Jassó Judit versei

Szakítás

A ragaszkodást eltüntetni, mint ujjlenyomatot
Egy bűnügy helyszínéről. „Nem járt ott senki”,
Mégis árulkodó, mint a lerágott köröm,
Ahogy most eltűnődsz, és nem beszélsz róla.
Palimpszeszt ez, nem új lap, tele van
Lekapart bejegyzésekkel. Ahogy a levágott
Haj, nemsokára kinő benned a vágy, hogy
Valaki mellett kinyújtózz, égig érj.

Persze add föl, most rögtön, apróhirdetést
A közeljövőnek. Hajtogass papírrepülőt,
Megcélozva, át nem lőve az óceánt.
Fuss neki, aztán üldögélj a partján, lábad lógatva.

Súrolhatod hideg zsíroldóval, a rúzs makacsabb,
Vágyak kifejezésére való. Akárcsak te,
Csak várd, hogy telt színeidet
Majd újra észrevegyék és megcsodálják.

Tejet a víztől

A tekintet is érintés
Szemgolyó-ujjbeggyel.
A tej sűrűn összeáll,
A víz könnyedén szétterül.

Napos oldal

Az árnyékról fölfelé vezessen a tekintet.
Ha elkalandozol, az irány ugyanaz marad.
Legfeljebb kerülő úton.
A serpa int, menjetek tovább.

Nézd

Azt az apró, integető mozdulatot.
Kanál hegyét, ahogy emelkedik.
A lepedőt elsimító kézfej nyomát.
Ott vagyok.

Transz

A hattyú a hóra lép
Siklik mintha tavon

Fölemeli szárnyát
Lehunyom szemem

Leejti kinyitom

Pillám úgy verdes
Mint az ő szárnya

Ütem ami kettéválaszt
Képzeltet és valóságost

Szerelem

Kezét a kilincsre tette
Nem is tudtad
Van ott egy ajtó