Angela Carter magyar fordításban nemrég megjelent Esték a cirkuszban című regénye lebilincselő olvasmány, amely varázslatos világba kalauzolja el az olvasót. Erről nyerhetett bizonyosságot a közönség a könyv fordítóját, Bényei Tamást hallgatva, akivel Ureczky Eszter, az Alföld Stúdió kritikusa beszélgetett a debreceni Líra Könyvesház programsorozatának újabb állomásán.
Ha nem olvastuk a művet, Bényei Tamás beszámolójából akkor is megtudhattuk, hogy a regényben megelevenedő mágikus közeg nem más, mint a cirkusz karnevalisztikus világa, melynek sztárja Fevvers, a szárnyas légtornásznő, aki egy személyben ötvözi a légies női bájt és a halaskofák tenyeres-talpas testfelépítését és modorát. Fevvers csöppet sem hétköznapi, ellentmondásos karaktere a biztosíték rá, hogy amerre ő megy, ott semmi nem marad ugyanolyan, amilyen volt. Történetében megelevenedik a cirkusz egész társadalma, így például a kártyajós kismalac, a gyáva erőművész, a világ leghátborzongatóbb bohócai és természetesen a keringőző tigrisek. Végigkísérhetjük útján Londontól Szentpéterváron keresztül egészen Szibériáig. Végül azt is megtudhatjuk, beteljesül-e a szerelmi szál Fevvers és a rendkívül kíváncsi, ám szkeptikus amerikai újságíró között, aki mindenáron le akarja leplezni a légtornásznő mutatványa mögött vélt csalást, s ezért még arra is képes, hogy bohócnak álcázva kövesse útján a művésznőt.
Fevvers nem hétköznapi történetéhez egy szokatlan elbeszélői hang is társul, ezért vetődhetett fel a kérdés, milyen helyet foglal el ez a különleges hang az angol irodalomban, és vajon milyen fogadtatásara talál majd a magyar közönség körében. Bényei Tamás elmondása szerint Angela Carter ma az angol egyetemeken az egyik legtöbbet olvasott szerző. Játékos, sziporkázó stílusa rendkívül olvasóbaráttá teszik műveit, melyek ugyanakkor erős elméleti háttérrel rendelkeznek. A posztmodern és a mágikus realizmus hagyományába illeszkedő alkotások Salman Rushdie vagy Gabriel García Márquez munkásságával állíthatók párhuzamba. Ám míg Márquez és Rushdie elsősorban saját kultúrájuk folklórhagyományaiból merítenek, Carter az egész európai kultúrát (a magas és populáris kultúrát, beleértve a mesehagyományt) tekinti úgymond játszóterének.
A magyar olvasóközönség számára ez a stílus szokatlan lehet, ám a regény metafizikai vonulata mégis közel állhat hozzá. A magyar fordítás hátsó borítójára választott idézet is ezt az olvasásmódot kínálja: „A bohóctréfák által kiváltott vidámság mértéke egyenesen arányos a bohóc által elszenvedett megaláztatásokéval – folytatta Buffo, újra teletöltve vodkáspoharát. – És mégis: talán úgy fogalmazhatnánk, hogy a bohóc nem más, mint Krisztus képmása.” Ahogy Bényei Tamás rámutatott, a bohócok – a cirkusz mikrokozmoszának peremre szorult alakjai – akár hasonmásai is lehetnek Fevversnek, aki – ha nem vigyáz – könnyen a bohócok sorsára juthat, vagyis belefulladhat a maszk és a valóság közötti szakadékba. A bohóc művészetallegóriaként való értelmezése ily módon nem áll távol a magyar irodalmi hagyománytól sem, ahol főleg a 20. században vontak gyakran párhuzamot a művész és a mutatványos között.
Emellett felvetődött még a kérdés, hogy a regényben kirajzolódó hangsúlyosan feminista vonal milyen reakciót válthat ki a magyar közönségből. Angliában ugyanis a feminista irodalomnak már hosszú évtizedekre visszanyúló hagyománya van, nálunk azonban ez a diskurzus kevésbé került be a köztudatba. Carter posztfeminista prózapoétika által vezérelt stílusa korántsem a feminizmus kimondottan politikai vonalát képviseli. Hangneme sokkal inkább ironikus, játékos, s ahogy Bényei Tamás fogalmazott, jelen könyv „szereti a férfi olvasót”: úgy nyúl a kulturális hagyományhoz (többek között a mesehagyományhoz), hogy nem csak a női sémákat fordítja ki. Szubtextusként megjelenik például egy Grimm-mese is egy fiúról, aki nem tudott félni.
Ezek után a magyar fordítás borítójáról esett szó, amelyen egy karcsú és légies szárnyas nőalak (szilfid) látható. Bényei Tamás szerint a borító rendkívül artisztikusnak és esztétikusnak mondható, s a regény főhősnőjének is ezen vonásait hangsúlyozza ki. Fontosnak tartotta kiemelni azonban azt is, hogy a légtornásznő karakterében igen nagy hangsúlyt kap emellett a testiség. Ezért Fevvers alakja összességében nem nevezhető éppen légiesnek, főként, ha az ehhez társuló, sokszor piaci kofáéra emlékeztető modorára gondolunk. Ez a kettősség, illetve a kultúra különböző szintjeinek összevegyítése jellemzi Carter regényét, és ez összpontosul a mű szerkezeti középpontjába állított cirkusz felforgató, karnevalisztikus világában.
Szóba került emellett az is, hogy Bényei Tamás „több énje” is dolgozott már a szöveggel. Foglalkozott vele mint kritikus, mint tanár, most pedig a szöveg fordítója lett, de elmondása szerint mindezek mellett megmaradt rácsodálkozó olvasónak is. Minden bizonnyal ez lelkesítette a könyv fordítása során, melynek számára legnehezebb és legkritikusabb pontja Fevvers hangjának eltalálása, magyarra átültetése volt. A légtornásznő ugyanis egy rendkívül jellegzetes stílusban, a londoni Cockney-nyelvjárásban beszél, s karaktere az erre jellemző harsányságot, sokszor közönségességet sugallja. Valóban nehéz dolga volt, hiszen ahogy elmondta, ez a nőalak nem igazán talál párra a magyar irodalomban. A hang magyar megfelelője utáni kutatás során eljutott Molnár Ferenc és Szép Ernő műveihez, a legnagyobb segítséget azonban G. B. Shaw Pygmalion című művének magyar fordítása jelentette, hiszen Shaw virágárus lánya is hasonló körökből származik, mint Fevvers. A két felolvasott regényrészlet kétségkívül bebizonyította, hogy a fordítás minden lehetőség szerint hű maradt az eredeti szöveghez, megőrizve Carter sziporkázóan egyedi stílusát.
Végül, arra a kérdésre válaszolva, hogy Carter mely műveit fordítaná még szívesen, Bényei Tamás elsősorban két regényt emelt ki: a Bölcs gyermekeket (Wise Children), Carter utolsó regényét, és a szintén kiváló Varázslatos játékboltot (The Magic Toyshop). A beszélgetés végén a fordító egy újabb regényrészletet olvasott fel, mely minden bizonnyal nagy kedvet ébresztett a közönségben Carter nem mindennapi regényének elolvasására, amely mostantól magyarul is megtalálható a könyvesboltok polcain.
Beszélgetés Bényei Tamással Angela Carter Esték a cirkuszban című könyvének magyar fordításáról, Debrecen, Líra Könyvesház, március 20.
A fotókat a szerző készítette.
