Éppen tíz évvel ezelőtt, 2015-ben jelent meg a Lóci Játszik legelső albuma, a Hadd legyek arról híres, és a csapat híres is lett a Te leszel a feleségem, a Szociálisan érzékeny dal vagy az Ó nincs című számaikról. A debütáló lemezüket az ikonikussá váló Nem táncolsz jobban, mint én című számuk követte, aminek a koreográfiáját mi is megtanultuk a koncerteken a tagokkal együtt. 2017-ben nemcsak Az év felfedezettje Fonogram-díjat nyerték meg, hanem a NAGY-SZÍN-PAD! versenyt is, így felléphettek a Sziget Fesztivál nagyszínpadján. Az egyszemélyes projektből hattagú zenekarrá bővült Lóci Játszik frontemberével, Csorba Lócival a fenti események után, 2018 elején készítettünk először interjút, szóval ideje volt, hogy újra felvegyük vele azt a bizonyos fonalat. Ezúttal a hatodik albumuk, a Mindig jön egy másik apropóján.
KULTer.hu: Amikor 2018-ban a szakmai fogadalmaidról kérdeztelek, azt mondtad, szeretnél egy tökéletes hetet, amikor hétfőtől vasárnapig minden este zenélsz. Sikerült ezt megvalósítanod?
Kezdjük azzal, hogy ma már teljesen mást jelent számomra a tökéletes hét (nevet). Abszolút tartalmaz zenélést, viszont sok családozást is. Nekem két gyerekem van, és 2018-hoz képest hétre ugrott a Lóci Játszik-csemeték száma. Ez egyrészt növelte az együtt töltött időnek a minőségét, tehát
mindenki jobban örül azoknak a pillanatoknak, mikor bent van a bandabuszban.
Másrészt hozott magával egy olyan elfogadást, csapategységet, amiben örülünk, hogy még mindig ezt csinálhatjuk. De a kérdésedre válaszolva: igen, sikerült, volt ilyen hetem, nem mindegyik Lóci Játszik-koncert volt, de meg tudtam valósítani, hogy hét estén keresztül zenéljek.
KULTer.hu: A zenéléssel töltött hetet akkor kipipálhattad, most milyen célokat tűztél ki magad elé a karrieredben?
Amikor gyerekeid lesznek, és úgy gondolkozol a nevelésükről, ahogy én, azaz részt akarsz venni benne minél nagyobb fokban, akkor lecsökken az idő, amit alkotásra tudsz szánni. Azt vettem észre, hogy
bár elképesztően sok izgalmas dolgot csináltam az utóbbi négy évben, a szerelemprojektemet mindig csak arrébb, arrébb és arrébb toltam.
Ennek akarok véget vetni, és összehozni 2026-ban egy olyan koncertet, ami kicsit az én „így jöttem” történetem, egy vajdasági „megmutatós buli”. (Lóci Zenta városában, a Vajdaságban született – a szerk.) Egyelőre nem szeretnék róla túl sokat elárulni, csak annyit, hogy egy legendás vajdasági lagzi sztorija lesz. De ezt a meglepetésprojektemet pont azért akarom színpadra állítani, mert valami olyasmi lesz – szerintem –, amit a Lóci Játszik tud a legjobban az országban, méghozzá a színházi és a koncertes világot ügyesen vegyíteni.
KULTer.hu: November 29-én, a Magyar Zene Házában mutattátok be a Lóci Játszik hatodik nagylemezét, ami a Mindig jön egy másik címet kapta, és egy interjúdban azt mesélted, az album számaiban azok a témák köszönnek vissza, amiről ti, tagok is beszélgettek a bandában. Mikről esik szó köztetek a turnébuszban?
A lemezünk címét, hogy Mindig jön egy másik, sokféleképpen lehet érteni. Mindig jön egy másik csalódás, koncert, pánikroham, vagy pedig mindig jön egy másik jó élmény, egy újabb dolog, ezért rájöttünk, hogy
nem maradunk le semmiről.
A FOMO, a Fear of Missing Out, azaz a kimaradás félelme helyett próbálunk a JOMO, Joy of Missing Out, a kimaradás öröme irányába menni. Igenis fontos az az idő, amikor a családoddal lehetsz, és persze fontos az is, amit a csapattal, a gitároddal tölthetsz. Nekem ezt jelenti most ez az album: funky dalok kerültek fel rá, nem a legmélyebb csalódásélményekről beszélünk a számokban, ez egy könnyedebb hangvételű lemez lett.
KULTer.hu: Melyik szám áll most hozzád a legközelebb?
Több ilyen dal is van, a sleeper hitem a Csík n’ Boogie. (A sleeper hit olyan sorozat, film vagy dal, ami a megjelenésekor nem robban be, de később fokozatosan egyre népszerűbb, sikeresebb lesz – a szerk.) Ezt mindenki elkezdte megfejteni, hogy igazából a drogozásról, a kólázásról szól, de sajnos én tényleg csak akartam írni egy csirkés számot a lányomnak és ez lett belőle (nevet). Viccet félretéve, amire a legbüszkébb vagyok ezen a lemezben, az mondjuk a Rámszoknál, amit altatás közben írtam (ha eszembe jutott valami, feldúdoltam), és olyan fantasztikus duettpartnert találtunk hozzá, mint Volkova Kriszti.
