Szütyő? Szünidő? Neeem. Szütyiő!

Kiss Ádám egyenlő nagy poénok. Nevetés. Jókedv. Spontaneitás. Na de mi a helyzet a humorista első könyvével, a Szütyiővel? Ez is akkora szám, mint a stand up fenegyerek szövegei élőben? Miről is szól ez a kötet valójában? A cím alapján nem lesz okosabb az ember, sőt. Már az elején gondolkodóba eshet az olvasó, hogy vajon érdemes-e nekifutnia egy ilyen agymenésnek. A rajongóknak érdemes, mert ha Kiss Ádám, akkor olyan rossz csak nem lehet, ám félő, hogy sokan csalódni fognak.

A mai Magyarországon, ahol celebek és önjelölt sztárok lepik el a médiát, Kiss Ádám humora szarkasztikus, gúnyos és aktuális. Sokak szerint sikere abban rejlik, hogy őszintén megmondja a véleményét a világ dolgairól. Könyörtelenül karikíroz, mindenkihez van egy „jó szava”. Nem tart sem hírességtől, sem intézménytől (pl. rendőrség), a barátait se kíméli, ha poént lehet csinálni belőlük. Könyve azonban teljesen eltér a megszokottól, hiányzik belőle az igazi „kissádám” spiritusz.

Élőben az „állj ki és mondd” nagy durranás, hiszen egy-egy jó történet mellé megkapjuk a humorista mozdulatait, grimaszait és a közönség többi tagjának a reakcióit is. Ez a műfaj egyszeri és megismételhetetlen. Adott poén mindig adott szituációban, adott közönségnek robban nagyot. Ezzel szemben a könyv nem alkalmas arra, hogy átadja ezt a spontaneitást. Itt maximum elképzelheti az ember Kiss Ádámot, amint elmeséli a sztorit, de a „körítés” elmarad. Pont emiatt lehet hiányérzete az olvasónak. A nagyszájú humorista mindent bele akart zsúfolni önmagából a Szütyiőbe. Továbbá: ami elmondva vicces, az leírva nem feltétlenül az. A hangnem, a szóhasználat még olyan „kissádámos”, de a többi valahogy már nem az igazi. A szinte vakoknak szánt betűméret és az idétlen képek nagymértékben lerontják az élvezhetőséget. Szokásos tipográfiával az iromány alig lenne több 20-30 oldalnál, amelynek se eleje, se vége.

Ennek következtében az apró, keményfedeles kötet, amely a stand up zseni fejében „spontánul” összeálló furcsábbnál furcsább gondolatok szöveges kifejezése, nem más, mint egy, a korábban elmondott poénok felidézését segítő zsebszótár. Kiss Ádám sztorizik a könyvben, de a témák nem egymásból következnek. Karácsony, vizsgaidőszak, nyaralás, BKV-s kalandok. Ahogy eszébe jutnak a történetek, úgy veti papírra őket, fényképpel tarkítva. Próbál laza lenni, de nekem mégis a kaotikus rendetlenség jut erről eszembe. Talán azért is, mert a Szütyiő megszerkesztettsége szokatlan, körülbelül a közepén találja az olvasó az odavetett tartalomjegyzéket, ami így végképp elveszti a funkcióját. Emellett a „kis(s)-alkotásban” van még fejtetőn olvasható epizód, eszperente-agymenés és üres „téma” is.
Mivel egy-egy fejezet alig pár oldal, amit gyors váltással követ valami teljesen más, az ember bele sem tudja élni magát igazán a történetekbe. Kicsit futószalagszerű a tempó. (Sztori elmond, közönség nevet (?), tapsol (?) váltás.) Csapongva a témák közt, mindenbe belekapva, de semmit be nem fejezve a szóbeli stand up spontaneitására játszanak rá az epizódok, csak hát nem jön át az élmény. Így könyvben furcsán idegenek maradnak a poénok és a csattanók.

Szinte alig mosolyodik el az ember a nagy olvasásban. Persze ebben közrejátszik az is, hogy a könyv nagyrészt a Showder Klubban ellőtt viccekre támaszkodik. Másodjára pedig már egyik sztori sem üt nagyot. Elmarad a visítva röhögés, jön az anekdota-jelleg. Kiss Ádám itt-ott még belecsempész némi népnevelős tanulságot, idézhető bölcsességet is a kötetbe, amiért szintúgy kár, hiszen a Magyar szólások és közmondások című könyv már jóval korábban megtette ezt. A Szütyiőben ezek mellett persze akad néhány új történet, de nem túl kifizetődő csupán emiatt megvásárolni a Kiss-alkotást.

Zárásként leszögezve: a humoristával alapvetően semmi bajom, mert szóban fenomén, de talán a hiányérzet betudható annak, hogy a stand up műfajt nem nyomtatott formára találták ki. Tehát meséljen, sztorizzon, grimaszoljon továbbra is, és mindenki behal az előadásain, de a tollforgatást hagyja másra. Nem csak neki, de a közönségnek is jobb lesz így.

Kiss Ádám: Szütyiő, Budapest, Ulpius-Ház Könyvkiadó, 2010.