A KULTer.hu új sorozatában, a Könyvjelzőben arra kérjük az irodalmi élet szereplőit – írókat, költőket, szerkesztőket, kritikusokat –, hogy osszanak meg három kötetet, folyóiratot vagy cikket, amit a közelmúltban olvastak és hatást gyakorolt rájuk. Papp Gréta ajánlója.
Mióta tanévekben (is) mérem az időt, nálam kétszer van újév. A legutóbbi nyári szünet elején megfogadtam, hogy sokkal többet fogok olvasni. Persze, ezt sokszor megfogadtam már, de most tudatosabban, kisebb célokat kitűzve igyekszem betartani. Átalakítottam a napi rutinomat, reggel mindig
tizenöt perccel korábban kelek, hogy indulás előtt legyen időm elolvasni a Nő a tükörben Facebook-oldalon előző nap közzétett esti szép-verset.
Amikor ezt az ajánlót írom, Rónay György Jelenlét című versével indult a napom. „Nézz föl az égre: ott van / felhők és csillagok közt. // Pillants körül a földön: / ott van fűben, virágban, / állatok ámuló szemében, / emberek arcán. // Áss le a föld alá: / csontokból és kövületekből / szándékainak lábnyoma / dereng feléd. // Mindenütt láthatatlan. /Mindenben látható.” Ezt a verset többször is elolvastam, míg beértem az iskolába. Egy olyan gondolatot indított el, amitől a mai nap teljesen más lett a tegnapinál és az azelőttinél. Más színű az épület, másképp ragyog egy gyerek arca és másképp varázsolnak a szavak.
Néha előfordul az is, hogy egy-egy verset megmutatok a hatodikosaimnak tízórai szünetben vagy magyarórán, és beszélgetünk róla egy kicsit. Olyan lett ez a reggeli rutin, mint gyerekként adventi naptárat nyitogatni. Nem az a lényege, hogy eljussunk a karácsonyig, hanem az az érdekes, hogy holnap mi lesz az ablak mögött, és szívünk szerint azt kívánnánk, hogy még sokára legyen karácsony. A kedvenc időszakom a délután lett. Valamennyire sikerült kiismernem az iskolai „zajlást”, jobban tudom csoportosítani a feladataimat, és ezzel minden nap nyerek egy-két órát. Ez lett az én olvasásidőm.
Nagyon sokat jelent, hogy sikerült beiktatni a napjaimba, mert ez egyfajta válaszvonal lett a munka és a magánélet között.
Olvasnivalóból pedig mindig akad bőségesen. A polcomon (sajnos vagy szerencsére) bőven akad olyan kötet, amit még nem sikerült elolvasnom, és a nyáron is beszereztem néhány új könyvet, most ezek közül ajánlanék hármat.
Takács Nándor: Rádiócsend, Napkút Kiadó, 2024
Takács Nándor könyve a lehető legjobb időben érkezett hozzám. Még valamikor augusztusban bukkantam rá, majd szereztem be, de csak szeptember közepe táján vettem kézbe. Nehéz, sok mélyponttal, bizonytalansággal teli hetek voltak akkor, és ezek a versek jelentették a napfelkeltét. Oda-vissza olvasgattam, megnyugtatott, elrepített, lenyűgözött. Olyan mondatokra találtam benne, amelyek kapaszkodókat adtak. A bakonyi tájon való szemlélődés, gondolkodás azt a meditatív állapotot tudta előhívni bennem, amelynek köszönhetően én is képes voltam távolabbról szemlélni a történéseket, felébresztette bennem a hosszú ideig szunnyadó kíváncsiságot.
A kötetről írt kritikák némelyikében olvasható, hogy túl soknak találják a hetven verset és a vissza-visszatérő (madár, fa, hegy) motívumokat. Ahogy Marno János fogalmaz a kötet fülszövegében, ezek a versek imabeszéd-gyakorlatok. Ha innen nézzük, nekem a Miatyánk jut eszembe, hányszor meg hányszor mondtam már különböző helyzetekben, és hiába ugyanaz a szöveg, nem lehet ugyanúgy, ugyanazzal a töltettel elmondani. Valahogy így olvastam Takács verseit is, nekem ezek a visszatérő képek ismerősséget és otthonosságot adtak. Mire sikerült átlendülnöm az ősz hozta bizonytalanságokon és kihívásokon, épp a könyv végére értem. A Rádiócsend megmutatta, hogy a könyveknél mennyire fontos az időzítés. Teljesen mást jelentenek a sorok ma, mint hetekkel ezelőtt. Talán ez a legszebb bennük.
