Ez év májusában 58. alkalommal rendezik meg az Eurovíziós Dalfesztivált, ezúttal Svédországban, s kis országunknak ez lesz a 12. lehetősége, hogy bebizonyítsa, képes felvenni a versenyt a zenei élet európai élvonalával. A nagy diadal előtt immáron második éve mérettetnek meg a hazai dalok egy nemzeti döntő keretein belül.
A magyar döntőben a szakmai zsűri, illetve a honi zenekedvelő közönség egymással karöltve választotta ki azt a dalt, amely majd képviselheti Magyarországot az európai versenyen. Az idei magyar döntő több szempontból is izgalmasnak bizonyult. A ítészek ebben az évben 244 szerzeményből 30 dalt emeltek ki a nemzeti válogatóra, és mi hétről hétre figyelemmel és persze SMS-ekkel kísérhettük végig az eseményeket. A felhozatalt végigmustrálva azon gondolkoztam: mi is kell egy jó dalhoz? Valami fülbemászó dallam, ritmus, megfűszerezve egy kellemes énekhanggal, és persze nem árt, ha a dalnak van egy megkapó üzenete is. Ha ez a kombináció megvan, akkor „beindul” egy testi-lelki folyamat, talán a pillangóhatás – ahogyan a verseny logója is ezt a flow-t hivatott szimbolizálni. A jó dal, még ha csak percekig is, de képes kimozdítani minket a hétköznapokból, egy másik valóságba emelhet, vagy egyszerűen megerősítheti bennünk azt az érzést, hogy jó élni.
A magyar válogatón a hazai előadóművészek, zenekarok legjava próbálta szívünkbe lopni magát, s dalát, hogy megküzdhessen értünk, szavazatainkért a nagy versenyen, majd bizonyítsa: a magyar dalnak van helye a nemzetközi poppiacon. Vegyük hát sorra azt a nyolc versenyzőt és művét, akik között már ott van a Dal!
A több tehetségkutatóban is feltűnt Cserpes Laura egy dekoratív lány elbűvölő hanggal, de ez talán még kevés, hogy a befutó legyen. Az Élj pont úgy című dalát erőltetettnek és sablonosnak találtam, pedig igyekeztem átadni magam a szerzemény hangulatának. Akárhogy próbálkoztam azonban az átszellemüléssel, valahogy „nem jött át”, ahogy azt Pély Barna mondaná. Úgy vélem, a bájos lánynak modellként nagyobb sikerei lehetnének. A plágiumgyanúba keveredett fiatal énekesnő, a Megasztár üdvöskéje, Radics Gigi számával együtt tudtam érezni: nekem is úgy fájt végighallgatnom, bár gyanítom, ő nem ezzel az üzenettel énekelt. Refrénje tényleg kísértetiesen hasonlít arra a Paula Seling-dalra, amellyel kapcsolatba hozták Gigi számát, de ha a szakértők szerint nem plágium, elfogadhatjuk. Ahogyan azt ő is elmondta, 16 évesen nincs még kellő élettapasztalata ahhoz, hogy egy szerelmi bánatról hitelesen tudjon énekelni. Éppen ezért nem értem, hogy ez a dalválasztáskor miért nem merült fel senkiben. A hangja eszméletlen, nem véletlen, hogy megnyerte a Megasztár hatodik szériáját, kár, hogy nem a megfelelő irányba terelgetik a tehetséges lány karrierjét.
Rácz Gergő dalát Geszti Péterrel közösen írta. A srác hangja teljesen átlagos, de végül is gitározni tanult egész életében, mit várunk tőle? Az előadásmód hiteles volt, a dalt frappánsra összerakták, de összességében talán túl gyenge, és érzelmileg túl erőltetett ahhoz, hogy Európát is megnyerjük vele. Azt nem értem, hogy a sorok végén lévő értelmetlen és hatásvadász „uo-uo” helyett miért nem sikerült valami találóbbat megálmodni. Keresztes Ildikó előadása mutatkozott a legprofibbnak, lévén tekintélyes szakmai múlttal rendelkező művésznőről beszélünk. A zsűrivel egyetértve nekem is úgy tűnik, hogy a dal kissé bonyolult szerkezetű, már-már teátrális, de Ildikó hangja kifogástalan, és az előadásmódja a vérprofikra jellemző.
