Ne írd le az irodalmat!

A Magyar Írószövetség szlogenjéről, az I. Hajdúböszörményi Író- és Alkotótáborról, a zene és a vers kapcsolatáról és a kortárs irodalomról Papp-Für Jánossal, a Kertész László Hajdúsági Irodalmi Kör elnökével beszélgettünk.

KULTer.hu: Az I. Hajdúböszörményi Nemzetközi Író- és Alkotótábor főszervezőjeként mit gondolsz, miért fontos a fiataloknak vagy akár gyerekeknek egy írótábori részvétel? Milyen visszhangra számítasz, és mik a további terveid a táborral kapcsolatban?

A legfontosabb szempontnak és küldetésnek a kortárs irodalom népszerűsítését, életben tartását, de mindinkább újraélesztését tartom a hagyományok ápolásával és a „nagy öregekkel” való együttműködéssel együtt. A fiatalság nem csak nekem és a Kertész Körnek fontos, de az Írószövetségnek is. Minden más tábornál erőteljesebben szeretném létrehívni a generációk közötti magas színvonalú párbeszédet, egy tábortűz mellett is érvényesíthető barátságos hangnemet és közvetlenséget, továbbá szeretnék megalapozni egy szakmai irányvonalat. Több művészeti irányzat is képviselteti magát a táborban: lesz zene, színház, irodalom, költészet, képzőművészet, de még könyvkiállítás is, valamint városnézés, éjszakai fürdőzés, felolvasás, szalonnasütés és tábortűz. Reményeim szerint ez az öt nap maradandó nyomot hagy nemcsak Hajdúböszörmény kulturális életében, de országos, sőt határon túl nyúló kapcsolataink elmélyítésében is segíthet, és a jövőben hagyománnyá válhat ez a kezdeményezés.

KULTer.hu: Mit takar az „íróiskola”? Mire számíthatnak a résztvevők a szemináriumokat tekintve?

Az íróiskola egy olyan rendszerre épül, mint anno az ugyanitt megrendezett nemzetközi klasszikusgitár-tábor szemináriumai. Mindenkivel külön-külön foglalkoznak az íróiskola tanárai: Áfra János, Szentmártoni János és jómagam. Nemcsak irodalmi műveket elemzünk, hanem kritikákat, publikációkat is. Emellett lesz kreatív írás, szövegelemzés, verstani fogások, kortárs versbeszéd, és a modern szövegalkotás fortélyainak elsajátítását is megalapozzuk. Az első órán kézbe vesszük a saját szövegeket és a tábor végére kicsit átszabjuk, átrágjuk és átvilágítjuk, majd a „kész terméket” az ötödik napon közösen összehasonlítjuk az eredetivel. De lesz egy úgynevezett „Gyors és gyilkos” opció is (Dokk.hu), amikor azonnal és kíméletlenül felboncoljuk az adott szöveget, és rámutatunk annak gyengeségeire, hibáira, sutaságaira, ezután megpróbáljuk olyan mederbe terelni a verset, amely a mai szakma vénájában is könnyedén veszi a kanyarokat.

KULTer.hu: A tábor vendége lesz a gyermekverseiről híres Csukás István Kossuth-díjas költő. Úgy tudom, te is írsz gyermekverseket…

Igen, a meghívottak közt van Csukás István is. Szeretnénk minél szélesebb korosztállyal megosztani a Magyar Írószövetség szlogenjét: „Ne írd le az irodalmat!” Az ennek szellemében való gondolkodást valahol gyerekkorban kell elültetni, elkezdeni. Nem olyan rég kezdtem el gyerekversekkel foglalkozni. Inkább iskolás sztorik, bajkeverések, ezen kívül az iskolai élet nehézségeinek bemutatása a cél. Szerencsés vagyok, mert van egy 11 éves kisfiam, és így a rosszaságból primer élményeket tudok szerezni, közvetlenül az elkövetőtől.

KULTer.hu: És meg is zenésíted ezeket a verseket. A gyerekek szempontjából sikeresebbnek látod a megzenésített változatokat? Mi lehet az oka? És csak saját verseket veszel alapul?