Mécs Anna: Rutin, Pesti Kalligram, 2025
Mécs Anna írásait mindig is szerettem. A Gyerekzárt egyetemistaként olvastam, egy szemináriumon sokat beszéltünk erről a novelláskötetről, hosszan elemeztük. A Mécs-szövegek iránti rajongásomat innen számítom. Amikor Anna augusztusban posztolta a Facebook-oldalán, hogy új kötete érkezik, azonnal előrendeltem, és vágtam a centiket a szeptemberi megjelenésig. Anna humán-reál beállítottsága, az írásokba rejtett logika és az ötletes szerkezeti megoldások mind-mind lenyűgöztek. A Rutin – hasonlóan a Gyerekzárhoz és a Kapcsolati hibához – olyan témában és perspektívából szólal meg, amely többnyire kevésbé látható. Egy Bori nevű nő meddőségi küzdelmét mutatja be, párhuzamba állítva a gyerek születésétől az első születésnapjáig tartó időszakkal. A történet tehát két szálon fut, rengeteg hasonlósággal, így várható egyfajta összecsúszás, ami meg is történik.
Bori kitartása az anyává válás mellett lerántja a leplet a „csili-vili tündérországról”, beszámol a legmélyebb és legfurább gondolatokról, helyzetekről, amikbe egy anya kerülhet egy gyermek fogantatása előtt és születése után.
A terhesség kilenc hónapja kimarad, erről oly sokan, oly sokféleképpen beszéltek már.
Bori saját életének hőse, hiszen amellett, hogy kitartott az anyaság iránti vágya mellett, igen sok küzdelemben volt része. Sikertelen próbálkozások, éles és nyers megjegyzések a családtól és az ismerősöktől, titkok sokasága, később a babázós év nehézségei, a „jó anyasággal” való vívódás mélyebb és felszíni rétegei mind-mind megjelennek a kötetben. Ezt a könyvet nemcsak a szülés előtt álló nőknek vagy a kisgyerekes szülőknek ajánlanám, hanem bárkinek, aki kíváncsi a nők ilyesfajta küzdelmeire, erejére, megküzdési stratégiáira.
Ráday Zsófia: A Csendkirály győzelmi beszéde, Okapi Press, 2025
Ha már emlegettük a matekos vonalat Mécs Annánál, Ráday Zsófia köteténél is volt egy izgalmas pillanat, amikor először kézbe vettem a Csendkirályt. Épp csak belelapoztam, és az 57. oldalon a másodfokú egyenlet megoldóképlete fogadott, amely az Osztálytalálkozó című vers zárlata. Zsófi versvilága kissé távol áll tőlem, azonban szívesen ismerkedtem ezzel a nyelvvel. A kötet mindössze huszonhét verset tartalmaz, ennek ellenére vaskos könyv, hiszen a Ráday-versek jellemzően hosszú, több oldalon átívelő, több részből álló szövegek. Izgalmas szóösszetételekben gazdag, sűrű versnyelv jellemzi, amely lassabb, koncentráltabb olvasást igényel. Ebben a kötetben nem lehet elkalandozni.
A ciklusok olyan népszerű témákat járnak körül, mint a haza, isten, test, hatalom vagy család, mégsem engednek nosztalgiázni. Olyan perspektívát hoz működésbe a Ráday-kötet, amely hétköznapibban, „koszosabban” mutatja be a fentebb említett témákat. Nyersesség, őszinteség, kritikus megközelítés és leleplezés jellemzi ezeket az alkotásokat. Ráday Zsófia kötetét régóta vártuk már – nem hiába, hiszen látható, hogy a sok munka meghozta gyümölcsét, és egy jól átgondolt, letisztult első kötetet adott ki a kezéből. Bízom benne, hogy nem kell sokáig várni a következőre.
Ez a három kötet fontos pontokon érkezett az életembe, fontos gondolatokat és beszélgetéseket elindítva.
Jó érzés volt elmerülni ezekben a világokban, a Takács-szövegek csendre és figyelemre ösztönöztek, Mécs regénye megmutatta az anyaság és az anyává válás eddig elrejtett szemszögeit, a Csendkirály pedig egyfajta komfortzóna-átlépésre motivált. Az elmúlt három hónap legszebb napfelkeltéi voltak számomra ezek a könyvek.
Borítófotó: tiszatajonline.hu
