A bűntől a halálig és a megváltásig, a lövészárkokból az Olümposz csúcsára. John Ronald Reuel Tolkien mitológiájának gazdagsága hazánkban is életre hívott egy konferenciát, amelyen számos nézőpontból vizsgálták az életművet, valamint a művészi univerzumot a fantázia és erkölcs kérdéskörére koncentrálva. Alább a tanácskozás után született kötet eredményeiről olvashattok.
A Magyar Tolkien Társaság 2012 júniusában ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját, melynek alkalmából konferenciát rendeztek J. R. R. Tolkien: Fantázia és erkölcs címmel. A Társaság a tudományos rendezvény elnevezésével azonos című tanulmánykötetet jelentetett meg 2013 januárjában, amelyben az ott elhangzott előadások mellett a három korábbi konferencia legjobb szövegei is helyet kaptak. A kötet másik célja – a tudományos publikációk közzététele mellett – az, hogy a Társaságot és annak munkáját bemutató médiumként az irodalmi-kulturális élet számára is kifejezze, hogy hol is tart ma a magyar Tolkien-kutatás. Göncz Árpád, a Társaság tiszteletbeli elnöke is kiemeli a kötetben közölt levelében, hogy az MTT „születésnapját” tudományos konferenciával ünnepelni önmagában is jelzésértékű.
Az MTT hatására az elmúlt évtizedben megélénkült, és jelentős tudományos eredményeket hozott a Tolkien-kutatás. A kötet az első kiadvány, amely olyan, magyar szerzők által írt előadásokat gyűjt egybe, melyek tudományos igénnyel vizsgálják a tolkieni életművet és univerzumot, de helyet kaptak benne neves külföldi kutatók előadásai is, amelyek az MTT konferenciáin hangzottak el. A Társaság történetéről, működéséről, eredményeiről a kötet végén hosszú beszámolót olvashatunk Kádár Anna és Sándor Anna tollából. Ebből tudjuk meg, hogy a Társaság manifesztumában különösen fontos hangsúlyt kap, hogy „a Tolkien professzor által fontosnak tartott, a műveiben kiemelt értékeket és kincseket”, „az örök emberi értékeket” megőrizzék, és azok mellett kiálljanak.
Mitológiai párhuzamok
A fantázia, a „fantasy” műfaja mitopoétikus, mítoszteremtő erejénél fogva is szorosan kapcsolódik a mitológia fogalmi−képi rendszeréhez. Tolkien elméleti munkáiban is többször utal rá, hogy a mítosz, a tündérmese és ezek „művi” változatai, a fantasy-történetek mind ugyanazzal az igénnyel és eszköztárral dolgoznak: teljes valóságot alkotnak, és a valóságról beszélnek. Nem véletlen tehát, hogy a Fantázia és erkölcs című kötetben is sok olyan tanulmányt olvasunk, amely a különböző mitológiai rendszereket veti össze a Tolkien által teremtett idővel, térrel, történetekkel.
Fejes János tanulmánya elsősorban a tolkieni mitológia teremtéstörténetével és „isteneivel” foglalkozik, az abban szereplő alakokat és motívumokat pedig a zsidó-keresztyén, a skandináv, a klasszikus és kis mértékben az indiai mitológiákkal helyezi összefüggésbe. Állítása szerint a tolkieni mítoszteremtés e rendszerek legfontosabb modern hatástörténeti állomása. Lángi Zsófia hasonló módon tekinti át ezt a modern mitikus struktúrát, bár nála a keresztyén olvasat dominál, értelmezésében úgymond „dekódolható” jelentésként értelmeződik a keresztyén hitvilág.
