CCCXXXVII. Mama azt mondta, nagyon szelíden, hogy mi lenne, ha egyszer jó lennék, ha nem is egyből mindhalálig, csak próbáljam…
Bővebben
Nyilas Atilla: Itthonom
CCCXXIII. Nekik lehetett éhezésben részük a háború alatt, onnan származtattuk Mama egyik betegségét (ha igaz, hosszabb ideig csak zöldbabot evett),…
Bővebben
Nyilas Atilla: Harmadik kör
CCCXVI. Valamiképpen ők intézték, talán inkább keresztpapa, a mandulaműtétemet. Szeretem-e a hagymát, kérdezte a fehér köpenyes néni, és hiába rázom…
Bővebben
Nyilas Atilla: Valami egyszerű
CCCX. Meg is feledkeztem a csizmamosóról. Talán sose jutott volna már eszembe, ha nem hallok felőle. A felszínről vöröses, a…
Bővebben
Nyilas Atilla: Futó szalagok
CCCII. És megy ki az anyag „szépen, vastagon”, végigbukdácsolva a futószalag-soron: a szén, a meddő, és minden egyéb, ami elfér…
Bővebben
Nyilas Atilla: Jó szerencsét!
CCXCV. Oldalt néhány elhagyott csille, régebben nők is dolgoztak lent, regélik majd, és olyik kapható, de sokszor odaképzeltem, hogy homlokfényben…
Bővebben
Nyilas Atilla: Alászállás
CCLXXXVII. (Csendesedjék el a könnyű zsivaj, ne halljam már, csak a belső hangot, szálljak végre, amit másfél éve halogatok, oda…
Bővebben
Nyilas Atilla: Eligazítás
CCLXXIX. A nyakára járok a munkaügynek, talán még keménykedem is, és szól az érdekemben egy szakszervezetis, hogy a srác nemsokára…
Bővebben
Nyilas Atilla: Vendégjáték a bányavidéken
CCLXXII. A brigád cigány tagja középen aprít, mi többiek lapátolunk, munkagépek forognak, meg kell aznap valahány vagont rakni, teherautó farol,…
Bővebben
Nyilas Atilla: Bányász a felszínen
CCLXV. De mielőtt engednének leszállni, még hetekig felszíni munkán tartanak, meddőhányók tövében baktatok, műhely hátsó udvarában ázom, tanulom, hogy az…
Bővebben
Nyilas Atilla: Bányász karrier
CCLVIII. Hárman jelentkezünk egyazon napon, hármunkat vesznek fel hétfői kezdéssel, együtt részesülünk munkavédelmi oktatásban, párhuzamosan ível fel három röpke bányász…
Bővebben
Nyilas Atilla: Bányamotívumok
CCLI. Utólag, már ismertem az „Equus”-t, pszichotikus-közeli állapotban váratlanul összeállni látszott a motívumok tündéri láncolata, amelyen leereszkedtem az alsó világba.…
Bővebben
Nyilas Atilla: Bányajárás
CCXLIV. Ideje már, hogy „Roccóról” is írjak, a vézna fiúról, kinek egy párizsi bolhapiacon vett selyemkendőjére a nagyegyházi üzem előtti…
Bővebben
Nyilas Atilla: Patroklosz bilbaói szendvicse
CCXXXVIII. Ő gyakran úgy aludt, hogy szeme félig nyitva volt, mintha nem zárták volna le, az átható kék anélkül, hogy…
Bővebben
Nyilas Atilla: Az abszolút hívás
CCXXXI. Volt egy eszménk, az is közös volt: az „abszolút hívás” – egy széttört óra két mutatója az „örök egyes”…
Bővebben
Nyilas Atilla: Popzene
CCXXIV. Napközben többször eszembe jut, odafelé a villamoson is azt dúdolom, és az izgatott Gellért-hegyi várakozás után amikor megszólal az…
Bővebben
Nyilas Atilla: Patroklosz és álom
CCXVII. S a másik szikrás álmom, Patroklosszal, még amikor elég jól emlékeztem rá, följegyeztem róla néhány sort egy papírra, a…
Bővebben
Nyilas Atilla: Királyrét, repríz
CCIX. Az osztálykirándulás hírére föllelkesültem, vezetést ígértem, s csak ott értettem meg, a többiek nem látják, mit szeretek benne, és…
Bővebben
Nyilas Atilla: Novohrad, befejezés
CCIII. Valamelyik régi orsós magnón Stonest hallgatunk, és az jó, a „Sympathy for the Devil”-lel kezdődik – talán könnyebben szót…
Bővebben
Nyilas Atilla: Novohrad még mindig
CXCVI. (Ha sorozatomba bele-belenéz, megkísérti olykor az emlékezés, és ha régi szarkazmusa, íme, él, s költőileg fut vén vénáján a…
Bővebben