Az érzés helyét keresi
Krajcsovics Évánál
fényt kapsz engeded
magadba ne ellenkezz
benned nő tovább
minden történet
személyes történelem
tiéd fényt kapott
fények emléke
egykori érzés helyén
van minden nagyon
*
ez a csend egész
más nem fehér-fekete
üres szobában
ez a szív nyugodt
kis karcolás a bőrön
akár a papír
minden mélyre megy
minden mélyből jön falak
fák ajtók mögül
Árnyalatokat figyel
Várhelyi Timi képein
zongoralábak
alá bújik a gyerek
kor onnan néz ki
zongoralábak
pasztellcsönd menedékben
részlet az egész
kopott tárgyak a
raszolnak egymás felé
a csend élein
Maszkban a tükör
Gaál József vésett arcai
ez az arc nem él
egy befalazott ikon
csak befelé néz
fába vésett arc
fájdalom- és fintorrajz
de a száj néma
szorongás álom
nem arc már valaki más
homályos arcmás
