Miért való nekünk ez a világ?

Lassan végjátékához közeledik az RTL Klubon 2010 őszén indított valóságshow, a Való Világ negyedik szériája. Akár nézi, akár nem, mostanra szinte mindenki megismerhette a szappanoperai fordulatokkal tűzdelt játék főszereplőit, hiszen elég a közösségi oldalak üzenőfalainak olvasgatása, egy fél füllel vagy szemmel elcsípett tévés reklámblokk, esetleg néhány megállónyi utazás a buszon, hogy az éppen zajló eseményeket rekonstruálni tudjuk.

A valóságshow működését nem kell nagyon taglalnom – adott egy bekamerázott luxusház, ahová a nézők először be-, majd onnan kiszavazhatják a játékosokat. A műsor a kiszabott feladatok végrehajtásáról és a résztvevők közti kapcsolatok alakulásáról szól. Az, aki a legtovább marad, ingó és ingatlan értékek tulajdonosa lesz. A Való Világ – két mellékműsorral megtoldva (NekedValó és BeleValó) – a bulvársajtó közreműködésével a hazai médiatartalmak jelentős részét adja. Mindezek mellé társul az internet, ugyanis ennek a szériának egyik fontos újítása, hogy a hivatalos honlapon a nézők online szavazhatnak a villalakók napjainak alakulásáról.

Sokan csak a kereskedelmi tévécsatornák mocskának, nyereséghajhász műsoridőtöltőnek tartják a show-t, mondván, miért kell nekem azt néznem, ahogy holmi buta, mondvacsinált valakik vergődnek és évődnek, no meg különben is, az egész előre megírt forgatókönyv alapján zajlik. Utóbbi állítás komoly média-fennhatósági rejtély, igazságtartalmáról bizonyosságot nyerni nem fogunk. Ugyanakkor több ezren követik folyamatosan figyelemmel az élő közvetítéseket, és a Való Világra tematizálódott fórumokon még a hajnali órákban is aktív diskurzus folyik az eseményekről. A kedvenceket parodizálják, megzenésítik, lájkolják, kultuszt építenek köréjük. A valóságshow tehát generált egyfajta „celebizálási” folyamatot, ami a műsor létezése által él és fejlődik. De mi lesz ezután? Néhány alany esetében a válasz már látható: Alekosz feleséget fog keresni, Olivér asszisztál hozzá, Zsófika énekes karrierjét egyengeti, illetve a legtöbb játékosra vár egy-két fellépés és vendégszereplés bizonyos műsorokban, valamint jó pár, magánéletükben vájkáló szaftos bulvárcikk is. Ez mind a show utóéletének része, amivel bizony azok is találkozni fognak valamilyen módon, akik nem tartoznak a nézők körébe.

Láthatjuk, hogy a befogadói hozzáállások elég szélsőségesek is lehetnek, és megfigyeléseim azt mondatják velem, hogy a semleges magatartás (kamerázzanak be, ha nem így van) bizony ritka. A negatív véglet átka a Való Világ megkerülhetetlenségének tapasztalata. Éppen ezért – vélt vagy valós kultúrfölény ide vagy oda – az energiaszivattyúként funkcionáló ágálások elkerülése végett bizony meg kell értenünk, miért is néznek olyan sokan Való Világot. Tény, hogy következő kijelentésemhez nem végeztem kérdőíves kutatást, mégis ki merem jelenteni: alig akad olyan ember, aki ne kezdett volna már mondatot a „hallottad, hogy X.Y. …” vagy a „tudtad, hogy X.Y. …” szószerkezetekkel. Az, hogy az utána álló információk milyen mértékben publikusak, sértőek, illetve valósak, kizárólag a közlő jó- vagy rosszindulatának függvénye. A pletyka egy olyan emberek közti kommunikációs rituálé, aminek tárgya többnyire egy másik illető. Mégis funkciója van: nem véletlenül használtam a ’rituálé’ fogalmát. Léteznek olyan tudományos nézetek is, amelyek szerint egyenesen a kurkászás civilizált formáját testesíti meg a pletyka. Hogyan is jön ide a Való Világ? Emberek élete a kamerák előtt – ez témaalapként felbukkan a mindennapi beszélgetések során, azaz pletykálnak róla az emberek. Így könnyen és olcsón kielégülhet egy speciális szociális igény, ami mást jelent (és valljuk be, többet) egy egyedül élő nyugdíjas néninek, mint mondjuk nekünk, fiataloknak.

Bár már a pletykáról való elmélkedésem is feszegetett bizonyos társadalompszichológiai határokat, megemlíteném még a vojőrizmus fogalmát. A más néven kukkolásként ismert tevékenység leginkább szexuális aktusok vagy intim helyzetek meglesésére vonatkozik, amiről a megfigyelt személy vagy személyek mit sem sejtenek. Bár a Való Világ szereplői tudják, hogy kamerák és mikroportok rögzítik működésük minden pillanatát, a felvevőgépek másik végén ülve, azaz a képernyők előtt, mégis kielégítődik egyfajta vojőr-igény – legálisan és kimondatlanul. Hiszen van-e a huszonnégy órás megfigyelésnél intimebb közelség?

A Való Világ villája egyfajta pszichológiai ketrecként is felfogható, amiben az alanyok jól megfigyelhetőek. A bezárva, illetve szeretteiket nélkülözve töltött idő növekedése, az egyre durvuló feladatok leküzdése, valamint a saját személyiségük feltárulása különféle irányokba orientálja a lakók kapcsolatainak alakulását, ez pedig újabb és újabb konfliktusok és szövetségek kialakulását eredményezi. Azok számára, akik mellőzik az azonosulást, kiváló és könnyed lélektani tanulmányutat jelenthet a játék.

Bár a fentiekben megpróbáltam felvázolni a Való Világ figyelemmel követésének esetleges miértjeit, természetesen én sem akarok elvonatkoztatni a tényektől, miszerint ez egy nézettség- és profitorientált műsor, ami valóban nem képvisel kiemelkedő kulturális értékeket. Azonban létezik, és a kereskedelmi csatornák működése nemigen módosítható, akár ellenezzük az aktuális televíziós trendeket, akár nem. Éppen ezért tanácsos egy olyan befogadói attitűd kialakítása, amit képviselve az ember legalább nem kap idegbajt, amikor a buszon ülve meghallja: Alekosz bizony már megint rámászott Évára.