Hercsel Adél: Orosz Diszkó (fiktív tudósítás)

„Ahonnan én jöttem, ott élhetetlen az élet. Úgy fúj a szél, és oly rossz a közlekedés, hogy bármi tervet irdatlanul nehéz véghezvinni. Az ember már tizennégy éves korára kibírhatatlanul elfárad, és legfeljebb negyvenöt évesen lesz alkalma úgy istenigazából kipihenni magát. Sűrűn előfordul, hogy valaki leugrik vásárolni, és többé nem jön vissza, vagy az ember nekiül regényt írni, és a kétezredik oldalnál döbben rá, milyen zavaros lett az egész, azért újra nekiveselkedik. Időtlen ott az élet, és legfőbb vívmányaihoz tartozik, hogy az ember a saját ágyában halhat meg.”

A fenti idézet Wladimir Kaminer, Berlinben élő orosz zsidó emigráns írózseni, Orosz diszkó című rövid elbeszéléseket tartalmazó kötetéből származik. A szellemes és finoman abszurd címadó írás arról szól, hogy a berlini orosz emigránsok hogyan virradnak szilaj tánccal a Zapata nevű Tahelesz-kocsmában a nagy októberi forradalom évfordulójára.

Kaminer ötletén és diszkóesztétikáján felbuzdulva mi is megrendeztük az orosz diszkót, azonban a helyszín ez esetben nem Berlin, hanem Budapest volt, és mivel illegál partyról van szó, a pontos helyszínt csak élőben mondhatom el. Természetesen az ötletgazda Kaminer segített a bulit megszervezni, ő mondta, hogy szolgáljunk föl szendvicset vörös kaviárral és vodkával, ami jó apropó lehet arra, hogy eladjunk pár példányt feleségével, Olgával közösen írt, A nagy szovjet fazék, A szocializmus konyhaművészete című könyvéből. Az üzletet szerettük volna nélkülözni, de ez Wladimirnek megbocsájtható, hiszen jó orosz irodalmi kapcsolatait, és személyes vonzerejét felhasználva elhívta a bulira az összes nagy nevet a kortárs irodalmi szcénából. Nekem már csak annyi dolgom maradt, hogy az utcákat járva minél több szlavista fülébe suttogjam el a pontos helyszínt és időpontot, és beszerezzem a Russian Hits of the 90’s című nagybecsű válogatást.

Úgy tűnik Kaminerrel való közös munkánk eredményes volt, a Moscow Calling és hasonló slágerek, na meg a jóféle import vodka megtette a hatását, ugyanis a sok félkegyelmű és csinovnyik hajnalig ropta a szilaj táncot. Bizonytalan források szerint egyesek köpönyeggé itták magukat, de egyelőre nem rendelkezünk a megfelelő bizonyítékokkal. Amíg a lefoglalt köpönyegek laboratóriumi vizsgálata zajlik, addig röviden beszámolunk arról, hogy azon a bizonyos éjszakán az orosz diszkóban mi minden történt.

A parkett kellős közepén, multikulti környezetben az orosz irodalom nagyasszonya, Ljudmilla Ulickaja ropta a táncot. Persze őt vette körül a legnagyobb, leginkább életművésznőkből álló vidám rajongótábor. Ulickaja nem vette észre, de valahogy a svéd Nobel-díj bizottság is értesült a buliról, akik a sarokból vodkakólát szürcsölve figyelték őt, és sokat mondóan kacsintgattak egymásra. Őket elnézve sanszos, hogy Ulickaja lesz a következő…. Ulickaja kérdésünkre elmondta, hogy nagy megtiszteltetés és öröm számára a 2005-ös magyar orosz kulturális évad. 2009-ben a könyvfesztivál után egyébként újra hazánkba látogatott. A rajongók hadának heves marasztalása ellenére azonban viszonylag korán le kellett lépnie az orosz diszkóból, ugyanis az írónő arra hivatkozott, hogy levelet kell írnia a börtönben ülő orosz vállalkozónak, Hodorkovszkijnak. Ezt persze megbocsájtjuk neki, mert már alig várjuk, hogy a ruszkik által irodalmi díjakkal kitüntetett Hodorkovszkij és a Booker-díjas írónő levelezését ne csak részleteiben, hanem teljes egészében is olvashassuk magyarul.

