Lemezformátumú rockkoncert

A Foo Fighters Wasting Light címmel jelentette meg új lemezét. A korong abból a szempontból is különleges, hogy megemlékezik a Nirvana Nevermind albumának 20. évfordulójáról. Dave Grohl-ék ez alkalomból a különböző vendégzenészek mellett az ex-zenésztárs Krist Novoselic-kel, valamint a legendás producerrel, Butch Viggel összeállva alkották meg az albumot.

Bár a lemez csak április 12-én jelent meg a boltokban, a rajongók megnyugtatására már februárban felcsendült kislemezen az album egyik száma, a Rope, amelyhez videoklip is készült. A zenekar tagjai ráadásul már a megjelenés előtt közzétették a teljes lemezt a honlapjukon.

Ezúttal 48 perccel és 11 számmal ajándékoztak meg minket a fiúk, amivel a várakozásoknak teljes mértékben megfeleltek. Megérte eddig várni az új albumra, ugyanis látszik, hogy sok munkát fektettek bele, és próbáltak valami ütőset kihozni belőle némi új íz belecsempészésével, ugyanakkor mégis megmaradtak az eredeti Foo Fighters hangzásnál. A végeredmény persze részben az olyan vendégzenészeknek is köszönhető, mint a gitáros-énekes Bob Mould, a már többször is a bandával dolgozó Rami Jaffee billentyűs, vagy Grohl zenésztársa, Krist Novoselic. És persze mit is várhatunk egy olyan albumtól, amelyen Dave Grohl és a Nirvana egykori basszusgitárosa ismét együtt zenél? Kolosszális alkotást?

Izgalommal indítottam el az első számot. Igen, végre egy igazi Foo Fighters-es pörgés kemény hangszereléssel és ütős dallamvilággal. Az első szám, a Bridge Burning nem okoz csalódást, belecsap a közepébe, de azért még kicsit visszafogottabban vezet be minket a zenekarhoz illő rockkoncert keretei közé.

Tovább fokozva a ritmust és a hangulatot, ismételten egy ütős szám következik, a már jól ismert Rope, amely kötélként fonódik körénk, s ragad magával minket. A Bob Mould gitárjátékával feldobott Dear Rosemary szinte egybefolyik vele, mégis valamivel lágyabban szól. Ez a szám sem engedi, hogy alábbhagyjon a lelkesedés, és ezzel elő is készíti a terepet a tomboláshoz. A White Limo ugyanis bombaként robban: észvesztés, eufória, szabadság. Amolyan „rázd a hajad, ne törődj senkivel és semmivel, csak add ki magadból minden dühöd vagy örömöd, mintha egy limuzinban bármit megtehetnél határok és következmények nélkül” jellegű dal. Pörgős, kemény szám, amitől nem akarsz, nem akarhatsz szabadulni.

A zenészek ezután visszaváltanak a nyugodtabb dallamokra az Arlandriaval, amelyet a These Days és a Back and Forth követ, és mi közben – együtt kántálva a még ismeretlenül hangzó szöveget az mp3-unkkal – teljesen elveszünk a zenében. Mint amikor már eljutunk a koncerten arra a pontra, hogy azt érezzük, most már tényleg benne vagyunk a javában, megkaptuk, amiért jöttünk, és csak ki akarjuk tolni az élményt.

Az album a végéhez közeledve stílusosan lassabb, lágyabb dallamokra vált. Az I should have known finoman kizökkenti a hallgatót a tombolásból. Higgadtabb tempójú, ismerős dallamokat hallhatunk, persze nem véletlenül, hiszen a Nirvana egykori basszistája, Krist Novoselic lép be Dave hangja mellé. Ez a dal talán kicsit ki is lép a Foo Fighters közegéből, és a lemez legszebb darabja mind hangzását, mind szövegét tekintve. „Nem, még nem tudtam megbocsátani, hogy a szívemet kétségek közt hagytad.” (No, I cannot forgive you yet, to leave my heart in debt.)

A Walk zárja és teszi teljessé az albumot. Olyan, mint egy ráadásszám: nem hagyja a levegőben lógva a hallgatót, hanem elégedetten engedi útjára erről a kis formátumú koncertről. A Wasting Light leginkább egy jól sikerült rockkoncerthez hasonlít, hiszen minden megvan rajta, ami egy igazán ütős bulihoz szükséges. A lassú, elvont zenétől kezdve a kemény rockig minden hangulat teret kap, így bárki megtalálhatja rajta a neki való dalt.

Kétség sem férhet hozzá, hogy megint egy profi albumot tett le az asztalra a Foo Fighters. Nagy meglepetéseket ugyan nem okoztak a srácok, de hozták a formájukat. A már jól ismert banda bontakozott ki az albumon, ám a vendégzenészeknek köszönhetően új színeket csempésztek a lemez hangulatába, így az együttes zenei palettája ismét tovább bővült.

Foo Fighters: Wasting Light. Sony Music Entertainment, 2011.