Novák Erik antológiafilmje a kortárs randikultúra sokszínűségét akarja bemutatni, de egyszerre hagyja ki egy izgalmas közönségfilm és egy tabudöntögető kísérleti darab ziccerét.
Bár a hazai alkotók az elmúlt évtizedekben sokat tettek azért, hogy a magyar filmekkel kapcsolatos sztereotípiák egyre kevésbé legyenek érvényesek, az egyik gyakori kritika, ami még szakmai körökben is elő szokott kerülni a hazai alkotásokkal kapcsolatban, hogy a magyar filmek a legritkább esetben mernek kísérletezni, formákat, műfajokat vegyíteni, a nézőket a kevésbé konvencionális megoldásokkal szembesíteni. Novák Erik viszont nem kockázatkerülő alkotó, színészként sem ilyen projektekben vesz részt, és
rendezőként is a sajátos formákat, a technikák és megszólalási módok vegyítési lehetőségét keresi
(Zuhanórepülés; Fekete leves; Szeretlek, mint állat). Épp ezért lehettünk nagyon kíváncsiak arra, mit kezd egy olyan populáris témával, mint a kortárs randikultúra. A 10éjszakás kaland izgalmas pillanatai és megoldásai ellenére végül nem találta meg saját identitását, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes elemezni.
A téma annyira elcsépelt, hogy lineáris történettel nem is lett volna érdemes próbálkozni, illetve az alkotóhoz sem illett volna ez a megközelítés. Ennek megfelelően a film nem egy összefüggő narratívát akar felvázolni, sokkal inkább
néhány nap és néhány randi eseményein keresztül akar átfogó képet adni napjaink randizási szokásairól.
Ám ez persze csak az álca, hiszen az epizódok által nemcsak arról kaphatunk képet, hogyan ismerkednek ezek az emberek, hanem arról is, milyen mentális állapotban vannak, hogyan keresik a boldogságot. A film tétje, az egyes szituációk humoros megvalósításán túl, hogy tud-e valami érvényeset mondani a még éppen nem poszt-NER Magyarországról. Novák Erik mozija ellentmondások köré épül, hiszen a téma az intimitás, a megvalósítás viszont mindent megtesz az ellen, hogy a filmet kizárólag a párbeszédek, a színészi alakítások oldaláról közelítsük meg. Pedig ezek tekintetében kifejezetten jól teljesít a 10éjszakás kaland. A dialógusok életszagúak, a karakterek úgy beszélnek, ahogy a korukból, társadalmi helyzetükből következik. És bizonyos jelenetekben erős a szubtextus is,
vannak olyan szakaszai a filmnek, amelyek túllépnek a konkrét helyzeten, mélyebben mutatnak be egy-egy karaktert.
Emellett a mű szerkezete is ráerősít a mondanivalóra: a film során egyes karakterek visszatérnek, újabb randikon jelennek meg, ami érzékenyen hívja fel a figyelmet az internetes applikációk egyik legnagyobb ellentmondására, hogy bár úgy tűnik, végtelen a kínálat, a szabad választás valójában csak illúzió.
A film egyik alapvető és visszatérő állítása, hogy a társkeresésben a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy nem vállaljuk fel magunkat. Ez nyilván nem új megfigyelés, és Novák egyébként is típuskaraktereket mozgat, mint például a szélsőjobboldali fiatal, a szexuálisan aktív idősebb nő, a nagyvállalkozó, aki senkivel sem őszinte, vagy a szintén jobboldali politikus, aki annak ellenére uszít a homoszexuálisok ellen, hogy maga is vonzódik a férfiakhoz.
Jól ismert archetípusok ők, közelebbről nézve pedig a mögöttünk hagyott rendszer típusfigurái.
Épp ezért volt ott a veszély, hogy paródiába fulladjanak egyes epizódok, a korábban elemzett párbeszédek és a színészek azonban kisegítik a rendezőt. Hiába tudunk meg keveset az említett nagyvállalkozóról, Fekete Ernő alakítása mélységgel tölti meg a karaktert. Képes ábrázolni a dilemmákat, a figura vonzódását a hatalomhoz és persze a kapcsolódáshoz. Váratlanul jó partnere ebben Nyári Dia, akit eddig leginkább napi sorozatokban (Barátok közt, Hotel Margaret) láthattunk, itt viszont kifejezetten erős az elismerésre és szeretetre vágyó exmodellként.
