CXXVI.
Sötétbe olvadó földöntúli kék,
akkori ablakunkból látszott az övék,
nem jött, és telefonunk nem volt még,
néztük barátommal, hogy a villany ég,
lakótelepünkön legszebb az ég.
CXXVII.
Egyszer kölcsönadta márkás farmerdzsekijét,
előtte és utána jó ideig nem lehetett olyasféle rajtam,
hármasban sétáltunk a Jégbüfé felé,
én többszörös büszkeségtől dagadó mellkassal,
az a tiszta derű még sokáig kísért arra.
CXXVIII.
A bátyja előttünk járt.
Depressziós lehetett,
még a szót se ismertem,
s már akkor függő,
mikor először játszhattam náluk számítógépen.
CXXIX.
Lemezei közül belehallgattunk
a hányós borítójú Rock’n’Roll Svindlibe,
maradandó élmény, és talán egy Kissbe,
de csak az Out of the Blue-t kértem kölcsön,
és megvolt nekik az LGT-Aranyalbum is.
CXXX.
Amikor új gimnáziumba mentem,
azért is abba, mert az övékét éppen felújították,
és az osztályuk oda járt ideiglenesen,
mintha az énekterem folyosóján,
de mire én tényleg, ő már nem.
CXXXI.
Egy egyetemi kar szintén miatta is vonzott,
és bár ott sem igen találkoztunk,
de minden tőle telhető segítséget megadott,
mikor a barátom végigcsináltatta velem
az első vizsgaidőszakot.
CXXXII.
A harmadikról meg átcsúszott őszre
a geometria, és egy Patroklosznak is,
az Álomarcú kölcsönadta balatoni házuk,
úgy terveztük, hogy ott készülünk,
de rövidesen behajtott minket a faluba a szükség.
© Nyilas Atilla Richárd, 2012. Minden jog fenntartva
A sorozatot a Gamax Kft. támogatja.
