Idén 8. alkalommal rendezik meg szeptember 17-25. között a Jameson CineFestet. Az állami támogatások lassan két éve apadtak el a magyar filmes életben, a forgatások leálltak, mindenki a tartalékait éli fel és a túlélésre játszik. Ilyen körülmények között még jobban megsüvegelendő a borsodi megyeszékhelyen egyre magasabb színvonalon folyó munka, melynek eredménye az immár a Titanic Filmfesztivállal egyenértékűként emlegetett CineFest.
Miskolcon városukra büszke emberek laknak. Ez nem csak a Diósgyőr futballcsapatának szól, mely idén visszakerülve az első osztályba eddig nagyon jól helytáll, sok örömet okozva az egyik legnépesebb és leglelkesebb hazai szurkolótábornak. A miskolciak lokálpatrióta büszkeségét növeli a város filmes mustrája is, mely az acélvárost filmes vonatkozásban visszahelyezi a magyar kulturális térképre. Tapasztalható, hogy a helyiek magukénak érzik a CineFestet. Középiskolásoktól nyugdíjasokig sokan kilátogatnak az ingyenes vetítésekre és koncertekre.
Nagy előny, hogy minden esemény egy helyszínen összpontosul, a Művészetek Házában és az előtte elterülő téren. Az épületben a nagyobb Uránia és a kisebb Béke terem a vetítések két helyszíne, a Nagyterem csak a nyitó- és záróünnepségre nyílik meg a fesztiválra látogatók előtt. A filmkínálatot konferenciák és kiállítások is színesítik. Ha pedig nem csak a filmekért rajongunk, akkor a szabadba kilépve máris egy színpadot láthatunk, ahol esténként élő könnyűzenei koncerteken mozgathatjuk meg a vetítések alatt elgémberedett végtagjainkat. Éhünket olyan helyi különlegességekkel csillapíthatjuk, mint a krumplilángos vagy a pampuska, szomjunkat a névadó szponzor whiskey-jével, vagy az egy árban csapolt világos és barna serekkel olthatjuk.
Szombat délután a nyitófilmre megtelt a Nagyterem. A hivatalos nyitóbeszédek és a zsűritagok színpadra szólítása után már forgott is A segítség című amerikai film, melynek végeztével mindenki a ház vendége volt egy whiskey-koktélra. Aznap tervezték vetíteni Az adósság című, részben Budapesten forgatott mozit is, de a technika ördöge közbeszólt. A film hangsávja mintha egy zsírosbödön aljáról szólt volna, amúgy rendkívül halkan, de csakhamar ez is megszűnt, kizárólag a zörejeket és a filmzenét hallottuk. Mivel a problémát nem tudták orvosolni, a nézőknek csalódottan kellett távozniuk, azzal az ígérettel, hogy másnap már biztosan megnézhetik John Madden izgalmakban gazdag filmjét. Szerencsére így is lett, bár a bödönhang csak a film közepére javult meg. A két film közös metszete a 60-as évek elbeszélt valóságának (vagy az annak hitt hazugságnak) könyvvé transzformálása és Jesica Chastain.
Amíg az Egyesült Államokban ebben az évtizedben még napi rutin volt a faji megkülönböztetés, addig az öreg kontinensen Moszad-ügynökök vadásznak a Kelet-Berlinben nőgyógyászként praktizáló náci háborús bűnösre. A polgárjogi mozgalmak indulásának idején a déli Mississippi államban játszódó A segítség tőrőlmetszett hollywoodi film. A jobbak közül méghozzá, amit az is mutat, hogy a meglepően nagy anyagi siker mellett a kritikusok már az Oscar-esélyeit latolgatják. Annyira provokatív, amennyire egy stúdiófilm lehet, de tagadhatatlanul Amerika sötét közelmúltját tárgyalja, ami mindenképp bátor vállalkozás. Bárcsak magyar filmeknél is tapasztalnánk valami hasonlót a közeljövőben, mert alapanyag – sajnos – az utóbbi években egyre több van. A segítség akárhogy is nézzük, női film: a szálakat fehér és fekete asszonyok, lányok mozgatják, a végén meg is érkezik a megérdemelt happy end. A cselekmény egy könyv megírása körül bonyolódik, mely a fekete szolgálók munkáját mutatja be, nem kis botrányt okozva a déli kisvárosban.
A könyv motívuma Az adósságban is megjelenik, bár nem lesz katalizáló szerepe. Csupán – 30 év távlatából – a múlt hazugságaival való szembenézést segíti elő. A rendező flashback technikával meséli el a birkenaui sebész elfogásának történetét, de természetesen a szereplőknek a jelenben kell visszafizetniük a múlt adósságát. Míg A segítségben a jól adagolt humor ellenpontozta a társadalmi mondanivalót, addig Az adósság feszültségteremtésben jár az élen, és bár itt is a női főszereplőn áll vagy bukik minden, de ez utóbbi alkotás sokkal inkább a férfi közönségnek készült. És hogy miért Jessica Chastain? Az 1981-es születésű, törékeny alkatú és rendkívül bájos kaliforniai színésznő már az idei aranypálmás Az élet fájában is bizonyította rátermettségét. Most két teljesen különböző karakter hibátlan megformálásával építi amúgy is üstökösként felívelő karrierjét.
Vasárnap délelőtt a CineClassics sorozat keretében Gabriel Pascal kalandokban gazdag életével ismerkedhetett meg a maroknyi érdeklődő. A sorozat célja a filmtörténetben fontosabb szerepet játszó magyarok munkásságának megismertetése a nagyközönséggel. Két éve a miskolci származású Pressburger Imre, tavaly a Korda testvérek voltak terítéken. Takács Ferenc élvezetes előadásából, Sipos Pál portréfilmjéből és az azt követő kerekasztal-beszélgetésből kiderült, hogy Pascal valószínűleg Aradon született, és igazi kalandor volt. A Riviérán egy nudista fürdőzés alkalmából összebarátkozott G. B. Shaw-val, aki évekkel később csak neki volt hajlandó eladni drámái megfilmesítési jogát egy félkoronásért (Pascal akkori összvagyonáért). A feltételezhetően Lehel Gáborként született Gabriel Pascal négy Shaw-drámát filmesített meg, kettőt rendezőként is jegyezve. A Pygmalion musicallé átírásában csak ő hitt, a jogokat is birtokolta. De csak halála után készült el a My Fair Lady, mely tetemes vagyont fialt özvegyének. Zárásként megtekinthettük Pascal 1945-ös Cézár és Kleopátra című filmjét, melynek sajnos egy rossz minőségű fekete-fehér kópiája volt elérhető, azon is egy régi és bosszantóan hiányos magyar felirattal.
Végül a CineFest egyik fontos vonzerejéről kell szólnom, ez pedig a közös bulizás. A fesztivál helyszínétől nem messze található szórakozóhelyen minden este együtt partizhatnak a nézők a szervezőkkel. Barátságos és vidám hangulatról számolhatok be, legyen szó akár a nap eseményeinek megtárgyalásáról egy-két sör mellett, akár a zenés-táncos mulatságról. Ezen kívül turisztikai programok és naponta megújuló fesztiválmenü is várják a látogatókat. Ha pedig még nem kóstoltak csirkemájas gyrost, akkor több belvárosi büfében is megtehetik, garantálom, hogy remek választás, különösen a késő esti vetítések környékén.
8. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál nyitóhétvége, Miskolc, 2011. szeptember 17-19.
