Nyirán Ferenc versei

Apróságok kicsiny tárháza 5.

(in memoriam Petri György)

a minap láttam egy
negyven körüli férfit a
villamoson a füléből
szőrpamacs állt ki nekem
is nő néhány szál de
mindig kiszedem m-től
örökölt csipesszel ha
iszom olyankor gyorsabban
visszanő a hajam bezzeg
nem apám azt mondta hogy
ez az öregedés első jele
akkor most mi van
ha levágom mindkettőt talán
az segít nem azt
hiszem inkább felhagyok
az ivással

Ámulva néznek majd

Jó-e meghúzódni a füstös sarokban,
koszos, horpadozott olajkályha mellett,
félresöpörve, mint aki már nem kellek,
sörkupakos, kiköpött-csikkes mocsokban?

Odakint tél csahol. Csikorog hóláncán
a megkergült évszak. Rosszarcú sintérek
járják a várost: szikrázó kínt mérnek
a tájra, ahogy mennek sötéten, sántán.

Fogsoruk kékülő nyomát: fájó fagyot
harapnak a fákra, míg idebenn piros
kályha búg. De olvadt hólét, füstszagot

én itthagyok, megyek. Bűzös akolmeleg
kényelme nem kell. Azért ne aggódjatok:
ámulva néznek majd rám a hóemberek.