Halmosi Sándor: 9 ÓRA 36 (vers)

Fontos megbeszélés. Szakmai érvek hangzanak el,
meg kell védeni az álláspontot. Besüt a nap,
a laptopok halkan búgnak.
Ádám fontol, Péterék szóban, élcben két jóbarát.
Misi mond valamit, reagálni kéne, de én csak a te
arcodat látom, a te bénító csended tölti be a teret.
Hetek óta nem szólsz hozzám.
Pedig nevetésedre megnyílna az ég,
egy szavadra kettéválnak a tengerek.

Start Up meeting, a projektindító dokumentumnál
tartunk, eleredt az eső, és lent, a Magyar Nobel-díjasok
útján friss fű sarjad.
De mi van a szépségprojekttel,
a méltóság-projekttel,
az élet- és beszédprojekttel mi van?
Mi van a világgal? Mi lesz velünk, kedves?
Ki a felelős, mik a határidők, a kritikus időszakok?

Hány szóból áll össze a béke?
Hány csókból a jóhalál?

Utcatábla leszünk, fa, virág, langyos permet
a levendulabokrokon. De rajtunk most ez sem segít.
9 óra 36. Nincs levegő. Bombák vannak.
Bennünk, alattunk mérges mezők.
Hiányzol.
Hiányzik az ágyasházakról a tető
Gőzőlgő borjaknak a szalma
Világnak a verés.

Dolgozunk. A Quality Gate van soron,
a minőséget biztosan hozzuk, munkánk gyümölcse
beérik. A falon lefolyik a fény.
Norvégiába kéne menni halásznak,
és bevárni a Megváltót, amíg még érdekelve van.
Kérges lenne a kezem, mint a föld, amire lép.
Kikérném tőle a sorsomat.
Ki kérné tőlem a szerelmet?

A mutató nem mozog. Pedig a dokumentumok
szaporodnak, az excel-táblák telnek, már
megbeszéltük a java-tanfolyamot, Péter
költségelszámolásokat írt alá és utazási számlákat,
válaszoltunk a németeknek, döntéseket
hoztunk, poénkodtunk, Misi is elégedett,
jól van ez így,
a projekt beindult, és hozni fogja
a hozzá fűzött reményeket,
de én tehozzád fűzném az én minden reményemet
asszony, Isten, mestergerenda
sok neved van, te egy és oszthatatlan
és nagy a te szükséged
és nagy a te hatalmad
de az idő makacsságával és az ordas hiánnyal
szemben te is tehetetlen vagy
én magam vagyok a példa, nézd
még mindig 9 óra 36, pedig mindent
megpróbáltam már, végigpörgettem két életet,
táncoltam, elbabráltam veled, elindítottam egy
projektet, megnevettettük egymást, és hiszünk
mind a jövőben, Ádám bizakodó, Wolkens vidám,
Misi is elégedett,

Kőhalmi Péternek ma reggel
kislánya született, Rékának hívják, császározták,
jól van, és felesége is, aki brazil,
aki idejött a világ másik, szomorúbb végébe
egy férfi után,
akit tisztel
és szeret,

csak én vagyok egyedül
s te árván
az idő is megállt
és a levegő is elfogyott
nem tehetek ellene semmit
és nem tehetsz te sem ellene semmit, Uram
mert az írás beteljesedik
minden írás beteljesedik
te akartad így
a szépség se tudja máshogy
és a szerelemnek is megvannak a maga sémái

9 óra 36.
bombariadó.