A legjobb legénybúcsúkra nem emlékszünk

A Másnaposokra beülve annak idején még a stáblistát is végigröhögtem, hiszen az ott megmutatott fényképek tökéletesen összegezték a harsány humorú, beteg történetet. A kevésbé ismert színészek remek játéka, és a nagyon is ismerős állapotot végletekig kiforgató alapötlet után nagyok voltak az elvárásaim a második résszel szemben.

Az előadás előtti időhúzó reklámblokkban vetített fantasztikus bejátszás „ezt übereld!” szlogenje tökéletes bevezetője volt a folytatásnak. Körülbelül ez jár ilyenkor a mozijegyet, kólát, kukoricát és egyebeket vásárló mozinéző fejében is. Vajon képes-e ez a film hozni ugyanazt a színvonalat, amit az előző? Persze az ember mindig elkezd pozitív és negatív példákat keresni: melyik filmnek volt a sokadik része nézhetetlen, és melyiknek sikerült a folytatása jobban, mint az eredeti. Bár tény, hogy egyre kevésbé lepődünk meg a második-harmadik-negyedik-ötödik részeken, annyira hozzászokhattunk már a hollywoodi sorozatgyártáshoz – a Másnaposok 2. előtt vetített előzeteseknek is gyakorlatilag a kilencven százaléka folytatás volt (Verdák 2., Harry Potter 7., Transformers 3.).

Az teljesen biztos, hogy a Másnaposok alkotói nem okoztak csalódást sem az első rész rajongóinak, sem a kritikusoknak. Más kérdés, hogy ezt aztán ki hogyan értékeli. Biztosan vannak olyanok, akik szerint itt egyszerűen csak az első rész egzotikus díszletek közt leforgatott megismétléséről van szó. Az én véleményem viszont az, hogy Todd Philips rendező egy nagyon jól sikerült folytatást hozott össze, hiszen a cselekményszövés nagyjából az első rész sémáját követi ugyan, de amikor az ember már éppen legyintene, mondván „pont így volt a múltkor is”, akkor mindig jön egy fordulat, egy fricska – valami, amire nem számítunk. Igenis jót tett a sztorinak, hogy ezúttal nem egy csillogó nagyvárosban, hanem koszos kis sikátorokban randalírozik a farkasfalka.

A helyszínváltást teljes mértékben kihasználták az alkotók, és minden ebből adódó poént belecsempésztek a filmbe. A moziból kirajzolódó Thaiföld-kép a koszos lakóházakkal, a félig nő, félig férfi sztriptíztáncosokkal, a buddhista szerzetesekkel és a drogdílerekkel együtt persze sztereotípiát sztereotípiára halmoz, de az elénk táruló Bangkok annyira élettel teli, annyira jól eltaláltak a mellékszereplők, hogy nem érezzük sematikusnak az ábrázolást. A házasodni készülők családjai közti kulturális különbséget (amit annyi filmben poén tárgyává tettek már) pedig szerencsére nem bolygatták különösebben. Nem lehet tehát azt mondani, hogy pusztán Ázsiából viccet csinálva akarták volna az első részt felülírni.

A történet körülbelül két évvel Doug (Justin Bartha) esküvője után játszódik. Stu (Ed Helms) egy thaiföldi lányt (Jamie Chung) készül feleségül venni. A ceremóniára – amelyet a menyasszony szülőföldjén tartanak – természetesen meghívja Dougot, Philt (Bradley Cooper) és Alant (Zach Galifianakis) is. De fogorvosunk ezúttal nem akar olyan balhét, mint legutóbb, ezért bevallja barátainak, hogy nem tervezett legénybúcsút. A többiek unszolására végül belemegy egy tengerparti sörözésbe – ami aztán nem úgy sül el, ahogyan tervezték…

Az első rész minden karaktere visszatér – Mr. Chow (Ken Jeong) ezúttal egy jelentősebb szerepben, Mike Tyson pedig új oldaláról mutatkozik be –, és sok más visszautalás is van a korábbiakra (pl. a Doug legénybúcsúján készült képek, vagy a „fogorvos nem igazi orvos”-poén). A reggeli ébredés és a tetőn való keresgélés képei, a kamerakezelése is az első részt idézi – de maga a képi világ, a vágástechnika is hasonló. Ám ezúttal azért beleraktak néhány, a film többi részétől képileg elütő epizódot is (ilyen pl. a kismajom elrablása, Alan visszaemlékezése, vagy ahogyan Stu a végén megfejti a rejtélyt). A zenéket pedig most is igényesen sikerült összeválogatni – egy-két, már lejárt slágert és elfelejtett klasszikust ismét visszahoznak a köztudatba. Végső soron tehát nem lehet panaszunk a filmre, sőt…

Másnaposok 2. (The Hangover Part II.), 2011. Rendezte:  Tod Phillips, forgatókönyvet írta: Craig Mazin, Scot Armstrong, Todd Phillips, Jon Lucas és Scott Moore. Forgalmazza: Warner Bros. Pictures.