Kollár Árpád Nád című, a Kalligram Kiadó gondozásában megjelent verseskötetét a Három Hollóban mutatták be 2026. március 10-én. A szerzővel Mészáros Sándor és Mészáros Márton beszélgetett.
Szeretem a különböző irodalmi beszélgetéseket első sorból végighallgatni, így szerencsére időben érkeztem a Három Holló alsó termébe, ugyanis a 18 órai kezdésre már egyáltalán nem maradt szabad hely. Mészáros Márton köszöntötte a vendégeket, és elárulta, a szerzővel közeli barátságban áll, így elnézést kér a beszélgetés esetleg túl személyes hangvételéért. Véleménye szerint
vallomásos kötetről van szó.
Megtudtuk, hogy a Nád Kollár Árpád harmadik felnőtteknek szóló kötete, valamint, hogy a legutóbbi kötetmegjelenése óta több év telt már el. Első kötetének – a 2005-ben megjelent Például a madzagnak – bemutatóján ismerkedett meg Mészáros Mártonnal. Második kötete 2010-ben jelent meg Nem Szarajevóban címmel. Mészáros Márton elmondása szerint
a Nád „logikus folytatása” az előző köteteknek.
A Például a madzag központi témája a gyermekkor, és igazi bemutatkozó kötetként mutatta meg, milyen irányokba tájékozódik a szerző, a Nem Szarajevóban pedig már a középkorúság témáját boncolgatja. Mészáros Márton kiemelte, hogy az előző kötetekben a városok, épületek és egy lepusztult, romló kultúra állnak a középpontban, a Nád esetén pedig a korcsosuló természet és a kultúra viszonya kulcsfontosságú.
Mészáros Márton a természet és a kultúra dinamikájának jelentőségéről kérdezte a szerzőt és a kiadóvezetőt. Arra volt kíváncsi, mennyire mozgatja meg ez a téma jelenleg Kollárt, és hogy a kiadót foglalkoztatja-e, hiszen korunk egyik legaktuálisabb problémájáról van szó. Mészáros Sándor megjegyezte, hogy nem nevezné ökolírának Kollár költészetét. Bevallása szerint
voltak kétségei a cím kapcsán, de különösen tetszett neki a kötet humora és iróniája.
Megragadta, hogy a kötetben egyéni módon szólalnak meg tematikák és különböző motívumok. Tolnai Ottó neve ekkor hangzott el az est folyamán először, de korántsem utoljára. A kiadóvezető kiemelte, hogy a szerző itt eltávolodik Tolnai hatásától, majd hozzátette, fontos, hogy a mesterek tisztelete mellett „tudni kell másképp csinálni”. Kollár felidézte, hogy épp a napokban gondolta végig a Tolnaihoz fűződő viszonyát, akivel annak ellenére ritkán találkoztak, hogy a mesterének tekintette. A Tolnai halála előtti hetekben meglátogatta a mestert, ennek a találkozónak az apropóján pedig átgondolta a költészetében az első három verseskötet utáni időben lévő szakadást. „Tolnai olyan volt, mint a Nap. Ha közel mész hozzá, megperzsel” – foglalta össze, majd hozzátette,
a doktori disszertációját Tolnai lírai munkásságáról írja, és a munka során sokszor le kellett tennie azt,
el kellett távolodnia Tolnai személyétől és műveitől egyaránt. Elárulta, a Például a madzag című kötetben számos Tolnai epigon vers található. Tolnaival kapcsolatban megjegyezte, hogy nagyon erős hatással volt rá, miatta ír verset úgy, ahogy. „Tolnaiból szinte minden kortárs költőt le lehet vezetni” – világított rá mestere jelentőségére. Ugyanakkor szükséges volt számára egy elrugaszkodás Tolnai hatásától ahhoz, hogy megtalálhassa a saját nyelvét.
A kötetben megjelenő humorra reflektálva elárulta, hogy versírás közben gyakran melankolikus lesz, emiatt legtöbbször szomorú versek születnek, de igyekszik ezt ellenpontozni. Megemlítette Kovács András Ferencet, akinek a műveiben megjelenő humor szomorúság is egyben. Felhozta, hogy a nap folyamán a Pimmédia számára olvasott fel a köteteiből, így alkalma nyílt arra, hogy átnézze, honnan hová jutott a verseivel. A Például a madzag esetében meglepte a versekben található nyersesség és agresszivitás. „Sokszor visszasírom azt a bátorságot” – vallja be.
Lenyűgözi a fiatal alkotók pimaszsága és frissessége, még akkor is, ha az kidolgozatlan.
Hozzátette, néha tart attól, hogy túl kimódolttá válik, annak ellenére, hogy a vers a nyelv reflexiója, tehát nem azonos a lendülettel és a pimaszsággal. A Nem Szarajevóban című kötetről elárulta, a versekben megjelenő pusztulás saját, szabadkai élményein alapul. A kötetet átható szorongás a város gyomorszorító állapotát tükrözi. Legújabb kötetének címválasztása a minimalizmusra és szikárságra való törekvésének köszönhető. Kollár a Nádban található természeti motívumok eredetéről beszélt a továbbiakban. A szabadkai és ásotthalmi homoki erdőket említette, kiemelve ezek kegyetlen világát. „Nagyon érdekelt a természet és a táj szövedékének felfoszlása, ugye ott ártéri erdők vannak, amelyek mesterségesek, nem tekinthetők természetnek” – foglalta össze. Ezt követően Mészáros Márton felhozta a korábban említett alkotói bátorság témáját. Véleménye szerint
nemcsak az a bátorság, ha a szerző bármiről mer írni, hanem ha le mer számolni olyan tabukkal, amelyeket teljesen adottnak veszünk.
„Ez a kötet tele van ilyen tabukkal” – jegyezte meg, kiemelve a kötet nyitóversét, amely egy Krasznahorkai-kommentár. Mészáros szerint a Trianon az nem egy ház versbeszélője nagyon hitelesen beszél egy olyan fájdalomról, amely sokak számára nevetséges is lehet. A kötetben számos veszteséget és csonkolást középpontba helyező írás található, például Az Alföld olajfája című vers. „Bátor dolog ezeket a tabukat szóvá tenni” – összegezte. Továbbá hangsúlyozta Tolnai mellett Kovács András Ferenc hatását is a kötetre.
A bátorságot illetően Kollár úgy fogalmazott, hogy fiatalkorából a lendületet és a pimaszságot hiányolja, ám úgy gondolja, most bátrabb, mint bármikor ezelőtt. „Jó dolog megöregedni, mert túl vagy sok mindenen és bátor lehetsz. Zavar, hogy manapság sokszor felszínes módon beszélgetünk és gyávák vagyunk, pedig bizonyos dolgokat ki kell mondani. A bátorság poétikai kérdés is” – vélekedett. Megosztotta néhány, a műhelyeseinek gyakran említett tanácsát:
fontos, hogy a versírás során ne azon gondolkodjunk, hogyan fog az megszólalni. Ha fontos számunkra a téma, azt meg kell írni.
Kollár elmondása szerint ebben a kötetben találta meg ezt a típusú bátorságot, sok-sok kísérletezés után. Elárulta, hogy vannak kész versek, amelyeket a következő készülő kötetébe szán, azonban nehezen távolodik el a Nád anyagától. Itt megtalálta a sajátos nyelvét, és tart attól, hogy az új versek túlságosan hasonlítanak az előzőekhez. Ezt követően Mészáros Sándorhoz került a szó, Mészáros Márton a kötet szerkesztési folyamatairól kérdezte őt. A kiadóvezető megjegyezte, hogy meglepte a kötet humora, és hogy a megszokotthoz képest mennyire más módon tragikus. „Az ember elmegy szövegek mellett, és utána meglepődik” – tette hozzá. Mészáros Márton a közönséghez fordulva kiemelte, hogy
érdemes a kötetet egyben elolvasni, és bár vannak egyéni versnarratívák, együtt olvasva másképp mutatkozik meg a teljes mű szerkezete.
Véleménye szerint a kötetre történetként is tekinthetünk, amely Triesztben végződik. „Fontos érési folyamat volt, a kötetszerkesztés pedig rendkívül jelentős, hiszen közben módosulhatnak a jelentések, egy-egy vers más színben tűnhet fel” – jegyezte meg a szerző. A szerkesztési folyamatok után Mészáros Márton a versekben található „köztes állapotokat” hozta szóba, kiemelve például, hogy bár jelen van a „száraz” és a „nedves”, de ott van köztük a „sár”. Hangsúlyozta, hogy a kötetben a madarak nézése során (Terasz, vadkacsák) van egy ablak az állatok és a természet között. Véleménye szerint ez a visszatérő motívum remekül megmutatja a természet és a kultúra összekapcsolódását. „Mintha a szöveg ezt a köztest keresné, de az sem volna egy megnyugtató dolog” – összegezte.
„Nekem magyar az identitásom” – jegyezte meg a szerző az identitás témájára reagálva.
Számára lényeges Trianonnal kapcsolatban a sztereotípiák és a kötelező, megszokott elemek elkerülése.
„A köztesség és a sokféleség a versben és az identitásról beszélve is nagyon fontos” – tette hozzá. A beszélgetést követően a szerző felolvasta a Mondd, Otče náš, Az Alföld olajfája, A vidráról, a Lobogás és a Nádifarkas blues című verseket, végül a kötet záróversét (Trst). A felolvasás után lehetőség nyílt a helyszínen megvásárolni és dedikáltatni a kötetet.
Kollár Árpád Nád című kötetének bemutatója, Budapest, Három Holló, 2026. március 10.
A fotókat Kardos Dániel készítette.
