CXI.
Mit keresett ott egy békeharcos?
Valamennyi pénzt, nyugdíjas dolgozók
teljesítményéből a nevére írva,
és azzal nyugtatgatva magát, hogy
nem aki gyártja, hanem aki használja.
CXII.
Egymást átkarolva néztük a tévét,
talán focimeccset, a nyugatnémet vb-t,
vagy két évvel korábban a belgiumi Eb-t,
ahova még mi is bejutottunk, és nem tudom,
éreztem-e magam valaha annál jobban.
CXIII.
Én őriztem szívemben tovább a két
rég nem látott óbarátot,
de pár éven belül eljött a nap,
amikor aztán be kellett ismernem,
hogy már Patroklosz a legjobb barátom.
CXIV.
Néha „szadizott” az izmomra térdelve,
és egyszer különösen megalázott,
hogy hiába kérleltem, és amikor végre
sikerült magamról levetnem, rám esett,
és eleredt az orrom vére.
CXV.
Köszönés nélkül, vinnyogva távoztam,
méghozzá a földszinti loggiáról kimászva,
néhány hónapig tarthatott, aztán csak úgy
leszaladtam két emeletet, becsöngettem,
és minden ugyanúgy volt, mint korábban.
CXVI.
Később, már olykor kalapban jártam,
egyszer megint összevesztünk,
nőhöz is lehetett köze a dolognak,
és fél év múlva ő jött el hozzám
írásbeli meghívásomra.
CXVII.
A születésnapom alkalmából
fogadhattam vendégeket,
többeket vártam, akiket szerettem,
de két ajándék Bartók-lemezzel,
egyedül a barátom jött el.
© Nyilas Atilla Richárd, 2012. Minden jog fenntartva
A sorozatot a Gamax Kft. támogatja.