Alighogy lelépett Ulickaja, megérkezett a nagy és szép és okos és híres és népszerű Szorokin, akit extrém fantáziák tömkelege és sok-sok színész követett. Mint kiderült, Jég című darabjának felújító próbáiról jönnek, ugyanis, mindenki nagy örömére, az őszi évadban is a Nemzeti színpadán marad az előadás. A darabot játszó (’most mégsem szűnt meg?’) Krétakör Színház társulatából Péterfy Bori egyből fölpattant a színpadra, és egy zenés-táncos show keretein belül lobogtatja a feje fölött a kelléktárából származó szexi jégkalapácsot. Erre a tömeg tombolni kezd, Szorokin megsimogatja őszülő szakállát és összevonja a szemöldökét.

A pultnál egy bárszéken ül, elhivatottan vodkázik és közben egyszerre három szép orosz szakos lányt fűz a kortárs orosz irodalom fenegyereke, Viktor Jerofejev. A csajoknak épp jósolja a nagy orosz apokalipszist, de azért megnyugtatja őket, hogy a magyarokat mindig is nagyon szerette. Sajnos minden második embernek el kell magyaráznia, hogy nem ő írta a Moszkva-Petuski című orosz szesz-kultregényt, mert a MP szerzőjét Venegyikt Jerofejevnek hívják, ő pedig Viktor Jerofejev. Egyébként Viktor Jerofejev is írt pár kult-regényt, nekem a személyes kedvencem tőle A jó Sztálin, ezen kívül a legtöbb könyvet kiadó és legnagyobb orosz kiadónak, a Zebra Je-nek az igazgatója, nemzetközi újságíró-véleményvezér, és Oroszországban televíziós műsorvezető.

Pokemonos pólóban nyomja, kisebb holdudvarral körülvéve Pelevin, szegény csúnya, mint az ördög. Pelevin azt mondta, amikor felkért egy körre táncolni, hogy vonzódik a félig állati, félig emberi alakváltó lényekhez, szereti a mesevilágot, a fantasztikumot, a buddhista filozófiát, az ezotériát és a pszichológiát, azonban utálja a globalizációt és a korrupciót. Miután Péterfy Borival külön elénekelte a Vámpír című slágert, meghívott egy vámpír-koktélra, és közölte, megszámolta, hogy pontosan 32 lépésre vagyunk a klub bejáratától, 5 lépésre a pulttól, és 17 kilométerre a termoszférától, vagyis az égtől. Azt is megosztotta velem, hogy az egész világ egy illúzió, aztán azzal az ürüggyel hagyta el a party helyszínét, hogy meg kell etetnie a kedvenc rókáját.
A diszkó vendégei közül muszáj még megemlítenem azt a furcsa hölgypárost, akik kissé elkülönülve egy rendkívül különleges mozgáskultúrával prezentálták magukat. Ők nem is akárkik, hanem a nagy Tolsztoj leszármazottai, akik közül Tatyjana Kssz! Tolsztaja (Tolsztoj dédunokahúga) az idősebb és híresebb, Natalja pedig most van befutóban, és magyarul még nem is olvasható tőle semmi. Tatyjanának 2005-ben jelent meg az első regénye, a nagyon furcsa című Kssz!, ami egy orosz sci-fi, szereplői egerek és emberek. A nagyon csinos Natalja, aki szintén egy igazi orosz celebnek számít, Tatyjánával a közelmúltban publikált egy közös könyvet Nővérek címmel.

Wladimir Kaminer a lelkemre kötötte, hogy feltétlenül adjam át a kedves olvasóknak az üzenetet, mely szerint az orosz diszkó sikerein felbuzdulva a rendezők újabb mulatságot szerveznek: „Orosz diszkó – szilaj tánccal virradjunk szent karácsony napjára.” Az ünnepi ital a Moszkva-Petuskiból ismert Kláva Néni csókja nevű koktél lesz. A következő buli pontos időpontját és helyszínét az alábbi könyvekben rejtettem el: Orosz Erato – Szendvics vörös kaviárral; Venegyikt Jerofejev: Moszkva-Petuski; Wladinir Kaminer: Orosz diszkó; Wladimir és Olga Kaminer: A nagy szovjet fazék, A szocializmus konyhaművészete; Ulickaja: Életművésznők, Szonyecska, Médea és gyermekei, Kokuckij esetei, Vidám temetés, Odaadó hívetek, Surik, Daniel Stein, tolmács; Viktor Jerofejev: A jó Sztálin, Az orosz szépleány, Az orosz lélek enciklopédiája; Tatyjana Tolsztaja: Kssz!; Szorokin: A jég, Bro útja, Kékháj, 23000; Viktor Pelevin: A számok, A Sárga Nyíl, Generation „P”.