Május 27-31. között tartották a 9. Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivált a szegedi Belvárosi Moziban. Bár mindössze fél év telt el az előző fesztivál óta, a szervezők idén is számos izgalmas nagyjátékfilmmel, dokumentumfilmmel és rövidfilmmel várták az érdeklődőket. Idén egy új kategóriát is bevezettek, a videóklipeket, így az újdonság varázsa is megvolt a ZSIFF-en. A vetítéseket szakmai beszélgetések és közönségtalálkozók is kísérték.
A Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál idén májusban tért vissza korábbi, hagyományos időpontjához, miután az utóbbi években ősszel tartották meg. A szervezők célja, hogy a jövőben is ebben az időszakban rendezzék meg a fesztivált, mely továbbra is az operatőri munkát állítja középpontba, és Zsigmond Vilmos szellemiségét ápolja.
A fesztivál olyan alkotásokat gyűjt egybe, amelyek kiemelkednek képi világukkal,
miközben teret ad a fiatal és a tapasztalt filmesek találkozásának is. Az esemény hagyományosan koszorúzással kezdődött Zsigmond Vilmos szülőházánál, majd a megnyitó után a fesztivál nyitófilmjeként az eddig Magyarországon nem forgalmazott Small Things Like These című alkotást vetítették Cillian Murphy főszereplésével.
Small Things Like These
A Small Things Like These volt a ZSIFF versenyprogramjának első nagyjátékfilmje. A Tim Mielants rendezésében készült film Claire Keegan nagyhatású kisregényének adaptációja, melynek forgatókönyvét Enda Walsh írta. A producerként is közreműködő Cillian Murphy rendkívüli visszafogottsággal formálja meg a nyomasztó történet középpontjában álló karaktert.
Az alkotás társadalmi érzékenységével figyelemreméltó nyitánya volt az idei fesztiválnak.
A nyolcvanas évek Írországában játszódó történet a csendes, dolgos szénkereskedő, Bill életét követi nyomon, aki egyre inkább szembesül saját múltjának fájdalmas emlékeivel. Karácsony közeledtével Billben régi sebek szakadnak fel, és egy véletlen találkozás, majd egy szállítmány a helyi apácák vezette mosodában szembesíti a férfit a Magdalene-intézetek sötét örökségével. Az atmoszféra nyomasztó és lassan építkező, a rendezés finoman adagolja a feszültséget, miközben Murphy játéka empátiával és szinte láthatatlanul működő, mélyről jövő fájdalommal telített. Emily Watson is emlékezetes alakítást nyújt a rideg és számító apáca szerepében.
Az operatőri munkát Frank van den Eeden jegyzi, akinek képi világa tökéletesen illeszkedik a melankolikus hangulathoz. A film sötét, földszínű palettája, a természetes fény használata és a hosszú, szemlélődő beállítások jól kihangsúlyozzák a szereplők belső világának komorságát. A kameramunka gyakran intim, mégis távolságtartó.
Bill magányos éjszakai kóborlásai, a ködbe burkolózó utcák és az elnyomott múlt emlékképei vizualitásukban is erőteljesek.
Frank Van den Eeden képei egyszerre mutatják be dokumentarista hűséggel és lírai érzékenységgel az ír kisvárosi lét fojtogató miliőjét, ezzel emelve a filmet nemcsak narratívájában, hanem látványában is a fesztivál kiemelkedő darabjai közé.
Videóklipek
A ZSIFF versenyprogramjában idén 8 videóklip is helyet kapott, ami elsőre talán meglepőnek tűnhet a hagyományosan operatőri fókuszú fesztiválon. Mégis,
a hosszabb, komolyabb hangvételű filmek után üdítő színfoltot jelentett ez a zenés összeállítás.
Az argentin Aru y el Futuro Lágrimas en los Huesos című klipje például erőteljes közeli képekkel és kontrasztos színhasználattal tette emlékezetessé a dal érzelmi világát. Ezzel szemben Jane Willow Letting You Go című fekete-fehér klipje visszafogott, lírai képekkel dolgozta fel az elengedés témáját, finoman illeszkedve a dal melankolikus hangulatához.
Az izlandi Önnu Jónu Son True Love Will Find You in the End című klipje különösen érdekes volt magyar vonatkozása miatt. A rendező Nemes Anna, az operatőr pedig Nagy Zágon volt. A klip egyszerű, mégis megható képi világgal mesélt a reményről és az újrakezdésről. A Parno Graszt Suttog a szél című klipje pedig a zenekar szülőfalujában, Paszabon forgott, és a Macska-jaj című film hangulatát idézte meg atmoszférájában.
A Platon Karataev Nem felelhet című klipje vizualitásában talán a legerősebb volt a mezőnyben.
A természet ábrázolása lenyűgöző, és Mácsai Pál megjelenése külön mélységet adott a sztorinak. A Pogány Induló EGY/KETTŐ című klipje pedig szókimondó dalszövegével, markáns vizuális stílusával és dinamikus vágásaival tűnt ki. A QJÚB Földalatti harc című klipje egy pár szenvedélyes küzdelmét mutatta be, álomszerű világával és érzelmekkel teli jeleneteivel. Richard Zalai Hope című klipje minimalista zenéjével és szép képeivel nyújtott méltó lezárást a videóklipek sorának.
Earworms Earmuffs
Az Earworms Earmuffs című alkotás nyitotta meg a fesztivál rövidfilmes szekcióját. A mindössze 8 perces kisfilm Gavin Wynn rendezésében készült, aki egyben a film írója, producere és főszereplője is.
A történet egy szorongással és depresszióval küzdő ázsiai-amerikai férfi egyetlen napját követi nyomon, érzékletesen bemutatva a mentális betegségekben szenvedők mindennapi küzdelmeit.