Jandó Petra szűkebb területet vizsgál: elemzését Aragorn alakjára mint a gyógyító lovagkirály őstípusára fókuszálja. A regény nagy királyalakjának ikonográfiáját, valamint szinte csodálatos gyógyító megnyilvánulásait vetíti az olvasó elé. Kelemen Zoltán írása Tolkien szövegeinek nyugatközpontúságát járja körül, és a kötet tanulmányai közül ez olvassa legösszetettebben, legmélyebben, legszorosabban a tolkieni korpuszt. A szentség fogalmát vizsgálva úgy találja, hogy ezekben a szövegekben, mélyebb strukturális szinteken, mondhatni mitikus képzetként is kódolva van a nyugat szentségének ideája. A narratíva ennek a szentségfelfogásnak átörökítője a szöveg különböző szintjein. Lapis József szövege érdekes színfoltja a mitologikus olvasatnak, a tudományköziség érzetét kelti azáltal, hogy a zene felől közelíti meg a tolkieni teremtésmítoszt. Olyan mitológiaként mutatja be azt, amely a harmónia és diszharmónia játékában és az esztétikai hatásban látja a mitikus erők központját – ezek az erők pedig továbbra is munkában vannak, és a későbbi, középföldei értelemben vett „kortárs” poétikában is hasonló módon működnek.
Történelmi hangoltság
Érdekes vonulatát alkotja a kötetnek az a néhány szöveg, amely a történelemmel hozza összefüggésbe Tolkien világát. Megfelelőbb helyen nem is lokalizálhatnánk ezeket, mint a mitológia mezején, hiszen a „nyilvánvaló” fikció és a történelem ütköztetése egyrészt a fikció történelemszerűségét is csak megerősíti, ezzel együtt a történelem mitikus vagy legalábbis narratív jellegére is rámutat. A posztmodern történelemszemlélet közegében így valóban izgalmas vállalkozás, amibe Molnár Gyula kezd, ő ugyanis azt vizsgálja, hogy vajon mennyiben mutat hasonlóságot a tolkieni történetírás az ókori történetírással. Két fő irányban indul el a vizsgálat, a görög párhuzam mentén eltérő historiográfiai nézőpontokat, a zsidó történeti hagyománnyal kapcsolatban pedig a hitből fakadó hűség és a hatalom átruházásának kérdéseit elemzi. A szerző szerint azért egyediek Tolkien művei a fantasy-irodalomban, mert valamiképpen egészen a magunk történetének érezzük őket.
Regős Pál tanulmánya is arra keresi a választ, hogy mitől tűnik a tolkieni világ élőnek, valószerűnek. Ennek elsődleges okaként annak mélységét nevezi meg, amely a múlt „jelenvalóságában”, továbbélésében fejeződik ki, s amely ezért „egységes történelemként” jelenik meg számunkra. Deák-Sárosi László némiképp hasonló módon közeledik a tolkieni életműhöz: az emlékezés különböző rétegeit vizsgálja, közelebbről azt, hogy miképpen hagyományozódik az „esemény” hírként, legendaként, mítoszként egyfajta „emlékezetpiramist” alkotva nyelvi, szövegi és fizikai jelekből egyaránt. John Garth elemzése talán konkrétabb, szó szerinti módon nyúl a történelem kérdéséhez, ugyanis az I. világháború élményeinek a Tolkien-mítoszba való beíródásáról beszél. Még akire már „rápirított” Tolkien, hogy ne olvassa allegorikusan a műveit, az is szívesen feledkezik bele ebbe az élénk és nyugtalanító értelmezésbe, amely egyike a kötet leginkább figyelmet keltő alkotásainak. Garth a háború korának hős és antihős figuráit, a halottakkal való találkozás traumáját, a lövészárkok, mérges gázok, süvítő gránátok, gázálarcok lenyomatát, a harctéri idegsokk (shell shock) tüneteit fedezi fel a történetben.
Erkölcsi árnyalatok
Az „erkölcs” problémakörének szentelt tanulmánycsokrot egyrészről az a kérdés uralja, hogy mennyiben „egyszerű” vagy abszolutista az a morális kép, amelyet Tolkien történetek tömegén keresztül megrajzol. Verlyn Flieger tanulmánya arról a kiindulópontról kezdi érvelését, amely elutasítja ezt a leegyszerűsítő ítéletet. Komoly, kísértést hozó helyzetekről, feloldatlan erkölcsi dilemmákról értekezik, amelyek többek között Boromir és Gollam karaktereiben, illetve A Gyűrűk Ura kulcsfontosságú döntéshelyzeteiben jelennek meg, de kuriózumként megvizsgálja a The Notion Club Papers című kiadatlan művet is.
