Három lány összekapaszkodva táncol a nagyszínpad út felőli oldalán a lépcsőkön állva. A délutáni napfény meg-megcsillan egyikük aranyflitteres bikinifelsőjén. A hiperkarma pénteki koncertjének záró ráadásdala szól, a közönség egyik része a színpad előtt, valamivel többen az árnyékba húzódva hallgatják a rád talált című dalt. Ráeszmélek, hogy ez is egy olyan pillanat, amit érdemes elraktározni, és talán a beszámoló leadjében is jól mutatna.
A hőkupola ellenére túléltük a 18. Fishing on Orfű fesztivált, pedig irgalmatlan meleg volt abban a négy napban. A fentebb említett hiperkarma-koncert alatt tűzoltókocsiról locsolták a fesztiválozókat, majd a lánglovagok lelkes integetés közepette elhagyták a Panoráma Kempinget. Ezt az emléket – különlegessége okán – hozzá lehet csapni az előzőhöz és a számtalan korábbihoz.
Nagy örömömre idénre elkészült az applikáció.
A sötétben csak a telefont kellett előkapni a bal zsebből, mert a jobb zsebben lapuló programfüzet számomra csak nappali fényben tudott segítségül lenni. A fishinges alkalmazásban parkolást is lehetett indítani, megjelölni kedvenc előadóidat vagy épp térképet böngészni. Sőt, szavazni is lehetett az appban a jövő évi fesztivál időpontjára, ami az utóbbi években megszokotthoz képest egy héttel később lesz. A szóbeli érettségin érintett diákoknak és tanároknak remek hírt a szombat délelőtti közös reggeli alkalmával jelentették be. Azon a reggelin, amit a tavalyi Pride-dal való szolidaritás hívott életre, és ami lehet, hogy hosszabb távon is megmarad a Fishing programjában.
S ha már Pride, idén sem kerülhetem ki a közéleti történetszálat. Tavaly a drograzziákkal és rendőri akciókkal fenyegetett Orfűről indult a Mocskos Fidesz Summer, most pedig a rendszerváltás utáni öröm és megkönnyebbülés hangjai voltak a legjellemzőbbek az előadók ilyen típusú megszólalásaiban. Sőt, a szervezők ebből a perspektívából keretezték az egész eseményt, ugyanis az első nagyszínpados koncert elé egy fesztiválmegnyitót iktattak be.
De kezdjük egy kicsit korábbról!
A kemping bejáratától szerdán négytől egy vidám zenés menet indult a Borfalu aljához, ahol drMáriás röviden bemutatta a Galéria egy szerpentinen idei kiállított műveit. Az erősen izzadó drMáriás mellett egy hatalmas ágyinstalláció volt látható (ennek a helyén az előző években „kerámiakémények” és tábortűz is volt), melyben egy John Lennont és Yoko Onót megszemélyesítő fiatal pár feküdt.
Az összeverődött fesztiválozók drMáriás vezényletével jópárszor elénekelték a Give Peace A Chance pár sorát, melyet az ágyban inkább ülő, mint fekvő szemüveges, szakállas, hosszú hajú „Lennon” gitárral kísért. Innen sétáltunk le az idén Bräutigam Ricsi (a Kispál és a Borz alapító dobosa január első napjaiban hunyt el) nevét viselő nagyszínpadhoz, ahol a megnyitó egy közepesen vicces dumaszínházas fellépésnek tűnt.
A hasonló performanszok nem idegenek a FOO-tól, még ha nem is voltak ennyire aktuálpolitikai töltetűek.
A ledfalon a kormányinfók nemzeti zászlói, előttük Rainer-Micsinyei Nóra egy bukott kormánypárti szóvivő szerepében. Nem is a többször besülő humorpatronok, hanem maga a gesztus gerjesztett apróbb vitát egy szombati Bertók-pódiumos beszélgetésen. Mindenki gondolja végig, szükség van-e ilyesfajta gúnyolódásra, a vesztesbe való nem túl elegáns belerúgásra egy Fishing megnyitóján, amikor az országot fogságba ejtő maffiaállam bukása sokakból joggal váltott ki szélsőségesen erős érzéseket, amiket a mai napig ventilálnak.
Nem tudom, hogy a megnyitó vagy a meleg zavarta-e meg a Kiscsillagot, de a nagyszínpad első koncertje – a tavalyi fellépésükkel ellentétben – kissé széteső volt. A mélypont a Légy szíves enervált eljátszása volt, melyen a háttérben futó videóklip aszinkron lipsyncje csak tovább rontott. Az idén hajléktalan arcszőrzetet és hajat villantó Lovasi másnap kiköszörülte a csorbát.
A négy év után Orfűre visszatérő Kispál és a Borz koncentrált színpadi jelenlétet mutatott, jól szóltak,
erős volt a setlistjük. Első dobosukra, Bräutigam Gáborra emlékező, megható és egyben felemelő záródalukkal (A rétek halványak) sokak szemébe csaltak könnyeket. Ricsi előtt tisztelegve a Föld kaland ilyesmi…-ről elég sok dal felcsendült, a friss Kispál-album most csak két dalt delegált erre a koncertre. Szintén nagy visszatérő volt a 2015-ben feloszló, majd a 2021-es Fishingen remek koncertet adó Heaven Street Seven, az én egyik legfontosabb komfortzenekarom. Oké, elfogult vagyok, de a koncertjük alapján úgy tűnhetett, hogy ezek az ötven fölötti csávók (nem rád nézek, Takács ’Japán’ Zoltán) folyamatosan együtt koncerteznek. Pedig az elmúlt tizenegy évben erre nem sok alkalom volt. Aki teheti, gyorsan vegyen jegyet az augusztus 8-i parkos fellépésükre!
Frissebb tagja magyar zenei komfortzónámnak az Esti Kornél, akik az idei Fishingen sem okoztak csalódást. Lázár Dodi, a csapat egyik alapítója és gitárosa, a fentebb említett irodalmi beszélgetésen azt mondta, hogy ő elégedetlen, ha a koncertjük csak szórakoztatta a közönséget. Zenéjükkel és szövegeikkel többet akarnak elérni annál, hogy jól eltáncikáljunk rajta, és legyen egy vidám esténk. Ezt továbbgondolva:
mi miért járunk koncertekre?
Megkapni a komfortot, ahogy én is bizonyos előadóktól? A szeretett csapat jól ismert dalait hallani komoly meglepetések és minőségbeli hullámzások nélkül? Vagy rajongásból? Esetleg kalandvágyból? Új hangok, stílusok megismerésének szándékával? Utóbbira a FOO tökéletes terep, hiszen a szervezők folyamatosan lehetőséget biztosítanak friss, feltörekvő bandáknak, hip-hop formációknak, az elektronikus zene és a keményebb rock képviselőinek vagy rétegműfajokban jeleskedőknek. Ebben a négy napban mindig megképződik a konfliktus az újra, másra, frissre szomjazó és a jól beváltra szavazó énem között. De amíg megtalálom a jónak tűnő egyensúlyt, s a 25-30 évvel fiatalabbak zenéiből új kedvenceim lesznek, addig talán még nem öregedtem meg.
A Máklikőr lépett egy szintet felfelé, idén már a nagysátort töltötték meg, Hűtlen tangójuk random telefonokról is megszólalt a fesztivál négy napja alatt. Nem terveztem, de Sisi víziszínpados koncertjének nagy részét láttam. Talán az ott leadott szokásosan magas energiamennyiség, talán a kánikula, a rajongóktól kapott aranypezsgő és feles vagy mindezek együtt azt eredményezték, hogy a bosszantó technikai bakival induló (nagyon halkan szólt Sisi mikrofonja, de remekül áthidalta a kellemetlen időszakot)
első kisnagyszínpados koncertje nem volt olyan elsöprő erejű, mint a korábbi évek nagysátras bulijai.
