Kerber Balázs versei

Via periculosa

Ahogy figyelek, előttem fény
veszi körbe a fal domborulatait,
és beljebb mintha mélyülne
lámpasoraival a fekete plafon.
Felülete távolba tűnik, kitérítve
alólam a padlót. Ha mozgok
is, nem látok túl élesen, mégsem
nyúlnék álmosan előre, úgy
látszik, egyszer elestem; zuhanóban
csempére ugrott a fény, s
a kövezet kockái hirtelen
kerültek elém: bántja szememet
a fehérségük. Most nyúlok
egyik majd másik kabátzsebembe,
de nyílásaik összecsúsznak, és
akárha ujjam átbújna rajtuk,
egybeesnek a mozdulatok. Csak
a ruha anyagát simítom kezemmel,
és álmom a kabát, mely rajtam:
föltündöklik hosszú gombsora.
Egyre sápadok, finom kabátujj:
esésem képe foszlik el vele.

Becsomagol

I.

Ahogy a fejedet hajtod,
és lábadat, ha emeled, mintegy
elomlasz, átnyúlik a karod,
feszíti a ruhaujjad.

II.

Gyakran még vizes esernyők
függnek a plafonról, és ahogy
reggel besuhanok, csöpögve
érintik egymást a mámorítóan
üres teremben, ahol fehér
falak közt labdázom, sokáig
esőszagban.

III.

Este csőrendszerek épülnek.
Ismét teljes csend a teremben,
kis surrogással a háttérben:
a csövek anyaga világos kékbe
tűnik, és ahogy végigfuttatom
rajtuk a szemem, a fal nyugalmat
kényszerít rám, és eltereli a figyelmem
azzal, hogy becsomagol. Nem
keresek senkit a takaróban.