Giccses és brutális

A 30Y tavaly ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját. Beck Zoliék a 2009-es, albummentes év után 2010 decemberére időzítették Városember című korongjukat, amely habár végletes lemez, tökéletesen megfelel az együttessel szemben támasztott elvárásoknak.

„Azt hiszem a zenekar új lemeze a 30Y esszenciája, a zenekar eddigi munkájának legérettebb, legerősebb lemeze. És ez azt is jelenti, hogy a legszélsőségesebb album, amelyet valaha készítettünk.” (Beck Zoltán)

Amit Beck Zoli állított korábban az ötödik albumról – azaz, hogy szélsőséges lemez, amely már-már giccses és brutális dalokat egyaránt tartalmaz –, teljesen helytálló. A Városember azonban nem megy el addig a határig, hogy ezt az eklektikát túlzásnak érezzük. Végig képes lekötni a figyelmünket. Olykor megható dallamok és szövegek érzékenyítik el a hallgatót, hogy aztán egy ütős dal vagy egy zajos zenei részlet rögtön fejrázásra késztesse. Épp emiatt egyik dal sem töltelék, hisz mindnek megvannak a maguk erős pillanatai.

A fiúk az album készítésekor figyeltek arra, hogy valami újat mutassanak magukból, és ne csak a rajongók elvárásait szolgálják ki. A lemez meglepően indul, érződik, hogy Ipsziék újítottak: kissé furcsa, de határozottan jó és érdekes. Aztán tovább hallgatva a korongot úgy érezhetjük, mintha meggondolták volna magukat, és mégis inkább rábólintottak a jól beváltra. Jól tették, hogy egyszerre próbálkoztak valami újjal, ám a régi stílusukat sem hanyagolták, mert azt nehéz megunni: így nem lehet hibázni. A szövegek ülnek, ahol kell, a zene fülbemászó. A lemezről ismerhettünk már néhány tracket, hiszen a 30Y több új számot is játszott a koncertjein. Amúgy is jellemző a dalokra, hogy a koncerteken járatták be őket a srácok. Ezért is volt nagy kérdőjel az album, mert ami élőben jól szól, az nem biztos, hogy lemezen, más hangszereléssel is ugyanúgy megállja a helyét.

Nyomban feltűnik, hogy ez az első 30Y stúdióalbum, ami nem zongorás nyitánnyal kezdődik: a Kövér disznók zajos elektronikával és dobokkal indul. Később azonban ennél nagyobb változásokat is felfedezhetünk a lemezen: egyrészt, hogy felszabadultabb a korábbiaknál, másrészt hogy Beck Zoli szövegeiből már nem érződik ki súlyos apakomplexusa. A nagylemez tizenkét dalt tartalmaz, és nem szerepel rajta az a Sötét fiúk című szám, amellyel még nyáron harangozták be az albumot. Rákerült viszont az idei EFOTT-ra írt, akkor még csak PTE-dalként emlegetett Mecseki sétányok, amely kétségkívül a korong egyik legslágeresebb darabja. A Mecseki sétányokat ismerhetjük a rádióból, és méltán lett népszerű. A „válladon pihen sok régi álmod” sort nem is írhatta volna más, mint Beck Zoli.

Változás az előző albumok szövegvilágához képest, hogy a megszokott családi történeteknek nyomát sem találjuk a lemezen. A Jó Január Hercege című dal szövege Bereményi Géza érdeme, és ehhez méltó hangszerelést párosított hozzá az együttes. Valami misztikus hangulat lengi körül ezt a lebilincselő sorokból álló művet: „Még mielőtt elmentél, az igazság veszély volt. / Mára már észrevétlen, kicsike szégyenfolt”. A legérdekesebb dal a Riadt háziállatok. Néhol el is tér a 30Y megszokott stílusától, hisz olyan, mint egy mese, és Beck Zoli előadása is az álomba ringató dalolásra hajaz. Az album címadó dala, a Városember egyben a lemez lezárása is, különlegessé teszi a befejezést. Az együttes a remek történetmesélésen túl izgalmas és szokatlan hangzással búcsúzik a hallgatótól.

Az új lemez slágeressége és változatossága mellett az eddigi legtöményebb 30Y-hallgatnivaló, hisz többnyire rövid, két-három perces dalok találhatók rajta. Ha valaki lemaradt volna az év végi lemezbemutató turnéról, csípje el a zenekart mihamarabb élőben is, mert Beck Zoliék továbbra is zenélnek és hallhatóan élvezik.

30Y: Városember. Megadó Kiadó, 2010.