Thuróczy Szabolcs rég kapott ennyire jó filmes szerepet, karakterének fiatal szeretője (Mészöly Anna) mellett őszintén vall arról, hogy saját szempontjából miért volt érdemes olyan rendszert építenie, amely az ő vágyait is stigmatizálta. A filmből mély elfogadás és klasszikus értelemben vett liberalizmus árad:
nincs olyan vágy, kapcsolati státusz, amely ne lenne elfogadható, ha két ember konszenzusán alapul.
Vannak tehát jó szakaszok, más esetekben viszont valóban csak a figurák felszínét találja meg a film. A fiatalabb karakterek esetében hiába működnek önmagukban az interakciók, a szálak nem illeszkednek bele a film egészébe, nem tesznek hozzá a mondanivalóhoz. Ráadásul, bár kacérkodik a közélettel, végső soron e téren igen súlytalan marad Novák vállalkozása. A látens homoszexuális és a gátlástalan(nak tűnő) nagyvállalkozó karakterként lehetnek érdekesek, de a történet velük sem mond semmit a minket körülvevő berendezkedésről. És arról sem, hogy az miként befolyásolta a személyközi kapcsolatokat – pedig ez izgalmas irány lehetett volna.
Van ezen kívül is egy érdekes adaléka a film világképének, amely már átvezet minket egy eddig nem elemzett aspektushoz. A különböző randikat ugyanis a filmben a mesterséges intelligencia által megalkotott Csonka András szervezi meg. A mű ezzel azt üzeni, hogy van egy felsőbb entitás, amely koordinálja, irányítja az életünket, és azt is meghatározza, kivel és mikor találkozhatunk. Novák Erik itt nem ad egyértelmű kapaszkodókat. Értelmezhetjük Csonka figuráját egyfajta Istenként is, de talán közelebb járunk a valósághoz, ha magát a technológiát látjuk benne, ami észrevétlenül szervezi az életünket. A közösségi média úgy vált elsődleges szociális terünkké, hogy erre egyáltalán nem reflektáltunk.
A szabad akarat csak illúzió, a választásainkat az befolyásolja, kit dob elénk egy algoritmus.
A filmben egyébként is fontos lesz a mesterséges intelligencia használata. A színészek gyakran AI által megálmodott hátterek előtt beszélgetnek, és ahogy említettem, van a történetben teljes egészében a mesterséges intelligencia által alkotott karakter. Emellett a filmben gyakran láthatóak a technológia által megalkotott szekvenciák is. Van, amikor ez remekül működik – az például kifejezetten ötletes, hogy a szexjelenetek helyett AI-fantáziákat látunk, amelyek a korábban látott fő karakterjegyeket megidézve, de humorosan mutatják be, hogy absztrakt értelemben mi történhetett a randi csúcspontján a két karakter között.
Ám a 10éjszakás kaland is arra bizonyítékként szolgál, hogy a mesterséges intelligencia játékfilmekben való használata egyelőre inkább érdekes gondolatkísérlet, mintsem valós lehetőség. Időnként izgalmas kutatni a valós képek és a teremtett világ közötti különbségeket, illetve a fantáziák megjelenítésére alkalmas lehet ez az eszköz. Ám ha lecsupaszítjuk, mindössze annyi a kérdés, hogy
a technika használatával teljesebbé válik-e a film mondanivalója. Erre pedig ebben az esetben is egyértelműen vághatjuk rá, hogy nem.
Ez a keretrendszer ugyanis elnyomja a főbb gondolatokat és karaktereket, a helyenként kifejezetten obszcénná váló látványvilág miatt pedig pont a nüanszok tűnnek el.
A 10éjszakás kaland a magyar filmes palettán nehezen besorolható mű. Bár üzleti szempontból érhető, hogy a forgalmazó miért próbálja újító romkomként pozicionálni,
csalódni fognak, akik műfaji darabot várnak, de azok is, akik valami eredeti üzenetre számítanak a modern kapcsolatokról.
Novák Erik munkája inkább kísérletként értékelendő, semmint filmként élvezhető.
10éjszakás kaland, 2026. Rendezte: Novák Erik. Írta: Kalmár Péter. Szereplők: Babinchak Atanáz, Csonka András, Danis Lídia, Fekete Ernő, Mészöly Anna, Nyári Dia, Péterfy Bori, Thuróczy Szabolcs. Forgalmazza: Pannonia Entertainment.
A 10éjszakás kaland a Magyar Filmadatbázison.