A zene és a vers összekapcsolása egy nagyon szerencsés és eredményes házasítás. Jómagam is foglalkozok zenével. Saját verseim közül egyet zenésítettem meg, de van több költőtől is, így Karinthy, Áprily, Rózsa, és készülnek újabbak is. Nemrégiben összeállt egy csapat: Gerendás Péter (ének, gitár), Rózsa Sándor (basszusgitár) és én (ének, gitár). Peti úgy került a képbe, hogy a gyerekverseimhez ő írta és írja a zenét, aztán közösen, egy zenés rendhagyó irodalomóra keretén belül adjuk elő őket a gyerekeknek. Legközelebb június 16-án leszünk a Múzeumok Éjszakáján Budapesten, az Írószövetség székházában, de a tábor egyik programja is ez lesz szombaton (június 30.) 10 órától. Úgy gondolom, hogy az egyik legmagányosabb és legnémább művészeti irányzat a költészet. A zene úgy segít a versen, mint a tavasz a cseresznyefán, és ez a gyerekek aspektusából vizsgálva kiemelten fontos. A ritmus, a harmónia ötvözve a költészettel sokkal jobban és maradandóbban befogadható.

KULTer.hu: Úgy tudom, viszonylag későn kezdtél el írni. Mikor és minek a hatására ragadtál tollat? Egyértelmű volt számodra, hogy kötet(ek)ben is megjelennek egyszer a műveid? Milyen a viszonyod a korai verseiddel, hogyan tekintesz rájuk?

Azt hiszem – mint sokakat –, a szerelem vagy annak hiánya vitt ebbe az irányba. Persze ez így egy kissé giccses kezdetnek tűnik – az első versek erről tanúbizonyságot is adnak –, de ez az igazság. Kötetekbe nem szántam őket. Egy-egy pályázat megnyerése segített, de most visszatekintve azt mondom, nem kellett volna pazarolni az erdőket ezekre a versekre. Nehezen találtam meg a saját hangomat, talán mai napig azt keresem. Sok jó mentorom volt: Lackfi János, Szentmártoni János és Marno János is segített a véleményével. Egyszóval a visszatekintés elég nehézkes ezekre a sikerületlen, kezdeti versekre. Persze hozzájárultak a mai hangom kialakulásához.

KULTer.hu: Jelenleg a Poet.hu internetes portálon jelennek meg műveid és szerkesztője is vagy az oldalnak. Mit gondolsz, hol a határ az amatőr és a professzionális irodalom között? Mi választja szét a kettőt? Egyáltalán összehasonlíthatjuk-e az ott megjelent verseket a „profi” költők alkotásaival?

A Poet egy különleges közösség. Rendkívül sikeres oldal. Közel 20 000 regisztrált tagunk van és valamivel több mint 70 000 feltöltött versünk. A siker éppen annak tudható be, hogy bármilyen amatőr szöveg felkerülhet az oldalra, ha az a szabályzatba nem ütközik. Moderátora, szerkesztője és művészeti vezetője vagyok az oldalnak. A határ egyre élesebben elkülönül amatőr és profi között. Az első két sorból kitűnnek az esetlenségek, gyengeségek. De ami leginkább szétválasztja a kettőt, az a hitelesség és az érvényesség. A versbeszéd és a versszövet szerkezete. Vannak itt nagyon jó költők is, de azért nagy részük amatőr. Ez viszont egyáltalán nem probléma. Ugyanúgy kezelem/kezeljük őket, mintha profik lennének.

KULTer.hu: Az írótábor jelenthet elszakadást, kilépést az amatőr irodalom keretei közül?

Határozottan igen. Hisz erre való az íróiskola – persze, ha azt a jelentkező komolyan is veszi. A kreatív írás, a szövegalkotások mechanizmusa, a többszöri átgondolás technikája elsajátítható, míg a rossz beidegződéseket, a sikerületlen nyelvi manővereket, a pátoszos, giccses csendélet-művészkedéseket és az erőltetett pózokat le lehet vetkőzni tudatos, kimért esszenciával. Tulajdonképpen ezért leszünk mi ott, hogy megpróbáljunk a magunk módján utat és irányt mutatni.

(A tábor programja ide kattintva tekinthető meg!)