A brit DJ Magazin minden évben megszavaztatja a világ klubokban járatos felével az év 100 legnépszerűbb elektronikus zenészét. Az internetes szavazás révén létrejövő rangsorral hivatalos népszerűségi listát állít fel, amelyet évekig Tiësto és Armin van Buuren vezetett. Idén David Guetta nyerte el a megtisztelő év DJ-je címet.
A brit DJ Magazin főként a lemezlovasok munkásságát, az elektronikus tánczenét és az éjszakai partiéletet veszi havonta górcső alá. A nívós lapot több nyelven publikálják, a benne megjelent cikkeket és kritikákat világszerte elismerik zenei körökben. Az elektronikus szcénában a magazin által kiadott százas lista tekinthető a leginkább mérvadónak az előadók népszerűségét illetően. Ez a rangsor dönt az elektronikus zenészek „Oscar-díjáról”. Aki itt nyer, az minden bizonnyal a klubzenei élet császárának érezheti magát – egy évig.
A szavazásról nagy vonalakban csak annyit, hogy bárki leadhatta voksát a kedvenc lemezlovasára online, a magazin weblapján. Idén több mint ötszázezren kattintottak a világ minden tájáról, ami a TOP 100 DJ történetében új rekordnak számít. Az évek óta növekvő szavazati arány arra hívhatja fel a stílus kedvelőinek figyelmét, hogy napjainkban az elektronikus zene egyre népszerűbb, különösen a fiatalabb generációk körében.
A díjátadó gálát a korábbi években a nagyhírű londoni Ministry of Soundban tartották, ám idén az esemény kilépett Angliából: a Passenger Terminal Amsterdam adott otthont a rendezvénynek, ahol nem minden zajlott zökkenőmentesen. A díjátadó kis híján botrányba fulladt, ugyanis a győztes David Guetta-t a közönség jó része nem gondolta méltónak az első helyezésre, így meg sem tapsolták, amikor a színpadra lépett. Paradox módon a dobogó második fokán végzett Armin van Buuren próbálta a dühös rajongókat lecsitítani. Az incidensről készült felvételek hamar eltűntek a YouTube-ról is. A furcsa díjátadón felülemelkedve a teljesség igénye nélkül szemezgettem az idei Top100-ból. Elsőként essen néhány szó a három legjobbról.
David Guetta-t, az év (vitatott) DJ-jét senkinek nem kell bemutatni, manapság mindenhonnan az ő, vagyis a másokkal kooperációban készült számai hallhatók. Népszerűségét annak köszönheti, hogy a klubokból ismert elektronikus zenét a pop könnyen befogadható műfajával elegyítette, így sokak számára kellemes hangzásvilágot konstruált. Érti a dolgát, hogyan kell napjainkban a csúcsra törni, a közönséget megbolondítani. Jó példa volt erre a 2011-es Balaton Sound Fesztivál, ahol húszezer ember tombolt a francia minden mozdulatára (köztük én is). Képes tehát a tömeget megszelídíteni és hipnotizálni, így hellyel-közzel már jogos az azóta klasszikussá vált szám címe: The World is Mine.
A második helyezett Armin van Buuren, a lista egyik oszlopos előadójának tekinthető. Az utóbbi négy évben mindig ő hozta el a DJ Mag szavazását követően a „pálmát”. Tevékenysége a trance rajongók körében alapműveltségnek számít. Armin munkásságának sokszínűségét bizonyítja, hogy lemezlovasként és zenei producerként is tömegek kíváncsiak rá (ezt bizonyítja a számos kiadott mix és lemez, illetve egy 105 milliós nézettségű track a YouTube-on). Hétköznaponként rádióműsort vezet: a State of Trance-et, amelyet szintén több mint tíz millióan követnek figyelemmel folyamatosan. Népszerűségét tovább növeli az is, hogy a dallamos elektronikus zene meghatározó figurájaként sincs elszállva önmagától. Szerényen örül a sikereinek, és pont ezzel fogja meg a közönséget. Kreatív, ám nem nagyravágyó színfoltja a műfajnak. Egyszerűen egyedi.
Harmadikként Tiëstot kell megemlítenem, akinek a neve szintén rég összeforrt az elektronikus zenével. Róla is elmondható, hogy gyakori vendég a ranglista élén. A holland eddig háromszor birtokolta az elsőséget. Rendre a zenei szabadságot, a szárnyalást tárja a közönség elé. Az elektro, a progresszív és a house ütemek állnak legközelebb a szívéhez – szettjeit általában ilyen hangzásvilágra építi. Ez alól a 2004-es athéni olimpia sem volt kivétel, ahol a lemezlovasok közül őt kérték fel elsőként a megtisztelő feladatra, hogy zenéljen a világ legnagyobb sporteseményén. Tiësto kihívásként élte meg a projektet, és nagyot alakított kilencven perces műsorával. Egy biztos vele kapcsolatban: hatást vált ki az emberekből, amit csinál.
