Pancserből pandúr

A nyáron a Vox magazin számba vette a legborzalmasabb filmcím-magyarosításokat – a Pancser Police is bekerülhetne közéjük. Ez persze alapvetően a fordítók hibája, s ha egy film igazán jó, akkor a mégoly idióta címet is el tudja viselni az ember. A Pancser Police pedig egészen szórakoztatónak ígérkezett a bemutatója alapján.

Maga a történet nem okoz nagy meglepetéseket (no nem mintha egy akcióvígjáték esetében ezzel foglalkozna az ember). Adott egy rendőrpáros, akik irodai munkát kénytelenek végezni. Allen (Will Ferrell) meg is elégszik ezzel, ám társa, Terry (Mark Wahlberg) „igazi” rendőr szeretne lenni, helyszínelni, nyomozni – egyszóval „akciózni”. Úgyhogy mikor a város ünnepelt sztárzsarui meghalnak, és mindenki az utódjaikat várja, Terry elérkezettnek látja az időt, hogy bizonyítsanak. A baj csak az, hogy Allen semmi pénzért sem adná fel a nyugis irodai munkát…

Tehát két teljesen ellentétes karakterű rendőr kényszerűségből összefog, majd ahogy pörögnek az események, a kezdetben esetlen figurák összecsiszolódnak és profi, nyerő párossá válnak. Az „antihősök” különösen népszerűek manapság, amióta az a bizonyos nagydarab zöld ogre megjelent a filmvásznon. A mozi- és tévéfilmek, a filmsorozatok (legyenek drámai vagy komikus hangvételűek) tele vannak olyan szereplőkkel, akik eddig nevetség vagy megvetés tárgyául szolgáltak a hollywoodi filmekben.

Nos, ha csavaros cselekményt vagy magvas gondolatokat nem is, a szórakoztatást mindenesetre joggal elvárnánk. Különösen, ha az egyik főszereplőnk egy olyan komikus tehetség, mint Will Ferrell. Sajnos ezúttal nem tud kibontakozni – ami nem feltétlenül az ő hibája. A karaktere egyszerűen nem áll össze. Egyik pillanatban tutyimutyi figura – akit viszont imádnak a nők –, a másikban már rámenős nagyfiú. Próbálták a dolgot pszichologizálva, az erőszakos múlt emlékeinek elfojtásával magyarázni, de az egész nagyon esetlenül sikerült. Színésztársa, Mark Wahlberg pedig egy olyan figurát alakít, akiben semmi vicces vagy szeretnivaló nincs. Egyszerűen túl komolyan veszi magát, és ez teljesen idegen a film egészétől. Az egyik szereplő jelleme tehát túl képlékeny, a másiké túl szilárd. S nem érezzük azt, hogy a kettőjük közti viszony formálódna. Egyszerűen „elbeszélnek” egymás mellett. Így aztán a történet vége – amikor hirtelen felcserélődnek köztük a szerepek – kifejezetten gyenge és hiteltelen.

A mellékszereplőként feltűnő Michael Keaton által alakított rendőrfőnök sem hitelesebb figura:  lekezelően viselkedik mindenkivel, aztán a végső nagy lövöldözés után szinte könnyekig ellágyulva hajol a sebesült Allen fölé. Vicces, hogy az egyetlen elfogadható, „hús-vér” szereplő a sikkasztó üzletember, akit el akarnak kapni (Steve Coogan). Mindemellett sajnos kevés igazán jó poén van a filmben – s még ennek a kevésnek is nagy részét elrontják azzal, hogy sokáig „kitartják” őket, amitől fárasztóvá válnak.

Nem merném azt állítani, hogy végképp bealkonyult a rendőr témájú vígjátékoknak. Mindenesetre tény, hogy ma már nagyon-nagyon nehéz újszerűt és maradandót alkotni a témában – Kevin Smith Két kopper című, szintén idei filmje sem egy jól sikerült alkotás, noha a Pancser Police-nál azért jobb. A nagy klasszikusok, a Rendőrakadémia, a Halálos fegyver, a Bad Boys és a 48 óra magasra tették a mércét. Adam McKaynek ezt most nem sikerült megütnie.

Pancser Police (The Other Guys), 2010. Rendezte: Adam McKay, forgatókönyvet írta: Adam McKey és Chris Henchy, Columbia Pictures