Varga Rita és Szamosi Gertrud tanulmányai azok, amelyek leginkább megragadják azt a tolkieni morális hátteret, amely elméleti irányzatoktól függetlenül megérint minden olvasót; az ő írásaikat olvasva úgy hisszük, valóban „megértettünk” valamit Tolkien erkölcséből. Varga szerint Középfölde lakóit nem az erkölcsi jó és rossz tiszta kategóriái alapján kell felosztani, hanem a halálhoz való viszonyuk szerint. A halált a tanulmány létcsökkenésként, torzult életként jeleníti meg, mint amilyen az orkoknak vagy a Gyűrű bármely hordozójának élete. A Gyűrű mint a derridai szupplementum megjelenítője, a nemlét felé taszítja az egyént, de ennek ellenére mindig megmarad a visszaút is a lét felé. Szamosi tanulmánya a hatalom fogalmával kapcsolatban találja meg az erkölcs kérdésére adott válaszokat. A hatalom és az egyén kapcsolatát elemzi A Gyűrűk Ura világában Michel Foucault filozófiájára alapozva. A mágiát mint a hatalom központi forrását vizsgálja, tehát a Hatalom Gyűrűit, amelyek összekapcsolódnak viselőjük személyével, átformálva sorsukat, emberi viszonyaikat és identitáskeresésüket.
Tánczos Péter szövegének középpontjában a magány problémája áll mint a közösségtől, az alapvető emberi jellegzetességtől való elszakadás jelensége, amely egyszerre bűnös dolog és büntetés, de a magányból fakadó veszély lehet forrása a jónak is, amennyiben próbatételként valósul meg. Pődör Dóra különleges, élvezetes és értékes hármasfonást készít morális, irodalmi és nyelvészeti kérdésekből. Értőn látja meg e mezők kapcsolódásait: egy izgalmas nyelvészeti utazás során az elf szó eredetéről és fordításáról is beszél, de vizsgálódásának gerince egy erkölcsi kérdés, nevezetesen az, hogy mennyiben gonoszak vagy jók azok a lények, amelyeket ez a kifejezés jelöl. Pődör a Beowulf, illetve Chaucer, Spenser és Shakespeare művei kapcsán váltakozó negatív és pozitív jelentésmezőket különböztet meg, majd rámutat, hogy Tolkien ezt a hagyományt formálta a saját képére.
Teológiai motívumok
Terjedelmes csoportot alkotnak azok az írások, amelyek az erkölcsi kérdéseket teológiai problémákként vetik fel és válaszolják meg. Az ezzel kapcsolatos egyik legfőbb meglátásra Füzessy Tamás mutat rá: Tolkiennek nagy fájdalmat okozott, hogy sokszor nem értették meg műveiben a keresztyénséget, a hitbeli tartalmat, ellentétben például barátja, C. S. Lewis műveivel. Füzessy tanulmányában halálról és halhatatlanságról ír „Ilúvatar ajándékának” motívumát járva körül. A tündék és emberek közti különbségtételt az örök immanenciában, az anyagihoz megszakíthatatlanul kötődő létből az égi felé való nyitás reményében látja. Mindezt a feltámadás és az örök élet különböző teológiai álláspontjaihoz társítja.
Vassányi Miklós szerint A Gyűrűk Ura a reménytelen reménykedés regénye: tanulmányában kifejti, hogy milyen módon nem jelenik meg a megváltás a műben. Olvasatában a gyűrűk ura maga a Gyűrű, hiszen senki nem tud uralkodni rajta, hanem éppen fordítva – a szerző szerint a mű éppen „hiányával” rajzolja meg a Megváltó alakját és a megváltás szükségességét. Vassányi tanulmánya igazolja Tolkient, a Füzessy által említett elfelejtett keresztyén tartalom talán Vassányinál jelenik meg leginkább úgy, mint mélyen szövegbe írt tolkieni hitvallás.