A top három után akad néhány további előadó, aki megérdemelten foglal helyet a toplista első felében: ők a Swedish House Mafia, a Dash Berlin és az ATB. A Swedish House Mafia Save the World című számának szövege napjainkban is aktuális. Szükség van ilyen elektronikus zenei művészekre, akik a világ problémáit próbálják dallamos formába önteni. Zenéjük által képesek rávilágítani a tabukra és a globális nehézségekre is. Dash Berlin munkásságát sem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen a progresszív trance projekt idén a lista nyolcadik helyéig szárnyalt. A formáció viszonylag újnak tekinthető az elektronikus zenei szcénában, ugyanis mindössze 2007-ben alakult. Ennek ellenére gyorsan belopták magukat a köztudatba. Igényes számaikra Armin van Buuren, és a szakma kritikusai is felfigyeltek. Bizonyára tudnak valamit, ugyanis a különböző elektronikus zenei díjak egyre gyűlnek a nevük mellett.
A felsorolásban az ATB neve is elhangzott. André elegáns ritmussal ötvözi a dinamikus énekhangot trackjeiben. Témái és klipjei egyszerűek, ám képes a leghétköznapibb érzelmeket is patetikusan, mégis emberközelien átadni a közönségnek. Talán pont kifinomult stílusának köszönheti, hogy évről évre a lista első felébe szavazzák a hallgatók. Mixeit a folyamatos átmenet jellemzi, de mindig ott vibrál az állandó ATB egyéniség a háttérben. André tehát mindig újat mutat, amiben azért megbújik egy csipet folytonosság is.
A külföldi előadók után nem szabad elfelejtkeznünk a ranglista magyar versenyzőiről sem. Hazánkat immár harmadik éve egyedüliként Myon és Shane54 képviselte a versenyben. A Class FM DJ párosa igazi sikertörténetet könyvelhet el a középmezőnybeli 66. helyezéssel, hiszen olyan világsztárokat utasítottak maguk mögé, mint Paul Oakenfold, Roger Sanchez, Sidney Samson vagy éppen Judge Jules. A duó tehát a világ 100 legnépszerűbb elektronikus zenei előadójának közösségéhez tartozik, ami talán nem is olyan meglepő, hiszen hosszú ideje előkelő helyen szerepelnek a szcéna nemzetközi élvonalában dinamikus mixeikkel.
Akadt pár meglepetés is az idei szavazáson. Az egyik, hogy John Digweed csupán az 55. lett a mezőnyben. A nagy múltú DJ ennél jobb helyezést érdemelt volna, hiszen ő a stílus egyik úttörője. Kora ellenére folyamatos megújulás, előremutatás és ötletesség jellemzi zenéjét. A legjobbak közé tartozik, fellépései során garantált az exkluzivitás és a telt ház, így meglepő a szavazatok hiánya. A másik furcsaság Martin Solveig 29. helyezése. Az elvont stílusú francia DJ-ről szerintem sokan nem gondolták volna, hogy a lista első harmadában végez. Szerethető, ám klipjeiben mindig ügyetlenkedő figura, akit csupán azért kedvelek, mert fülbemászóan gagyi, levakarhatatlan trackeket mixel. Popos zenéivel bármiféle ellenállás dacára képes behatolni az emberek tudatába és formálni az elektronikus szcénát a saját ízlése szerint.
Az amszterdami DJ-szavazás kapcsán érdemes elmélázni azon is, miként változik évről évre a lista összetétele. Mivel teljes mértékben a közönség alakítja a sorrendet, minden évben megjelennek új előadók, miközben eltűnnek olyanok, akiket a szakma már hosszú ideje ismer és tisztel. 2011-ben többek között Fatboy Slimről és Laurent Wolfról kellett lemondania a nagyérdeműnek. Ennek ellenére az őket kedvelőknek sem szabad csüggedniük, hiszen 2012-ben újra megrendezik az elektronikus zene „Oscarjának” számító szavazást. Jövőre ismét miénk a lehetőség a ranglista újraírására.
DJ MAG szavazás 2011. – Hollandia, Amszterdam, 2011. október 20.
