résztvevőinek bemutatása mellett Paszternák olyan ingyenes vagy fizetős, különféle európai nyelveken elérhető karbonkalkulátorokról is beszélt, amelyeket kifejezetten fimproducerekre, az AV gyártásban dolgozókra és/vagy filmfesztiválok szervezőire targetáltak. Ilyen például a Greenshooting CO2 Rechner, a Production Environmental Accounting Report, a CarbonClap vagy a MIOB Monitoring Tool.
Paszternáktól Sümeghy Claudia közgazdász, a Juno11 Pictures tulajdonos-ügyvezetője, valamint a Véletlenül írtam egy könyvet című, többszörös díjnyertes családi dráma producere vette át a szót. Esettanulmányként ezt a 2024-es filmet használta a fenntartható filmgyártási praktikák gyakorlati bemutatására. Előadásában elhangzott az a kulcsmondat, miszerint
a környezettudatosság nemcsak felelősség, de akár versenyelőnyt is jelenthet az iparágban.
Vagyis ma már nem szükséges úgy tekinteni a zöld alternatívákra, mint pluszköltséggel járó kellemetlenségekre, még akkor sem, ha szerinte a „dokumentum- és inkubátor filmeknél kevés fenntarthatóbb létezik”. Az egy holland gyerekkönyv adaptációjával készült Véletlenül írtam egy könyvet az első hazai zöld produkció, melynek 50 napos forgatása során a stáb közös döntése alapján számos zöld irányelvet vezettek be. Ezek közül Sümeghy két irányelven (a legalább heti egy vega forgatási napon és a saját kulacs használatán) keresztül szemléltette, hogy már néhány ennyire apró változással is ki lehet „használni” a kultúrának azon tulajdonságát, hogy a szórakoztatás mellett példát is állíthat fogyasztói elé. A fenntarthatóság szerinte végső soron az egyén lelkiismeretén áll vagy bukik.
Sümeghy előadását Sípos Anna, a Summer Films tulajdonosa követte. Az ökokatasztrófákat leszámítva eddig alapvetően pozitív hangvételű, sok esetben inkább elméleti szempontú előadásai után a green filmmaking gyakorlati megvalósításának tapasztalatairól és lehetséges buktatóiról beszélt. Ezek egyike az elektromos járművek, a LED-világítás és a zöld energiagenerátorok beszerzésére fordított magas kezdeti költség, ami sok kisebb produkció számára elérhetetlenné teszi a „zöldséget”. A pénzügyi aspektusok mellett Sípos felsorolt logisztikai és infrastruktúrát érintő problémákat. Például az iparágban megszokottak iránti ellenszenvet, hogy a rövid határidők miatt a produkciók készítőire tendenciózusan fokozott nyomás nehezedik. Ezt csak fokozza a támogatás korlátozottsága, ami sok esetben kreatív kompromisszumokhoz is vezet.
A környezetbarát megoldások befolyásolhatják a film esztétikáját, technikai megvalósítását vagy a rendezői elképzelést.
Így például nem minden esetben lehet egy látványos robbantást CGI-jal helyettesíteni. Sípos mindezeken túl vis maior helyzetként nevezte meg például a COVID-dal járó intézkedéseket, amikor fontosabb volt az emberélet megóvása és a munkahelyek megőrzése, mint az, hogy napi hány maszkot használnak és dobnak el a filmesek.
Őt Grüll Péter, a Kraft Rental tulajdonosa követte, a Fenntarthatóság a filmes eszközök és stúdióüzemeltetés szintjén című, szintén inkább gyakorlati szemléletű előadásával. Grüll kiemelte, hogy a Kraft Rental célja, hogy átfogó megoldásokat tudjanak nyújtani kamera-, lámpa-, grip- és LED-csomagokra. Ezekkel is lehetővé téve magyar produkciós cégeknek akár nagyobb külföldi szervízmunkák elnyerését is. Grüll amellett, hogy a „zöldséget” generációs érdeklődésének nevezte, kiemelte, hogy a Kraft cégfilozófiája már a kezdetektől a fenntarthatóságra épül, ez az ingatlanfejlesztés tervezésekor is szempont volt. Jelenleg körülbelül 220 kW önerőből fejlesztett napelem parkkal és számos teljesen elektromos furgonnal várják, hogy a szakma is megtapasztalhassa általuk, hogy
a fenntarthatóság „inkább dealmaker, mintsem dealbreaker”.
Szerinte azon is fog múlni pár éven belül, hogy melyik város lesz a filmszakmában piacvezető, hogy hol tud egy forgatás a napelemek miatt nullás villanyszámlával lemenni. A tervezési és készítési fázisok után a filmek befogadói, fogyasztói oldalával zárult a konferencia szekciója. Utolsóként Kreet Paljas, az Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál szervezője beszélt arról a fesztiválszervezők felé (gyakran már a pályázatok, támogatások kiírói által) támasztott elvárásról, hogy
az események mind a stáb, mind pedig a közönség részéről egyre fenntarthatóbbak legyenek.
Az organikus fenntarthatóságra való átállást éltető humoros előadásában a Kreatív Európa Média Programjának 2021-2027 közötti költségvetési ciklusáról, valamint az Anilogue szervezése során megtapasztaltakról beszélt, kiegészítve azt a balti országokban tapasztalt jó gyakorlatokkal.
A délutáni blokkot egy alapvetően pozitív jövőképpel zárt kerekasztal-beszélgetés követte, majd kezdetét vette a Cickom – Bűvös Bábos Gyermekkor díszbemutatója. Az egészestés dokumentumfilm és az azt követő fogadás méltó zárása volt a konferenciának. Amellett, hogy a rendező-producer, Paréjné Czoborczy Tamara előadásában már beszámolt a film készítésének zöld aspektusairól,
az alkotás a fenntartható filmezéssel párhuzamba hozott egy hazánkban szintén mellőzött művészeti résztvevőt, a bábot.
A bábművészet oktatásban történő alkalmazása szórakoztatva fejleszti a gyermekek kommunikációs és szociális készségeit, kreativitását és önkifejezését. A Cickom a báb pedagógiai használatát mutatja be a budakeszi Bábika bábcsoportra fókuszálva, akik a Bűvös Bábos Nemzetközi Gyermekbábfesztiválra készülve végül Pest vármegyét képviselték. A kisiskolás korban még néhol elő-előforduló bábos nevelés a felső tagozatra szinte teljesen elhal. A film a bábos nevelés fonalát az SZFE bábszínész osztályának munkájával veszi fel, ahol a felnőtteknek szóló bábművészet elsajátításával és európai szintűvé érésével találkozhatunk.
A Green Filmmaking 2025 olyan esemény, amelyre a filmiparból és a tudomány területéről érkezők mellett a teljes filmszakmának szüksége volna. A konferencián többen is megfogalmazták abbéli reményüket, hogy
a rendezvény címében szereplő dátum értelmében ez az alkalom csupán egy a sok, jövőben rendezendő közül.
Nem azért, mert az ökológiai krízis olyan vidám dolog, hogy folyamatosan vele szeretnénk foglalkozni, sokkal inkább azért, mert a művészetben, kultúrában dolgozóknak feladata szüntelenül a fejlődés lehetőségeit keresni, valamint reflektálni is mindarra, amit találnak.
Green Filmmaking 2025, Barabás Villa, 2025. március 14.
Fotók: Vízkeleti Dániel
