Kis “gyermeki eltévelyedés” után a Líra könyvesbolt irodalmi beszélgetés-sorozatának keretein belül október 27-én Szabó T. Anna költővel beszélgetett Lapis József irodalomtörténész, kritikus.
Hangszerek, kották és érdekesnél érdekesebb nyelvkönyvek (Megszólalni egy hónap alatt!) között vártuk a költőt, akiről a beszélgetés tervezett kezdetének időpontjában még csak annyit tudtunk, hogy Debrecenbe tartva rossz vonatra szállt fel. A költő hollétéről való folyamatos tudósítás közben a közönség mohóbb tagjai már a beszélgetőpartnerek számára kikészített sajtos stanglira szerettek volna lecsapni, azonban háromnegyed órás várakozás után végre megérkezett Szabó T. Anna. Megérte várni rá: az utazás viszontagságai miatt bármennyire is kimerültnek tűnt az első pillanatban, az első versfelolvasáskor ennek már nyoma sem volt.
Több vers is elhangzott az idén megjelent Villany című kötetből, csakúgy mint a 2006-os Elhagyból is. Már ezek alapján is kirajzolódott az a tematikus irány, amelynek fontosságára Lapis József rákérdezett: a gyermeki látásmód, szemszög középpontba helyezése, mely többek között az Elhagy kötet címadó versének alappozíciója. A gyermek-lét több megközelítésből is problematizálódik Szabó T. Anna költészetében: a versek szólhatnak gyerekeknek (pl. a Kerge ABC-be írott versei) vagy gyerekekről, míg egyes szövegek az anyaság tapasztalatát szólaltatják meg – a legnagyobb kihívásnak azonban a szerző bevallása szerint a gyermek szemszögét érvényesítő költemények bizonyulnak. Szabó T. Anna az ember kiszolgáltatottságáról beszél a csecsemők világának megjelenítésével, arról a tartományról, amely „szívdobogásból és látásból” áll össze, azonban ezt nehéz egy felnőtt perspektíva rávetítése nélkül megvalósítani.
Szabó T. Anna új kötetének egy másik fontos tematikus csomópontját a Csoda-ciklus kapcsán emelte ki Lapis József: a csoda természetének körbejárását, az esetleges „csalás” leleplezésének feszültségét. A ciklus címadó darabját anekdotaversnek nevezi a szerző, melyben az epikusan felfejthető szál, a karácsonyfa-gyilkolás kapcsán merülnek fel olyan problémák, mint a születés és áldozat összefüggése, illetve olyan kérdések, hogy érdemes-e a krisztusi áldozat, megváltatunk-e valójában.
A beszélgetés azonban nem csupán tematikus, hanem poétikai kérdéseket is érintett. Szabó T. Anna költészete kapcsán a kritikusok gyakran emlegetik a klasszikus értelemben vett szépséget és a magabiztos formakultúrát mint fő vonásokat, ezt a jellegzetességet a költő arra vezeti vissza, hogy ő maga ezen a hagyományon nőtt fel – legkedvesebb költői között Nemes Nagy Ágnest, Szilágyi Domokost és Babits Mihályt említi. Az írói látásmód mindent felülíró természetéről beszélve Szabó T. Anna Rakovszky Zsuzsát és Szabó Magdát idézte, amikor annak a veszélyét szólaltatta meg, hogy ha már evés közben is arra gondolunk, hogy ezt vagy azt hogyan írjuk meg, az már azzal fenyeget, hogy magát a primer tapasztalatot nem tudjuk teljes mértékben megélni. A beszélgetés végén a műfordítás problémáiról, konkrétabban Shakespeare szonettjeinek újrafordításáról is szó esett, majd az estét a Mementó és a Fény című versek felolvasása zárta.
Szabó T. Anna azt mondta, amikor a Debrecenbe haladó vonaton az arcára sütött a fény, úgy érezte, nem kell írni. Amikor hazafelé tartok a hajnali vonaton a félhomályban, arra gondolok, megérkezve fel kell lapoznom a Villanyt.
Lapis József beszélgetése Szabó T. Annával, Líra Könyvesbolt, Debrecen, 2010. október 27.
Az első és a harmadik fotót Károlyi Éva készítette.
