Szférák között címmel a művészet és tudomány kapcsolatát vizsgáló tárlat nyílt a Várkert Bazárban található YBL6 Művészeti Térben.
Nietzsche elhíresült mondása, az „Isten halott” előrevetítette, hogy a modernitás korának embere a vallás helyett a tudománytól várhatja majd a megváltást, a haladást. A természettudományok fellendülése,
a tudományos-technikai forradalom így komoly hatást gyakorolt a képzőművészetre is.
Emellett a fotográfia térhódításával már nem a valóság minél hűségesebb leképezése lett a képzőművészet feladata, ezért fontosabbá vált a világ működésének megismerése, megértésének vágya, a tudományos kísérletezés.
A Magyar Nemzeti Bank kortárs gyűjteményéből válogatva, Dr. Mészáros Flóra kurátor
hat tudományterületre fókuszálva veszi végig a művészetek és a tudomány kapcsolatának alakulását
a 60-as évek neoavantgárd alkotóitól egészen az Y generáció művészeiig. A tárlat így a következő területek köré szerveződik: építészet (Andreas Fogarasi, Gáspár György, Horváth Lóczi Judit, Jovanovics Tamás, Konok Tamás, Nemes Márton), informatika (Bak Imre, Horváth Lóczi Judit, Kóródi Zsuzsanna), biológia és kémia (Reigl Judit, Hantai Simon, Lantos Ferenc, Melkovics Tamás), nyelvtudomány (Reigl Judit, Frey Krisztián, Major Kamill), fizika (Reigl Judit, Bullás József, Kóródi Zsuzsanna, Anthony Vasquez) és ökológia (Balázs Nikolett, Pintér Dia).
Mint látható, egyes alkotók több ágazatból is inspirálódtak, művészetük problémafelvetései nem kizárólag egy területhez kapcsolódnak, így a kiállításon is különböző szekciókban kapnak helyet a munkáik. Kóródi Zsuzsanna digitálisan megalkotott printjei a rétegzett üvegek segítségével válnak optikai játékokká, a hologramok hatását keltve.
Reigl Judit zenére született gesztusfestészeti Folyamat-sorozatának hullámzó vonalai valamiféle metaírásként is felfoghatók.
A Hidrogén, Proton, Fém című munkája viszont különböző kémiai anyagokkal való kísérlet, ahol az eltérő bázisú festékek vonzása és taszítása hozza létre a színváltó felületeket. A Súlytalanság-sorozatát pedig a gravitáció tanulmányozása ihlette. Konok Tamás tanítványa, Horváth Lóczi Judit továbbviszi mestere mérnöki látásmódon nyugvó geometrizált világát, ugyanakkor beépíti munkáiba a programozás eredményeit is. Monumentális, huszonhét darabból álló reliefegyüttese, a Hommage à Vera Molnar a számítógépes és matematikai művészet úttörőjének számító előd algoritmusos ismétlődésekre épülő műveinek parafrázisa. Csáji Attila ’60-as, ’70-es években keletkezett ikonikus Jelrács-sorozata egyszerre mutat kapcsolatot a nyelvtudománnyal és az optikával.
Reliefjein a színezett műgyantával hagyott gesztus jellegű jelek ősi kultúrák írásképét idézik meg. Ugyanakkor a sorozattal indult el a Csáji művészetét emblematikusan meghatározó fénykutatás is. A Jelrács-sorozatnál használt fényérzékeny festékek a plasztikus felületeken színváltós játékként lépnek működésbe.
Bak Imre művei hidat képeznek a tervező-építészeti attitűd és a virtuális-informatikai gondolkodás között.
A kiállításon szereplő, a számítógépes forradalom hazai térnyerésével egyidejű, 1990-es években keletkezett művein (Bárhol; Virtuális) egyszerre foglalkoztatta a computer culture hatása és a virtuális térérzet visszaadásának megjelenítése, síkszerű elemekből teremtve többdimenziós képfelületet.
Négy alkotó (Szentpétery Ádám, Lantos Ferenc és a Fajó János–Mengyán András testvérpár) pedig,
mivel művészi pályájuk számos tudományterülethez köthető, kiemelt helyet kapott a kiállításon.
Szentpétery Ádám univerzumában a magyar származású, szlovákiai művész kétméteres tondói Vasarely optikai torzításainak felhasználásával keltik a sík körfelületen a háromdimenziós gömb érzetét, mintha csak térben mozgó bolygókat látnánk. A tondók mintázatai pedig hol Piet Mondrian szabályos rácsszerkezeteire, hol jelnek és nyelvnek tetsző kavargó formákra emlékeztetnek. Az Összenyomott tér IIII – IV. sárga alapfelületén a vörös, zöld és kék sávok a klasszikus számítógépes kultúrában gyökerező RGB színmodell vizualitását képezik le.
Fajó Jánost három alkotása segítségével idézi meg a kiállítás. A Kassák-tanítvány a magyar neoavantgárd egyik meghatározó alakja, a professzionális szitanyomás meghonosítója, aki Vasarely-vel együttműködve létrehozta a Pesti Műhelyt. Fajó műveiben a matematikai játékosságot ötvözte puritán geometrikus szemlélettel. A kassáki gondolat örököseként a művészetek minél szélesebb környezetre való kiterjesztését szem előtt tartva vizsgálta a legegyszerűbb mértani alakzatok (kör, négyzet, ellipszis) szerepét.
A Lantos Ferenc: A teremtett rend szekció a pécsi művész legismertebb, az életmű velejét adó zománcmunkáját járja körül.
Az 1969-ben Erdélyi Zoltán által tervezett DÉDÁSZ épület felső párkányára tervezett fríz körökből, háromszögekből, négyzetekből álló kombinatorikai alapon nyugvó variációsorozat, amely nemcsak Lantos első látványos környezetművészeti munkájaként jelentős, de egyben az első magyarországi geometrikus absztrakt formavilágú építőművészeti munkának is tekinthető. Mengyán András dimenzionizmusa az idén nyolcvanéves alkotó legújabb műveit mutatja be, melyeket nemrég a Kieselbach Galériában is láthatott a nagyközönség, s amelyek a Vasarely Múzeum M⁸⁰ Mengyán András jubileumi kiállításán is megtekinthetők. A norvégiai Bergenben tanító Mengyán
a sarki fény hatására kezdett el foglalkozni az általa „polifonikus vizuális tér”-nek nevezett dimenzionalizmussal.
1995-ös műcsarnokbeli kiállításán még UV-fénnyel megvilágított installációi idézték meg a sejtelmes északi világot. Mostani alkotásain UV-fényes akrilfestéket használva teremti meg a három dimenzió érzetét, a matematika és a fizika mellett a technika eredményeit is beépítve alkotásaiba.
Mészáros Flóra kurátort idézve: „A képzőművészet leszűkült értelmezése helyett
a kiállítás kulcsszavai a kortárs gondolkodásra jellemző interdiszciplinaritás, átjárhatóság és társadalmi aktivitás.”
Bár a modernitás korának vége, a tudomány és művészet immár szétszálazhatatlanul és végérvényesen összefonódott.
A Szférák között – Válogatás a Magyar Nemzeti Bank kortárs gyűjteményéből című kiállítás a Várkert Bazárban tekinthető meg május 11-ig.
Fotók: MNB Arts and Culture
