Két beszélő, két felolvasó, még Puskin utcából is kettő. Csak a lenyúzott bőrök száma másfél. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a József Attila Kör közös szervezésében megrendezett eseményen Dr. Ferencz Árpád, az intézmény oktatója Krusovszky Dénes költővel beszélgetett.
A Debreceni Református Hittudományi Egyetem társalgótermében ülünk, a Junior Prima-díjas Krusovszky Dénes író-olvasó találkozójának kezdetére várunk. Az összes nevem (2006) és az Elromlani milyen (2009) után ugyanis idén jelent meg a költő harmadik kötete, A felesleges part. Néhány percet csúszik a kezdés, talán nem véletlenül, mert így jut idő elolvasni a székeken „felejtett” elemzést Krusovszky Dénes költői világáról „És ezt vajon mi helyett értettem félre?” címmel. De éppen még mielőtt türelmetlenné válnánk, kezdetét is veszi az esemény.
Dr. Ferencz Árpád rögtön humorral indít. Kifejti kettejük kapcsolatának metafizikai jellegét − tudniillik Krusovszky a Puskin Utca folyóirat szerkesztője volt, ő maga pedig történetesen a Puskin utcában lakik −, aztán elmondja, hogy igyekszik saját világképéhez „szelídíteni” Krusovszky költészetét, hozzátéve, hogy ő csak teológusként tud (Krusovszky-verseket) olvasni. Olvas is, hosszan, a saját szövegét, azt, amelyet a székeken találtunk, s melyen bizonyára már minden jelenlevő átrágta magát egyszer, majd mikor végez, a költőhöz fordul, s felteszi a kérdést: „Ezt vajon mi helyett értem félre?” (idézet az Inkább az a másik című versből). A költő frappáns válasza után (lényegi megértés nem létezik, ezért félreértés sem létezik) végre elkezdődik a beszélgetés.
Miért épp Marszüasz bőre? − merül fel a kérdezőben rögtön a disputa elején. Krusovszky erre válaszolva elmeséli, hogyan találkozott először egy lenyúzott embert ábrázoló márványszoborral, hogyan ismerkedett meg Marszüasz bukásának történetével. A hős meghal ugyan (Apollón lenyúzza a bőrét), de hübrisze − amit a költő megalomániának nevez − tovább él az ember hibáiban. Megtudjuk, hogy talán a hibák hétköznapisága és a miattuk érzett szégyen ihlette a verseket. A teológus meglátása szerint „a felejtés-szégyen-megalázás triásza evilági passióként zárja körbe az emberi életet”. Miért a szégyen kap hangsúlyt? Mert ez az ember sajátja. Csak az ember szégyenkezik. Az első kötet foglalkozik a kamaszkor szégyeneivel, melyeket a szerző megtapasztalt, s bevallása szerint a szégyen egy kifejezetten termékeny állapot, azonban saját élete mégsem kulcs a verseihez.
Ferencz Árpád azon kérdésére, hogy egy új irodalomlátás kibontakozásának vagyunk-e szemtanúi, nem kapunk egyértelmű választ, mindenesetre Krusovszky képcentrikus költészetről és a költői kép reneszánszáról beszél. Mielőtt felolvasna legújabb kötetéből, néhány információt megoszt még Hart Crane-ről, a homoszexuális költőről, aki a kötet első ciklusának (Mint egy vászonzsák) egyik központi karaktere. Crane tragédiája, hogy a konzervatív húszas években élt, amikor másságát a társadalom nem fogadhatta be, s ez a szégyen vezetett öngyilkosságához. A másik karakter, Chris Burden, akinek performanszairól, illetve azok versbéli másolatairól is beszél. (Mint megtudjuk, valójában a performanszokat nem lehetséges a nyelvre lefordítani, ezért a „másolat” itt önironikus gesztusként érthető.) A Hart Crane-versek a szégyent, a Chris Burden-másolatok az emberi testet mint matériát tematizálják. Itt felmerül, hogy vajon elviselhetőbb-e az élet, ha (ön)iróniával tekintünk rá. A költő szerint nem is lehet irónia nélkül értelmezni a létet, de kizárólag iróniával sem szabad.
Az a megjegyzés, mely szerint Krusovszky Dénes költészetében a szégyen művészettörténeti és teológiai háttere mosódik össze, kifejtetlen, sőt (számomra) érthetetlen marad, ugyanis a teológiai háttérről nem sok szó esik az est folyamán. Épp várom az erre vonatkozó reflexiót vagy kérdést, ami kerekké tehetné a beszélgetést, de helyette a közönség kap lehetőséget kérdései feltevésére. A közönség nem él a lehetőséggel, így hát a költő felolvas verseiből, majd taps, és nehezen indulunk kifelé, talán nem hisszük, hogy már vége is van. Pedig vége van. Ez a bőr félig lenyúzatlan maradt.
Beszélgetés Krusovszky Dénessel, Debrecen, DRHE Társalgóterme, 2011. november 29.
A fotókat Csonka Zoltán készítette.