A film minimalista eszköztárral dolgozik, mégis mély empátiával ábrázolja a főhős belső világát.
A főszereplő, Gavin Wynn visszafogott, mégis erőteljes alakítása révén a néző könnyen azonosulhat a karakter belső vívódásaival. Érzékenyen közelíti meg a mentális egészség témáját, elkerülve a sztereotípiákat, míg a nyomasztó atmoszféra hűen tükrözi a depresszióval élők belső világát.
Grobbendonk
A Grobbendonk című 17 perces belga rövidfilm Benjamin Sprengers rendezésében készült, operatőre Grimm Vandekerckhove volt. A különleges atmoszféra már az első képkockától beszippantja a nézőt.
Egy ház múltját és titkait próbálja feltérképezni, nem embereken, hanem falakon, ajtókon, folyosókon és plafonokon keresztül.
A történet érzékszervi nyomként bontakozik ki, mintha egy ház emlékeiben kutatnánk.
Az alkotásban nem bűnösöket vagy áldozatokat keresünk, hanem a tér rétegeit és a mögöttük megbújó érdekességeket. A ház szinte élő organizmusként viselkedik, a falak mintha beszélnének, a kameramozgás pedig olyan, mint egy kísérteties séta az elhallgatott múlt emlékei között. A film különleges atmoszférája révén egyszerre hat az érzékekre és az értelemre.
Hawk Boy Sleeps Amidst Visions of a Fire
A Hawk Boy Sleeps Amidst Visions of a Fire egy 19 perces mexikói rövidfilm Mauricio Sáenz-Cánovas rendezésében, Josué Alonzo operatőri munkájával.
A történet egy fiatal fiúról szól, akit a kartell bérel fel, és aki ragadozó madárként repül végig egy lángokban álló, erőszaktól sújtott tájon. A sólyomfiú úgy hiszi, éles látása különleges erőt ad neki, mellyel képes a túlélésre és arra, hogy társait etesse, de talán mindez csak vízió. A fiú egyre közelebb kerül a tűzhöz, végül eltűnik a füstben, vagy legalábbis ezt álmodja.
A sztori a drogháború sújtotta Mexikó traumatikus valóságát dolgozza fel egy tinédzser szürreális belső utazásán keresztül.
A film meglehetősen nehezen követhető, álomszerű szerkezete miatt inkább atmoszferikus és szimbolikus, mintsem narratív élmény. Az események nem teljesen bontakoznak ki, és gyakran nem is világos, hogy mi történik a valóságban, és mi a fiú képzeletében. A látványvilág erős és fojtogató, a füsttel, tűzzel és tetemekkel teli képsorok egyszerre rémisztőek és lenyűgözőek. A film inkább érzéseket és hangulatokat közvetít, mint történetet.
Nothing About You Scares Me
A Nothing About You Scares Me című lengyel rövidfilm Justyna Nowak rendezésében készült, 30 perces játékidővel. Az operatőri munkát Szymon Kluz végezte.
A sztori középpontjában három fiatal művész áll, akik Arisztophanész A madarak című darabját próbálják színpadra állítani. Miközben a színházi próbák zajlanak, a szereplők saját életük és kapcsolataik bonyodalmaival is kénytelenek szembenézni. Felmerül a poliamoria kérdése, a régi sérelmek és a háborús metaforák, valamint az elengedés és a továbblépés dilemmái. Ez a rövidfilm talán az egyik legerősebb darabja volt az idei mezőnynek.
Nemcsak témájában, de képi világában és dialógusaiban is hitelesen mutatta be az alkotás folyamatát, annak intimitását,
konfliktusait és önmarcangoló természetét. A színház mint az élet tükre, itt nemcsak díszlet, hanem valódi drámai tér, ahol a személyes és a kollektív határai egyre inkább elmosódnak. A Nothing About You Scares Me a hangulatával, komplex karaktereivel izgalmas és gondolatébresztő élményt nyújt.
Holy Rosita
A Holy Rosita egy érzékeny és rendkívül emberközeli belga nagyjátékfilm, amelyet Wannes Destoop rendezett, a főszerepben pedig Daphne Agten látható. A történet középpontjában Rosita áll, aki mindig mosolygós, játékos személyiségével sokkal jobban kijön a gyerekekkel, mint a felnőttekkel.
Legnagyobb vágya, hogy anyává válhasson, környezete azonban felelőtlenséggel vádolja,
hiszen szerintük saját magáról sem tud megfelelően gondoskodni. Amikor azonban teherbe esik, úgy dönt, titokban tartja az egészet.
Az alkotás már az első képkockáktól egyértelműen kijelöli az irányát. A nyitójelenet Rosita ágyában játszódik, ahol a fiatal nő szexuális szolgáltatást nyújt néhány visszajáró kliensének. Mindezt nem kényszerből, hanem tudatos választásként teszi, hogy kiegészítse a jövedelmét, hogy egyszer talán anyává válhasson.
Rosita karaktere minden tekintetben szembemegy a szépség és érvényesülés hagyományos filmes normáival.
A történet nemcsak Rosita testét, hanem annak filmes reprezentációját is felszabadítja. Új típusú főhőst teremt, és szembemegy a testképről alkotott sztereotípiákkal, amelyeket a filmipar gyakran újratermel. Az alkotás képes úgy beszélni marginalizált emberekről, hogy azok érzékeny és komplex karakterekké váljanak. Daphne Agten alakítása rendkívüli erővel bír, finom érzelmi átmenetekkel, méltósággal és szenvedéllyel formálja meg a címszereplőt.
9. Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál, Szeged, 2025. május 27-31.
