Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

Bőr, félig lenyúzva

Beszélgetés Krusovszky Dénessel

Dr. Ferencz Árpád és Krusovszky DénesKét beszélő, két felolvasó, még Puskin utcából is kettő. Csak a lenyúzott bőrök száma másfél. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a József Attila Kör közös szervezésében megrendezett eseményen Dr. Ferencz Árpád, az intézmény oktatója Krusovszky Dénes költővel beszélgetett.

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem társalgótermében ülünk, a Junior Prima-díjas Krusovszky Dénes író-olvasó találkozójának kezdetére várunk. Az összes nevem (2006) és az Elromlani milyen (2009) után ugyanis idén jelent meg a költő harmadik kötete, A felesleges part. Néhány percet csúszik a kezdés, talán nem véletlenül, mert így jut idő elolvasni a székeken „felejtett” elemzést Krusovszky Dénes költői világáról „És ezt vajon mi helyett értettem félre?” címmel. De éppen még mielőtt türelmetlenné válnánk, kezdetét is veszi az esemény.

Krusovszky Dénes: A felesleges part

Dr. Ferencz Árpád rögtön humorral indít. Kifejti kettejük kapcsolatának metafizikai jellegét − tudniillik Krusovszky a Puskin Utca folyóirat szerkesztője volt, ő maga pedig történetesen a Puskin utcában lakik −, aztán elmondja, hogy igyekszik saját világképéhez „szelídíteni” Krusovszky költészetét, hozzátéve, hogy ő csak teológusként tud (Krusovszky-verseket) olvasni. Olvas is, hosszan, a saját szövegét, azt, amelyet a székeken találtunk, s melyen bizonyára már minden jelenlevő átrágta magát egyszer, majd mikor végez, a költőhöz fordul, s felteszi a kérdést: „Ezt vajon mi helyett értem félre?” (idézet az Inkább az a másik című versből). A költő frappáns válasza után (lényegi megértés nem létezik, ezért félreértés sem létezik) végre elkezdődik a beszélgetés.

A szerző a DRHE vendége volt

Miért épp Marszüasz bőre? − merül fel a kérdezőben rögtön a disputa elején. Krusovszky erre válaszolva elmeséli, hogyan találkozott először egy lenyúzott embert ábrázoló márványszoborral, hogyan ismerkedett meg Marszüasz bukásának történetével. A hős meghal ugyan (Apollón lenyúzza a bőrét), de hübrisze − amit a költő megalomániának nevez − tovább él az ember hibáiban. Megtudjuk, hogy talán a hibák hétköznapisága és a miattuk érzett szégyen ihlette a verseket. A teológus meglátása szerint „a felejtés-szégyen-megalázás triásza evilági passióként zárja körbe az emberi életet”. Miért a szégyen kap hangsúlyt? Mert ez az ember sajátja. Csak az ember szégyenkezik. Az első kötet foglalkozik a kamaszkor szégyeneivel, melyeket a szerző megtapasztalt, s bevallása szerint a szégyen egy kifejezetten termékeny állapot, azonban saját élete mégsem kulcs a verseihez.

Ferencz Árpád azon kérdésére, hogy egy új irodalomlátás kibontakozásának vagyunk-e szemtanúi, nem kapunk egyértelmű választ, mindenesetre Krusovszky képcentrikus költészetről és a költői kép reneszánszáról beszél. Mielőtt felolvasna legújabb kötetéből, néhány információt megoszt még Hart Crane-ről, a homoszexuális költőről, aki a kötet első ciklusának (Mint egy vászonzsák) egyik központi karaktere. Crane tragédiája, hogy a konzervatív húszas években élt, amikor másságát a társadalom nem fogadhatta be, s ez a szégyen vezetett öngyilkosságához. A másik karakter, Chris Burden, akinek performanszairól, illetve azok versbéli másolatairól is beszél. (Mint megtudjuk, valójában a performanszokat nem lehetséges a nyelvre lefordítani, ezért a „másolat” itt önironikus gesztusként érthető.) A Hart Crane-versek a szégyent, a Chris Burden-másolatok az emberi testet mint matériát tematizálják. Itt felmerül, hogy vajon elviselhetőbb-e az élet, ha (ön)iróniával tekintünk rá. A költő szerint nem is lehet irónia nélkül értelmezni a létet, de kizárólag iróniával sem szabad.

Krusovszky Dénes új kötetének debreceni bemutatóján

Az a megjegyzés, mely szerint Krusovszky Dénes költészetében a szégyen művészettörténeti és teológiai háttere mosódik össze, kifejtetlen, sőt (számomra) érthetetlen marad, ugyanis a teológiai háttérről nem sok szó esik az est folyamán. Épp várom az erre vonatkozó reflexiót vagy kérdést, ami kerekké tehetné a beszélgetést, de helyette a közönség kap lehetőséget kérdései feltevésére. A közönség nem él a lehetőséggel, így hát a költő felolvas verseiből, majd taps, és nehezen indulunk kifelé, talán nem hisszük, hogy már vége is van. Pedig vége van. Ez a bőr félig lenyúzatlan maradt.

Beszélgetés Krusovszky Dénessel, Debrecen, DRHE Társalgóterme, 2011. november 29.

A fotókat Csonka Zoltán készítette.