Főleg a másnapi Co Lee-koncerttel összehasonlítva. Két évvel ezelőtt még ő is a nagysátorban csapatta (akkor még bajusz nélkül), azóta nagyon beindult vele a világ, parkos koncert, sok kollab, fut a szekér. Nála valahogy minden klappolt: jól érthető szövegmondás, sodró energia, tomboló, nagyon lelkes közönség. Onnan lestünk át az L.A. Suzi segglyukszínpados koncertjére. A szintis, hol diszkós, hol bulis, hol technós produkció vendégénekese Csepella Olivér volt a Csaknekedkislányból. (Visszaadva a duó női tagjának, Szalai Annának két nappal korábbi fellépését Csaknekedkislányék nagyszínpados koncertjén.) Az amúgy is laza, ironikus, szinte nyeglének tűnő Csepella pillanatok alatt kivirult az apró színpadon, egyszerre volt vicces és profi, vonzotta a tekintetet, nagyon feldobta a show-t.
Pár szót szólnék fllozzról is, bár egyáltalán nem könnyű szavakba foglalni az ő zenei világát. Valahol a kísérleti elektronika és dark pop határán mozog, de van benne egy kevés techno is; sötét atmoszférák és súlyos basszusok kísérik a törékeny, szőke énekesnő hol angol, hol magyar nyelvű énekét. Mindez A tűzhöz közel színpad fákkal körbevett terében éjfél után különösen erős hangulatot árasztott a jelenlévőkre,
mintha Дeva sötét unokatestvére jelent volna meg előttünk.
Ezen a nyáron a Campuson, a Művészetek Völgyében vagy a Paloznaki Jazzpikniken el lehet őt csípni. Nagyon ajánlott.
Végezetül álljon itt Gombos Gergely beszámolója a Fishing backstage túrájáról, melyre a páros belépőt a KULTer.hu tavalyi online támogató aukcióján szerezte licitjével. Köszönet érte! „A backstage túra a fesztivál bejáratánál kezdődött, ahol a felelős szervező azt ecsetelte, hogy mekkora kihívást jelent a fesztivál első napján – de természetesen a következő napokon is – a hatalmas embertömeg és több jármű súrlódásmentes bejuttatása. A jegyvásárlás, a karkötők leplombálása, a látogatók nagyobb csomagjainak átnézése mind ezen a ponton történik, és napi több ezer embernél a legkisebb fennakadás is hatalmas torlódáshoz vezethet.
És bár büszkék a folyamat jelenlegi szintjére, nagyon úgy hangzott, hogy továbbra is fejleszteni szeretnék.
Két történet keltette fel az érdeklődésünket. Az egyik egy sejtelmes bizniszről szólt, ami állítólag azzal foglalkozik, hogy jegy nélkül juttasson be embereket a fesztivál területére. A másik sokkal szórakoztatóbb. A jegy nélkül fesztiválozó biztonságtechnikai hallgató története, akit egy nap négyszer vezettek ki a biztonsági őrök. Nem sokkal később a szervezők telefonszámot akartak hozzá szerezni, hogy megbeszélhessék vele a FOO biztonsági gyenge pontjait.
A második állomás a Bräutigam Ricsi nagyszínpad volt, amely mögött egy elkerített részre érkezhetnek a szervezők és előadók furgonjai. Klimatizált és bútorozott konténeregységekben tudnak a zenészek megpihenni, és a különböző stábok néha ott is alszanak. Megtudtuk, hogy bár a nagyszínpad villámhárítóval is fel van szerelve, szinte fölösleges, mert az egyik közeli dombon található kilátó több kilométeres körzetből is elvonzza a villámokat. A Csészényi tér nagyszínpadon a technikai kihívások újabb skáláját ismertük meg, merthogy itt a nézőtér is fedett. Így vihar esetén külön kell figyelniük a szervezőknek a nézők biztonságára, ahogy azt a pár évvel ezelőtti szlovákiai példa is mutatja.
