Huszonhét évesen ébredtem,
és alig tudtam valamit. Vagyis
már megtanultam megnevezni a dolgokat – mint
az ügyes diák – az esti ablakhoz
szárnyak csapódnak a lámpa ígérete miatt.
Minden zöld végül kifakul vagy elhervad,
ezt tudjuk, ezt már az iskolában megtanultuk.
Az éjszaka rövid és tétova és semmit sem akar tőlünk.
*
Megismertelek a hangodról,
de már nem értettem a szavakat.
Fáradt vagyok: szemem nyitva, de megszakad a film.
Minden nap egyre távolabb kerül a hangod,
míg legvégül úgy tűnik, az egész csak
reggeli álom volt, egy a sok közül.
Visszaidézni a monogramomat, a fák
körvonalait, az esőt, ahogy
a júliusi növényeknek a magányról mesél,
vagy inkább csak az esőt.
Fordította: Szőcs Petra