KULTer.hu: Ahogy ki is emelted, mindig jön egy másik… Akad olyan pillanat a Lóci Játszik életében, amin éppen ez a gondolat segített át?
Hát persze, a zenekari létezés azért nem kevés feszültséggel jár, már csak azért is, mert tizenegy éve ugyanaz a hat ember ül be a turnébuszba. Képzeld el, hogy olyan munkahelyed van, ami összesen két és fél négyzetméter, ide vagytok összezárva akár négy és fél órán keresztül odafelé, majd négy és fél órán keresztül koncertről visszajövet is. Mi többet tudunk néha egymásról, mint a saját feleségeink rólunk (nevet)! Ez azért mégiscsak része a Lóci Játszik történetnek.
Mivel az életünk TOP 10 pillanatából legalább hatot együtt éltünk meg, innentől egy örök szövetség van köztünk.
Ha bármilyen negatív hullám jön, összevesznénk, most már nem a Guns N’ Roses és nem is a Red Hot Chili Peppers vagyunk, szóval nem balhézunk, nem egymás fején ütjük szét a whiskeys üveget, hanem megtanultuk azt, hogy mindig jön egy másik. Egymásért dolgozunk. Most egy irányba mutatnak a vektorok, egyfelé mozdulunk. Egyébként én tavaly június óta alkohol absztinens hozzáállásra váltottam, aminek megvan az előnye és a hátránya is. Az elején rosszabb voltam a színpadon, izgultam, de úgy érzem, idén már sikerült ezt kézben tartani, lehet rám számítani. Ezt a döntésemet egy picit az apukaság hozta magával, most nagyobb felelősségtudattal lépek bele a frontemberi szerepbe is. Jövőre a Lóci negyven, akárhogy is nézzük (nevet).
KULTer.hu: Mi segített leküzdeni az absztinencia után jelentkező izgulást, szorongást?
Szerintem erről érdemes beszélni! Azt látom egyébként, hogy egyre többen nem isznak körülöttem, főleg frontemberek. Érdekes, ez miért alakul így. Az elején fura volt, úgy éreztem, mintha kimaradnék valamiből, nem mindenki értette, miért döntöttem így, de elég hamar át tudtam ezt kattintani a fejemben. Ez nem olyasvalami, amit meg kéne vetni.
Láttam zenészeket, a nagy hősöket, amikor szanaszét vannak, és mekkora zenélés zajlik.
Kipróbáltam, de egyáltalán nem jött össze nekem. Elment a ritmusérzékem, és belül talán jónak éreztem, de visszahallgatva rájöttem, úristen, de kutyapocsékul játszottunk, tudod? Azt vallom, a trükk igazából az, hogy kicsit fentről kell nézni ezt az egész helyzetet. Nem arra kell fókuszálni, hogy így nem lesz akkora az élmény, sokan tényleg rosszabbul játszanak akkor, ha ittak. Ismered azt a pillanatot, amikor azon agyaltok, hogy hazamenjetek vagy még nézzetek el egy következő helyszínre, és vonultok tovább, de egyre kevesebben vagytok? Tízből hétszer nem lesz semmi, de az a három rohadt jó. A koncertek esetében viszont tíz-kilences szabály van, ha alkoholt fogyasztasz. Kilencszer pocsékabban nyomod, és egyszer van egy olyan pillanat, amit fantasztikus volt megélni. És én nem tudok ma már kilencet feláldozni azért, hogy egy zseniális legyen.
KULTer.hu: Azt állítod, aki tud zenekarban létezni, az hasonló egy HR-középvezetőhöz egy multinacionális vállalatnál. Milyen személyiségvonásokra, skillekre van szükség ehhez?
Szerencsém van, hogy találkoztam a srácokkal, főleg a dobosunkkal, Fábián Tibivel, mert én overthinker vagyok, szétszorongom magam, például azon, hogy ötven vagy száz matricát gyártsunk. Tibi meg rávágja, hogy ezret (nevet)! Az ő gondolkozásmódja kellett ahhoz, hogy ez el tudjon indulni.
Nyilván az ő pozitív túlzásai és az én szorongó attitűdöm között van valahol az arany középút,
ezért fontos, hogy megtanuljuk a másik szemszögéből nézni a dolgokat. Nagyon empatikusnak kell lenni, beleállni az adott szituációkba, hogy mi miért történik. A filmezésben sokkal szigorúbb szabályok vannak, le vannak osztva a szerepek, feladatkörök, a zenekarban létezés nehezebb, de ha rendszert tudunk csinálni benne, olyat, amiben mindenki jól érzi magát (és ezt természetesen évről évre újra kell beszélni, át kell alakítani), akkor igazából tudsz egy vállalatot vezetni.
Képek: Dancs Enikő Bianka