Kiderült, hogy a Fishing elég szerencsés, már ami az extrém időjárási jelenségeket illeti.
A dombos tájnak köszönhetően a szél sosem túl erős, illetve mivel az egész fesztivál egy domboldalban van, ezért eső esetén a víz elfolyik. Az ezévi fesztivál azon ritkák egyike, amikor egyik nap sem esett, pedig a rendszeres fishingesek nagyon is fel vannak rá készülve. Végül hallhattunk még arról, hogy kb. 7000 liter gázolajra van szüksége a négynapos fesztiválnak az aggregátorok működtetéséhez, és a kihívás általában nem az áramellátás, hanem a napsütés. Ez különösen a Víziszínpadra érvényes, ahol történetesen lett már rosszul előadó a tűző nap miatt.
A Csészényi tér nagyszínpadot a színpad mögötti elkerített VIP zóna bejárása követte, ahol mindenki ízlése szerint kapott frissítőt. Ezután meghallgathattuk a kemping megvásárlásának izgalmas történetét dióhéjban. Valójában egy nagyon inspiráló sztori volt, ahogy a Fishing megálmodói és szervezői ráébredtek, hogy esélyük van megvásárolni a fesztivál területét, amit eddig csak béreltek.
Igazán itt kezdődhetett el a „minél élhetőbb fesztivál” létrehozása.
Merthogy a hangsúly mindig is azon volt és még mindig azon van, hogy minden évben egy olyan fesztivált tudjanak szervezni, amire maguk a szervezők is szívesen mennének. Több mint egy évtizede fishingező barátaim állítják, hogy a változás teljes mértékben érzékelhető, az infrastruktúrán, a szolgáltatásokon és megoldásokon. Minden szervező azt sugározta, hogy nekik ez nem egy munkahely, hanem egy család. Ez leírva teljesen klisésnek hangzik. Ám ott helyben, amikor hallgattam az egyik szervezőt büszkén mesélni arról, hogy mennyi pár jött össze úgy, hogy a Fishingen dolgozott a stáb tagjaként, és mennyi esküvőt tartottak már a fesztivál helyszínén, nagyon is úgy éreztem, hogy ez egy „családi” projekt. Ezért is volt, hogy amikor ugyanez a szervező azt mondta, hogy sajnos azt már nem tudja, mennyi kordont használnak, de bármikor megmondja, hogy melyik stábtagnak mikor van a születésnapja, elhittem neki.
Az utolsó állomások a régi faházak, majd a Borfalu színpad voltak, ahol először Egyedi Péterrel, majd Lovasi Andrással is beszélgethettünk. Az utóbbit kérdezve a FOO sikerének titkáról azt a választ kaptuk, hogy egyszerűen mindig az ellenkezőjét kell csinálni, mint amit a konvenciók diktálnak.
Nem kell mindig nagyobbra és nagyobbra nőni.
Ők megszabták, hogy napi tízezer látogatót tudnak kényelmesen kiszolgálni, így tartják magukat ehhez a limithez, és nem próbálnak terjeszkedni, hogy még többet tudjanak befogadni. Mindketten többször hangsúlyozták, hogy a fesztivál látogatóinak köszönhetnek mindent, és éppen ezért különleges a Fishing paradigmája. Arra épül, hogy a több éve odajáró látogató továbbra is visszajárjon. Ennek a látogatónak megvan a maga ízlése és a szervezők ehhez (is) igazítják a programokat. Nem kell egy nagy húzónév, hogy el tudják adni a bérleteket vagy a napijegyeket. Elég meghirdetni a fesztivál dátumát, és az ember nyugodt szívvel veheti a bérletét, mert biztos lehet benne, hogy minőségi programok közül válogathat.”
18. Fishing on Orfű, Orfű, 2026. június 24-27.
Fotók: a Fishing on Orfű Facebook-oldala
