Egyedül kitaláljuk, de nem egyedül regisztráljuk. Ahhoz kell még valaki, aki rögzíti a pózt. Terjednek, mémmé válnak, ahogy Dawkins írja, agyból agyba költöznek. A terjedés fő területe, helye az internet. A planking társas voltunkat hangsúlyozza, ha Szűcs kételkedik is ebben a viszonyban.
Karafiáth Balázs László nyitja meg Szűcs Attila Planking című kiállítását, nem pózol, bevezet, megvilágít, röviden és érthetően, szokatlan egyszerűséggel. Nem rabolja az időnket, és elegendő kapaszkodót ad Szűcs Attila alkotásaihoz. Csíkszentmihályi Mihály neve ugrik be és a cselekvő életöröm (authentic happiness) kifejezés. Az az állapot, amikor elmélyedünk munkánkban, tevékenységünkben. Testünket ilyenkor különös feszültség járja át, a koncentrálás és a kontroll érzése, az idővel nem törődünk: „mindannyian átéltünk már olyan pillanatokat, amikor azt éreztük, hogy nem ismeretlen erők taszigálnak ide-oda, hanem mi irányítjuk cselekedeteinket, saját sorsunk urai vagyunk. (…) Ez az érzés az, amit tökéletes élménynek hívunk.”[1] A padlózás, vigyázzban fekvés, deszkázás lényege, hogy az ember szokatlan helyeken hasra fekszik, kezeit pedig szorosan a teste mellett tartja. A bátrabbak extrémebb helyeken is plankingelnek, hirdetőtáblák tetején, magas épületeken vagy szobrokon, de egy átlag plankingelő általában maximum a ruhásszekrény tetejéig jut el.[2]
Szűcs képein látható, hogy önmagában a póz céltalan. A váratlanság érzését az kelti fel bennünk, ahol, ahogy és amikor pózolunk, mert oda nem illőnek látjuk ezt a cselekvést. A belesimulás, az odasimulás (Communion), a lebegés (Resistance) formája álomba visz és álomból ébreszt egyszerre, bizarrságával, egyediségével. Szűcs alkotásaiból valami ismeretlen erő sugárzik, amely hat a nézőre, aki úgy érzi, hogy boldoggá teszi, ha másokkal azonosulhat, vagy ha felismerheti kreativitását. A festő látszólag nem demonstrál, holott éppen az ellenkezője történik. Valamire felhívja a figyelmet. A Women is planking on the couch már nem festmény, hanem alumínium szobor. A hiányról is szól, és arról, hogy egy nő nem válhat fölöslegessé, holott vannak pillanatok, amikor azt szeretné, ha békén hagynánk őt. Lehessen fölösleges.
A planking divat, reklám és őrület (a semmi mozgalmassága),[3] amely átalakítja a valóságos és a virtuális teret és időt. Aláírás, szignó, amely azonosít. „Amikor alkotunk valamit, fontosnak tartjuk, hogy valami módon jelezzük: mi hoztuk létre, mi alkottuk, mi hívtuk életre azt a valamit. A festményeken a kép sarkában írták alá a festők a nevüket, illetve némely művész még az önarcképét is belefestette művébe.”[4]
Szűcs Attila plankinget ábrázoló alkotásaiban a passzív ellenállás és az exhibicionizmus van jelen: a vagyok, de nem ér a nevem-játék. Terápiás hatása tagadhatatlan, sokkol is meg nem is. Elborzaszt és kíváncsivá tesz, hol van, mikor van ott és miért van ott. Ismételten. Nem tudjuk elmozdítani, szeretnénk, de tehetetlenek vagyunk. A képeket látva új helyzetbe gondoljuk magunkat, kilépünk megszokott kliséink közül, és alkotunk egy másik pózt. A planking spiritualizmusával egy másik világhoz is köt, a szellemi, az anyagtalan világhoz. Felbukkan valami (idegen) test valahol, lebeg (The Father), felidézve a múltat, az időt, egy eseményt, arcot, alakot, Platón ideáit, a barlangbeli árnyakat. A planking ennyiben modern (ókori, szofista) filozófia is. A látszat és a tervezett véletlen filozófiája.
A planking nem tamagocsi, amit ha nem gondoztak, akkor elpusztult és nem volt feltámasztható. A planking újra és újra megszületik, nem hal el. A tisztelet ellen játszik, habár a szeretet nem áll távol tőle, hiszen a szeretet egyik megjelenési formája, hogy azonosulunk valakivel (érzés, gondolat, cél stb.), vagy azonosulásra hívjuk fel. Egyedül kitaláljuk (önmegvalósítás), de nem egyedül regisztráljuk, kell hozzá még valaki, aki rögzíti a pózt, ami reprodukálható. Terjednek, mémmé válnak, ahogy Dawkins írja, agyból agyba költöznek az utánzással.[5] A terjedés fő területe, helye az internet. A planking társas voltunkat hangsúlyozza, ha Szűcs kételkedik is ebben a társas viszonyban. A környezetbe olvadás és kiválás a túlélés egyik formája. Az állatvilágból ered. E tény újrafelismerésének modern formáit és szokatlan módjait láttuk a kiállításon. A túlélés energiabombáját. Bármikor robbanhat.
Szűcs Attila Planking című kiállítása 2013. január 5-ig látható Budapesten, a Deák Erika Galériában.
[1] Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2001.
[2] Farkas Zsuzsanna: Planking – pózolók a kibertérben.
[3] Wehner Viola: Csend a lelke mindennek.
[4] T. Imi: Isten kézjegye alkotásán.
[5] Richard Dawkins: Az önző gén, Kossuth Kiadó, 2005.
Kedves Lajos,
Köszönöm szépen a figyelmét.
feltettem a linket a nyitóoldalamra.
Üdv: