Lady Gaga bombát robbantott az Alejandro című számához készült klippel. Ráadásul a botrányhős szerepét magára vállaló énekesnő most anélkül alkotott maradandót, hogy a kamera elé tárta volna kikockázott bájait, miként azt legutóbbi produkciójában, a Beyoncéval közösen forgatott Telephone-ban tette. Ám hiába öltözött fel, az amerikai katolikus liga őrjöng az új videó jelenetei miatt…
Gaga, teljes nevén Stefani Joanne Angelina Germanotta kisasszony szemrebbenés nélkül benyel egy rózsafüzért az ágyon heverve, méghozzá vörös-fehér latex apácaruhában, vérvörösre pingált ajkakkal. A 2010. június 8-án bemutatott, csaknem kilencperces „vizuálsokk” végén pedig tucatnyi pasas hámozza le róla a különös göncöt, hogy aztán előadjanak együtt egy nyakatekert, mellfogdosós koreográfiát. Steven Klein – aki a klip rendezője, és egyébként baráti kapcsolatot ápol Gagával – azt mondta, hogy a vallásos szimbólumok a pozitívumot jelképezik a negatív hangulatú videóban, ahol a rózsafüzér „lemélytorkozása” a szentség befogadásának vágyát mutatja.
Körmönfont magyarázatok ide vagy oda, álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen szelíd, dallamos nótához katonás-szexes-apácás klip dukál. A The Fame Monster című album harmadik kislemeze könnyed, latinos hangulatú, első ránézésre pedig semmiképp sem passzol hozzá egy M16-os géppisztolycsövekkel fölszerelt melltartó, mint amilyet a provokatív szőkeség visel. Amíg ez a kisfilm nem létezett, addig a dal hallgatása közben lelki szemeim előtt homokos tengerpart jelent meg papíresernyős koktélokkal, mini bikiniben pózoló Gagával, no meg persze napbarnított, tangás srácokkal.
Nos, mint utóbb kiderült, elképzelésemből csupán a „homokos” kifejezés állja meg a helyét, hiszen az énekesnő homoszexuális barátai előtt tiszteleg a melódiához megálmodott klippel, utalva benne arra, hogy velük való kapcsolata páratlanul „tiszta”, s mentes a testi vonzalom bármiféle mocskától. Ebből az aspektusból nézve a dalban emlegetett Alejandro, Fernando és Roberto tehát nem a koncertturnék és a bulvárlapok hősnőjéért küzd, hanem egymásért. A Madonna kedvenc fotósaként is ismert rendező, Steve Klein szerint még az is simán belefér, hogy miután Gaga afféle maszkos diktátorként az ablakból végignézi a kigyúrt katonák masírozását, szexuális aktust imitál a három kiválasztottal. Miheztartás végett kutyapózban az énekesnő van hátul, és csöppet sem gyengéd a kikötözött, vonagló fiúkkal. Még mielőtt azonban beleszuszakolnám a homoerotika koncepciójába a furcsa, ám látványos történetet, megjegyzem, hogy véleményem szerint az Alejandro valóban az ezerszínű pacsirta exbarátainak elbocsátásáról szól.
Szokatlan és meghökkentő ugyan, hogy egy klip külön életet éljen, de korántsem példátlan. Jen Dose, a National Post kritikusa szerint „Gaga egymaga visszahozta a zenei videók körébe az esemény fogalmát”. Azt már legalább tudjuk, hogy az évtized legmerészebb popikonjától legközelebb sem lötyögős-táncikálós videót fogunk kapni. Viszont kérdéses, hogy lehet-e még fokozni a polgárpukkasztást.
Lady Gaga: Alejandro, 2010, rendezte: Steve Klein, fényképezte: Janusz Kaminski, forgalmazó: Interscope Records, produkció: HSI Productions.
Néhány hete volt alkalmam megtekinteni a televízióban egy Beyonce-koncertet: nehéz lenne röviden összefoglalni azt a különbséget, amely a Destiny’s Girl és LG performanszainak frissessége, ötletessége, teatralitása között van – BK ugyanis ezen a felvételen egy rendkívül szűkös és elhasznált szereprepertoár darabjait vitte színre, nagyjából úgy, mintha a popzenei látványosság még a pre-Madonna korszakát élné. Az, hogy LG 2007 óta milyen utakat nyitott a popkultban, egy habilitációs írásban lenne talán föltérképezhető – mindazonáltal az sem érdektelen, hogy előtte milyen muzsikát játszott, piciny ízelítő:
http://www.youtube.com/watch?v=3b5mgPmw2zw&NR=1
http://www.myspace.com/stefanigermanottaband
ez a “régi LG” engem tényleg meglepett
“a rózsafüzér „lemélytorkozása” a szentség befogadásának vágyát mutatja.” menő …
a “régi LG” videóhoz már volt szerencsém, de csak az első pillanatban lepett meg. aztán leesett, hogy mögötte sem állt mindig egy egész csapatnyi stílusszakértő, nem született vakolattal és tincsekből faragott masnival a fején. az akkori zenéje egyébként Avril Lavigne-szerű számomra, szóval nem bejövős.
igen, Régi Gaga még nem “Lédi” Gaga, de azért nekem is elképesztő volt az imidzse nélkül látni…