Juhász Tibor versei

Kezdetnek ez is megteszi

Nyúlj a pohárért, ahogy apád tette,
és öblítsd le, ahogy az ő apja is.
Aztán csinálhatsz, de csak az erkölcsök
miatt, egy asszonynak kettőt,
és felnevelheted, annak a bizonyos
asztalnak a bizonyítékait, aminek
abroszán borszagú vérfoltok
terjeszkednek. Nem kell itt játszani
a sértettet, sem a sorsával elégedetlen
hőst, aki elindul, és az útja végén
a szerelem meg két gyerek várja,
de közben legyőzi a pénzszínű
óriásokat, kivágja az égig érő paszulyt,
hogy biztosítsa a boldogan éltek
még meg nem haltak utánra
csemetéinek is a téli tüzelőt.

A csörömpölés után

A mosogató fölé görnyed.
Mélység szerint rakja egymásba
a nászajándékokból maradt
tányérokat, melyek öregebbek,
mint én, de festett szegélyük
ugyanolyan kopott.
Gyűlölöm ezeket a csöndeket,
amikben mindig van hely
káromkodni egy zsírfolt,
egy ügyetlen mozdulat,
egy külföldön dolgozó férfi,
apa miatt. Gyűlölöm ezeket,
mert úgy zúg a háztartási bojler,
mint a szeretet süketsége,
és mert végül én söpröm majd
össze a törődés szilánkjait.

A gerincferdülésről árulkodó
vállakat nézem. A háta közepén
kéklő befőttes gumit, annak tájékán
az alakuló sérvet. Meg a ritmust,
ahogyan dörzsöli, öblíti, törli
és a többire teszi. Várom,
hogy mikor véti el, ha a csörömpölés
utáni megrökönyödött csöndben is,
de akarja végre, hogy megszólaljak!

Bosszú

Míg beszélt, végig azon gondolkodtam,
hogyan lehetne beléfojtani a szót.
Nem akartam tudni, hogy a záróra
előtti vevők pénzét bosszúból
a farzsebébe rakja, és azt sem,
hogy a megmaradt, és figyelmen kívül
hagyott szezonális termékekből
ruházza fel a gyerekeit.

Irritált a felső ajka. Remegett,
mint egy állaté, ami a szakadékba
letekintve kétségbeesetten
visszafordul üldözőihez.
De félni kezdtem a tekintetétől.
Vörös-vizenyős pókhálóval
átszőtt szemei mélyen ültek
kiugró járomcsontja felett,
és mereven engem bámultak.

Tudtam, nem vár választ, hogy hirtelen
fogja abbahagyni, még erőtlen
legyintését is megmondtam volna,
de miután sírva próbálta meg
kiszedni belőlem, hogy mennyit
keresek, és mit loptam utoljára,
nem tudok neki felejteni.