Az Agárdy Szilvia-Pál Dénes duett volt számomra a leghitelesebb, látszik, hogy őket még nem emésztette fel a sztárság, olyan egyszerűen igaziak. Bár Pál Dénes győzelmével a Voice című műsorban sem értettem egyet, de Szilvit egy igazi csiszolatlan gyémántnak tartom, drukkolok neki, hogy a zenei pálya terheit lelkileg is viselni tudja majd. Vastag Tamás Holnaptól című dalát hallgatva eszembe jutott, hogy a testvére, Vastag Csaba akár különórákat is vehetne tőle mind énekben (bár a magas hangokat kihagytam volna), mind előadásmódban. Úgy érzem ugyanakkor, hogy Tominak a színházban van a helye inkább, valahogy ez a populáris vonal nem áll jól neki.
Kállay-Saunders András száma tetszett talán a legjobban, magával ragadott ez a kellemesen szerelmes „limonádé”. A dalból akár még lehet „egynyári” sláger is itthon, de a nemzetközi sikerben én kételkednék. A ByeAlex formációnak szóló „vastapsnak” pedig korántsem örülök, annak meg végképp nem, hogy ő képviselheti Magyarországot a malmői döntőn. Vitatkoznék azzal, hogy a dalának egyszerűségében van a nagyszerűsége. Az előadó hangját nem tartom kimagaslónak, továbbá a dalszöveg megírásába sem fektetett túl nagy energiát. Egy alternatív pop-rock fesztiválon pár fröccs után biztos nagy sikert aratna egy hasonló hipster előadó, de egy ilyen rangos eseményre véleményem szerint nem való a dal.
A magyar nemzeti válogatót elcsépeltnek, érzelmekkel jócskán átitatottnak, viszont mindennemű humort, kreativitást mellőzőnek találtam. Sajnos a színvonal és az igényesség szinte teljes hiányát véltem felfedezni. Rákay Philip zsűritag elmondása szerint jelen verseny keretében keresték azt a dalt, amely megfelelő országimázs formáló lehet ezen a nemzetközi versenyen. Rossz helyen kutatták. Ideje lenne figyelmet fordítani azokra az előadókra, akik bár nincsenek a rivaldafényben, értéket képviselnek, s ezzel az új szemlélettel talán kiválthatnánk azt a bizonyos pillangóhatást a nemzetközi közönség és a szakma berkein belül is.
58. Eurovíziós Dalfesztivál magyar döntő, Budapest, 2013 március 2.
Ha szerinted rossz helyen keresték, akkor jövőre szólj a nem rivaldafényben lévő előadóknak, hogy legyenek szívesek jelentkezni a versenybe :):):)
Btw. azért közel 100 ezer szavazattal meg nem biztos, hogy érdemes vitázni, mikor 244 ezer szavazatból 40% Márta Alexé lett, a másik három futószalagos gyártottceleb meg osztozkodott a maradék 60%-on :):)
Sőt, azt is igencsak cáfolnám (ez fórumokon merült fel igen sokszor), hogy az Agárdi-Pál fanok nyomták dühből az smseket Alexra, ugyanis az elődöntőből és a középdöntőből is a közönség nyomta tovább, ahol még egyértelműen ellenfelek voltak.
Itt inkább az történt, hogy a kisvárdai-záhonyi-fényeslitkei (és környező) emberek, ill. az MR2 közönsége szépen összefogott és szavazott :):)
Amúgy tökmindegy, hanyadik helyen végzünk (az eukonform nótákkal sem jutottunk jobban előre, sőt, a rendhagyó jellegű dalaink mindig jobban szerepeltek, lásd: R. Magdi, Nox, Friderika), valószínűleg Európa minden szinten jobban értékeli az eredetiséget, mint Magyarország, ahol alapvetően bárki bármit megnyer, a versenytársak rajongótábora máris dühödten lájkolja a nyertes facebook oldalát és a kertévés házasság útján keletkezett celebekkel karöltve kiabál kígyót békát.
