a szeretet ébredése
csak nézd ahogy elájul bennem az arzisz a világmindenség kulcsa és az ember konfigurációs ösztöne áprilisi orgazmus vasárnap hajnali logika pornográf csata a tér szétfolyó szembogarában elhagyott holtak óráit hurcolom szóvá torzulok gyűr a szél tavasz a várt hatás elmarad elindulsz megállsz darvakkal versenyzel aztán hazatalálsz mint az ismerős metaforák a fák hegyén libasorban sétáló fészkek közeleg a nyár de te ősz vagy végtelen várakozásban minden szofizma ördögi ülök a mesén miközben ébred a tél térde kivillan már számot se vetsz moslékba fojtott perc itt minden érkezés minden távozás talált ékszer minden vándor lánc a kötelességtudó városok nyakán vérköreink legmélyén itt szótlanul úsznak el egymás mellett titkaink kötélen lóg a hűség fejem alól szökik az álom már nem sírunk egymás fátumán hisz csak egy újabb deformitás ez az évekig vonuló séta életerő és életéhség között egy kibelezett koan meditációs patt rajtunk a meddő pőreség szétvagdos minket elvirít kiég él öl élvez hiába mégsem hagy nyomot a szeretet ébredése a vágy halála őszinteségi rohamom tíz körömmel érkezik te hazudsz én belenyúlok a legendás szóba talán hiábavaló minden vallomás páraszálad szobakontyod látom nagyító alatt fojtogatod önmagad a pillanat méhében fölsikolt éneked kelet felé rohanok utánad a férfikor tehetetlenségével a fölhasadt csönd és a kétélű felhő születésének órájában mert éhes szeretőd vagyok házunk előtt idegenek földrengése kószál megszámlált napjaink üres gyermekágyak győzelmet hozó ünő a kegyelem erős mint a medve tiszta úrnő a vágyban már nincs elektromos aktivitás a vágy kiegyenesedik asystolia fekete fehér zoom snitt öröm született kozmosz ég új hajnal új fény
Na hát ez feldobta a napomat
A koncepció és a látvány nagyon jó,
a szöveg nekem néhol túl absztrakt, de működőképes
Egy kicsit Ginsberg drog hatása alatt írt verseire emlékeztet engem (: