A Művházban mutatták be Vados Anna Egymás lélegzete című, a Magvető Kiadó gondozásában megjelent verseskötetét 2026. május 28-án. A szerzővel Horváth Florencia költő, a prae.hu főszerkesztő-helyettese beszélgetett.
A kötetbemutatót Horváth Florencia egy személyes szál említésével indította: a szerző pályáját 2022 óta követi, ugyanis Vados Anna akkor nyerte el a Petri-díjat. Még abban az évben vendége volt a Kötetlenül sorozatnak, ahol Horváth kérdezte erről a szakmai mérföldkőről és a Nincs véna című debütáló kötetéről.
A moderátor kiemelte, hogy különleges látni, ahogy „telnek az évek és gyűlnek a könyvek”.
Első kérdése a két kötet közti alkotói útra vonatkozott. A szerző elmondása szerint nem hosszú idő a két könyv között eltelt négy év, de visszatekintve, az egy nagyon sűrű és alkotóilag aktív időszak volt, amelyet főleg az íróasztal mellett töltött. Horváth ezután a két kötet szövegeinek hasonlóságairól kérdezett. Vados az utóbbi hónapokban
próbált az Egymás lélegzete anyagától eltávolodni, de ahogy a bemutatóra készült és újból fellapozta a könyvet, rögtön otthon érezte magát.
„Ez egy nagyon belakott világ számomra. Ezt a fajta otthonosságot nehezebben éreztem a Nincs véna kapcsán. Ma már érzem azt a folyamatosságot, hogy az egyik a másikból lett” – foglalta össze.
Horváth arra volt kíváncsi, lehetne-e folytatni ezeket a szövegeket. Vados úgy gondolta, hogy elvitte egy olyan pontig a verseket, ahonnan már nem tud folytatást elképzelni. Ezután
hangsúlyozta a kiadói háttér szerepét: tudta, hogy ha dolgozik valamin, akkor van hova megérkezniük a szövegeknek.
„Nagyon nehéz, ha egyedül érzed magad a saját anyagoddal” – vallotta be. A stabil kiadói háttér és a szabadidő megléte hozzájárultak ahhoz, hogy ez a kötet megszülethessen. Úgy tűnik a szerző számára, mintha az alkotói tevékenységekben lenne egy gazdálkodás az energiákkal, hiszen sokáig hordjuk magunkkal a benyomásokat, olvasmányélményeket és töredékeket, majd amikor megfelelőek a körülmények, egyszerre napvilágot látnak a szövegek. Az első kérdéseket követően a szerző felolvasta többek között A küszöb című írását. Ezt követően a moderátor kiemelte a múlttal való szembenézés fontosságát a kötetben, hozzátéve, hogy
az anyagban tematizáltakat határozottan és bátran öntötte szavakba, viszont a lírai énnek van egy távlata a történtektől,
az események után mesél. Horváth a váltakozó egyes és többes számot is megemlítette. Vados válaszából kiderült, hogy Julie Otsuka Buddha a padláson című regénye inspirálta az elbeszélői többes számot, amely sokszor megemeli a narrációt. A közösség sokszor segíthet feldolgozni bizonyos történéseket. „Vannak olyan történetek, amiket egy egyén nem tud elhordozni” – tette hozzá. A kötet bizonyos szövegeinél ez remekül működött, más verseket pedig a munkafolyamat során vissza kellett írnia egyes számba. Ez a tapasztalat döbbentette rá a szerzőt, hogy annak az írott-beszélt nyelvnek, amelyet használ, „van egy saját akarata”.
Horváth szóba hozta a kötetek mottóit, majd a beszéd és a megszólalás fontosságára tért ki a versekben, továbbá megjegyezte, hogy az Egymás lélegzete szövegeit olvasva felmerül annak a gondolata, hogy a beszéddel teszünk múlttá dolgokat. A kötet lehetséges prevenciós funkciójáról kérdezte a szerzőt, aki elmondása szerint örülne, ha működhetnének a versek ilyen jelleggel. Fontos azonban, hogy gyakran le kell szögezni, ezek nem terápiás versek, mivel a terápiás irodalmat gyakran alacsonyabb rendűnek tartják. Horváth afelől érdeklődött, hogyan válik a megszólalási vágy koncepcióvá. A szerző szerint
nehéz utólag ezekről a folyamatokról beszélni, de úgy véli, ha írás során a koncepció vezet, abból nem lesz semmi, teret kell adni a szövegeknek.
Hozzátette, hogy utólagosan nehéz koncepciót ráhúzni a kötetre. Ezt követően a transzcendens jelenlétére terelődött a beszélgetés. A moderátor megjegyezte, hogy a versek széles skálán mozognak, néha nagyon húznak a transzcendens felé, máskor pedig igen materiális történésekről beszélnek. Vados ezt azzal magyarázta, hogy számára az égi-földi párhuzamban az egyensúly kérdése volt döntő. A kötet összeállítása során jött rá, hogy szükséges beemelni egy új horizontot a materiális szövegek mellé.
Az angyal és Mihály karakterével kapcsolatban elárulta, számára nem idegen a spirituális világszemlélet.
A két kötetet összehasonlítva megjegyezte, hogy a Nincs véna írása közben még az út elején járt, az Egymás lélegzete során pedig már valóban rálépett az útra, amely során teret adhatott a szabad beszédnek, ahonnan már „nincs visszaút”.
A beszélgetés ezután a kötet ciklusait érintette, Horváth kiemelte, hogy címet és számot is kapott mindegyik. A számozás és az olvasási sorrend viszonyáról kérdezett, valamint arról, hogy a szerző mennyire tekint erre útként. Hozzátette, hogy szerinte olvasás közben fokozatosan tárulnak fel világok. Vados megjegyezte, hogy inkább spirálisnak látja ezt a jelenséget, és hogy csak idővel alakult ki a szövegek sorrendje.
Az összeállítás során a feszültség építése volt a szervező elem.
Ezt követően Horváth hangsúlyozta, hogy a kötet főleg női perspektívából szólal meg. Újítónak tartja ezt a ciklusok témáinak tükrében, hiszen az alkoholt és a függőségeket általában a férfiakkal társítja az irodalom. A szerző bevallása szerint az igazságtalanság érzete állhat e mögött, hiszen a szerhasználattal küzdők női képviselői sokkal kevesebb figyelmet és segítséget kapnak. A moderátor szerint több versben jelen van egyfajta számonkérő hangsúly, így a kötetre társadalmi tükörként is tekinthetünk. A szerző nem látja úgy, hogy a szövegeknek lenne társadalmi felszólalási funkciója, inkább
az mozgatta az alkotás során, hogyan látjuk egymást és hogyan gondolkodunk saját magunkról.
A versekben az ítélkező és a segítő emberi kapcsolatok egyaránt fontosak a mondanivaló ábrázolásához. Horváth a kötet címét is felhozta, amely bár elsőre romantikus hangvételt sejtet, a versekben mégsem a románc a leghangsúlyosabb. A címadó vers fordulópontként a kötet közepén helyezkedik el. Vados megosztotta a jelenlévőkkel, hogy ahogy a kötet anyagát, úgy a címet is a sajátjának érzi. A cím szavai már a munkafolyamat elején megvoltak, „intuitíven jöttek”. Horváth a kötet próza felé hajlására is felhívta a figyelmet, majd Vados lehetséges prózaírói szándékai felől érdeklődött.
A szerző pillanatnyilag telítődve érzi magát a saját szövegeivel, és a keresgélés fázisában van.
A beszélgetés utolsó pontjaként Horváth a civil munka és a költői lét közti átjárásról kérdezett. Vados szerint ez életszakasztól és helyzettől függ, de szívesebben választja külön a pszichológus munkát és az alkotást. „Állandó tanulás együtt működtetni a két területet” – foglalta össze. Zárásként ismét néhány verset hallhatott a közönség.
Vados Anna Egymás lélegzete című kötetének bemutatója, Művház, Budapest, 2026. május 28.
Borítófotó: Vados Anna
A fotókat Őszi Borbála készítette.