Tökre sajnálom szegény “Szabó Gyula a Nemzet Színésze lánya Szabó Zsófit” a kisírt szemecskéi miatt, vagy a Gigi fanatikus Rékanénit (hogyne kampányolna, a Mega alatt ő fogyasztotta Gigit), Norcibácsit vagy Hajdú Frizbiné Katácskát, aki eddig csak annyit ért el, hogy szülés után műcicit kapott és 400 ezres LV taskát. De rossz nekik, hogy nem a csatornájuk egyik indulója nyert. Komolyan, legyen ez a világon a legrosszabb és elmondhatjuk, hogy mindannyian Alízok vagyunk Csodaországban 🙂
Helló!
Azért javaslom, hallgassa meg élőben énekelni Vastag Csabát és Tomit, akkor nem ez lesz a véleménye. Ég és Föld előadóképességben a 2 srác. Tamástól 2 perc után elalszik az ember.
Szerintem nem kell szólnom “nem celeb” előadóknak, hogy jelentkezzenek, valószínűnek tartom, hogy volt pár színvonalas produkció a 244 dal között, csak mint azt írtam is, a média nem preferálja őket.
A versenyről szóló kritikámat nem Szabó Zsófi és a többiek ihlették, egyszerűen magamtól találtam színvonal alattinak, és ha észrevetted, nem csak Byealex előadását érte negatív vélemény, bár kétség kívül, ő verte ki nálam a biztosítékot!
Természetes, hogy a rajongóinak ez nem tetszik!
Azt se felejtsd el, hogy egy dolog, mennyi szavazatról beszélnek, és mi lehet az igazság. Olyan ez, mint a lottó ötös, néha mintha megnyerné valaki, de hogy valójában megtörténik, azt nem tudhatjuk.
Visszatérve, az MR2-n biztos hallottál már elég világszínvonalú magyar számot, hogy értsd, bizony vannak jó páran, akik méltán képviselhetnék hazánkat!
Kedves Nóra!
Lefogadom, hogy még életében nem látta Vastag Csabát egy igazi, élőzenekaros koncerten énekelni (nem TV-s műsorról beszélek, ahol beállított kamerákba kell nézni és betanultan, kötötten mozogni….az tényleg kevésbé Csaba terepe, ő kevésbé bírja a kötöttségeket, szereti a szabadságot, spontaneitást ), különben eszébe sem jutna ilyesmit írni az előadásmódjáról.
Ajánlom, hogy nézze meg egyszer és látni fogja, hogy Csaba pont az előadásmódjában a legkiemelkedőbb (az egyik legjobb egyéni előadó az országban), tökéletesen át tudja adni a dalokat, érzelmeket, remekül teremt hangulatot a koncerteken, 2 perc alatt megtalálja a hangot a közönséggel, magával ragad és bármilyen váratlan helyzetet profi módon lereagál. Tamás bevallottan rengeteget tanult tőle.
Teljesen felesleges összehasonlítgatni a két testvért, mindegyik remek énekes a maga saját stílusában: Tamás nyugodtabb, andalítóbb, kötöttebb, színházibb típusú előadó, Csaba szenvedélyesebb, pörgősebb, spontánabb rock sztár típusú……És ez így van jól, miért is lennének egyformák? Mindkettő szerethető.
üdvözlettel,
Eleonóra
Kedves Dóra és Eleonóra!
Köszönöm a kommenteket!
Minden embernek más az ízlése, ebben szerintem egyet érthetünk!
Szép napot!
Elnézést, rosszul írtam, “egyetérthetünk”!
“a zenei élet európai >>>élvonalával<<<"
Szánalmas, kókler banda, felesleges beszélni is róluk. Az Eurovízióról meg szerintem csak annyit, hogy dicsőség, ha valaki az utolsó helyen végez… de tényleg. Mi értelme is van ennek a majomparádénak?