Marjai Éva és Tarcsay Tibor egyaránt a bűn fogalmával foglalkozik tanulmányában. Marjai bibliai alapokon vizsgálja a bűn(beesés) képzetkörét és megjelenését Tolkien műveiben. A bűn különböző fogalmait, a kísértés jelentéseit veti össze Középfölde világával, és végül társadalomelméleti munkák alapján írja le A Gyűrűk Ura történetében is jelzett társadalmi változásokat, hanyatlást, múlt- és értékvesztést. Tarcsay inkább az átok fogalmán keresztül közelít Tolkien világához. Az átkot a gonosz szándékkal hozza kapcsolatba, amely már magában is bűn. Tolkiennél a másik romlását kívánó szó mindig visszahull az átok kimondójára; és bár az átok célja, hogy eltorzítsa, megnyomorítsa az „isteni” tervet, ez a diszharmónia végül mindig beépül a végső összhangba.
És ami utána jön
Végül két olyan tanulmányra külön is érdemes felhívni a figyelmet, amelyek kitekintenek a tolkieni életműből és univerzumból. Sohár Anikó és Szabó István Zoltán munkái a Tolkient követő fantasy-művekkel foglalkoznak, azzal, hogy hogyan és mennyiben épülnek a legújabb fantasztikus irodalom irányai a Tolkien által lerakott alapokra. Fontosságuk nemcsak a tolkieni életműről való értekezés miatt nyilvánvaló, hanem azért is, mert kortárs és népszerű fantasy-műveket is górcső alá vesznek. Talán érthető, ha George R. R. Martin A tűz és jég dala (úgy is mondhatnám: Trónok harca) című eposzát emelem ki. Sohár a tolkieni erkölcsiség néhány lényeges elemének jelenlétét kutatja a különböző kortárs művekben, és Szabó is hasonló módon nyúl a különböző korok szövegeihez. A szerzők meglátása szerint általános tendencia a „nagy elődhöz” fűződő ellentmondásos viszony: a tolkieni abszolút jó és rossz harca klisévé üresedik. Ezzel együtt jelenik meg az erkölcsi relativizálódás és a hajthatatlan erkölcsösséget befogadni és értékelni képtelen világok ábrázolása. Sohár szerint ez eltávolodást jelent a tolkieni erkölcstől, Szabó viszont úgy véli, a művek nem ünneplik az erkölcstelenséget, hanem annak hiányával inkább elrettentenek, egyben pedig igényt is formálnak az erkölcsre.
A kötet fontosságát aligha szükséges még egyszer hangsúlyozni. A tanulmányok magas színvonalon íródtak és széles spektrumot fognak körül. Tolkien-kutatók írták őket, de nem csak Tolkien kutatóinak, hanem mindazoknak, akiknek polcain ott vannak, ha csak megbújva is, a professzor művei – vagy bármely más fantasy-szerző írásai, hiszen a fantasztikus irodalom alapvetéseire vonatkozó gondolatokat olvashat itt az, aki forgatja ezt a kötetet. Sőt akár kedvet és bátorítást kaphat arra, hogy maga is ezen a területen vegyen kezébe tollat, billentyűzetet, majd értőn olvassa és kutassa azokat a világokat, amelyek „al-teremtők” (a fantasy-szerző tolkieni definíciója) lelkében születtek.
J. R. R. Tolkien: Fantázia és erkölcs – A Magyar Tolkien Társaság jubileumi tanulmánykötete, Magyar Tolkien Társaság, Budapest, 2012.
Nagy Márta májusi irodalmi szemléjében írt a prae.hu-n a kritikáról: “A Kulter.hu irodalmi rovatának májusi bejegyzéseiből két kritikát olvasok. Mindkettő nagyon alapos; az első Szabadi István tollából származik, és egy Tolkien-konferencián elhangzott tanulmányokból összeállított kötetről íródott. Ennek nagyon örülök, nem Tolkien miatt (szeretem a fantasyt, nem is kicsit, de most megint utálni fogtok, A Gyűrűk Urát letettem az első két oldal után, mert egész egyszerűen nem érdekelt, és kész), hanem a fantasyval kapcsolatosan felmerülő kérdések miatt, melyek érintik a morált, a teológiát, a filozófiát, a történelmet és a mitológiát – látható, hogy a tudományos diskurzus sem hagyhatja figyelmen kívül, úgyhogy e tekintetben mindenképpen hiánypótló kötetről van szó.”