A Campus Fesztivál második napja az Egyetem téren indult, ahol a Debreceni Egyetem reál és humán szakjai képviseltették magukat. A sok kis sátorban sajtokat, csokoládét kóstoltattak, látványos fizikai és kémiai kísérleteket mutattak be, illetve kvízekkel, rejtvényekkel tették próbára a fesztiválozók tudását. Egy kapucsínó és kedves barátok társaságában gyorsan teltek a percek, s hamar a KULTer.hu–Dub Székház első programján találtam magam.
Erdős Virág A merénylet című darabját (melyet Várhidi Attila rendezett) a Főnix Diákszínpad fiatal, tehetséges tagjai vitték színre. A mozgalmas előadást a Debreceni Egyetem Irodalmi Kör Gőgös libamájpástétom című művészeti „kevercse” követte megzenésített versekkel, szórakoztató történetekkel, játékkal s megannyi humorral.
A két „színházcsináló” produkció után a napi JAK-os kulterrel Gesztelyi Hermina és Pótor Barnabás már lírai hangokat pengetett meg: Fehér Renátót Garázsmenet című első kötetéről faggatták. Pótor a határátlépést mint a verseskönyv egyik fő tematikus csomópontját emelte ki, ezt Fehér Renátó egy folyamatként értelmezi, amely lehetővé teszi a reflexiót, a kilépést a család, a szocializációs éra reflexeiből, ugyanakkor mindig is számol a hagyománnyal, a tulajdonképpeni elhagyás, leszámolás lehetetlenségével. A kötetben a különféle blokkok – család, szerelem, közélet – közötti átjárhatóság, átszálazódás lehetősége vonzza leginkább a szerzőt, s ezeknek az áttűnéseknek az identitásra tett hatása foglalkoztatja. Közös alapként munkál az egyes egységekben a tradíció, a generációs emlékezethelyek (kitüntetett helyet kap 1989, a Hiperkarma, Cseh Tamás és Egerszegi Krisztina is), mert „szemmel kell tartani a régi helyeket” (Garázsmenet). Eme események azonban elsősorban nem a történelem felől érdekesek Fehér Renátó számára, hanem egy saját magánmitológia részeseiként. Így átjárható a közélet és a család szférája, hiszen a különféle stratégiák, funkciók, folyamatok jelentékeny hasonlóságokat mutatnak.
Geszthelyi Hermina a határátlépéssel kapcsolatban a „maradék” motívumával a hiány kategóriáját hangsúlyozta, összefüggésben a kiszolgáltatott, védtelen testképpel, egyúttal a különböző életterekben, közegekben való működés felhalmozódott törmelékeivel. Fehér a testet a családtörténet elbeszélhetőségéért használja, s nem csatlakozik a ma oly népszerű testpoétikát problematizálók szubkultúrájához. A jövőre nézve is ismét csak a határátlépés fogalma lehet érvényes a költő számára, hiszen a kötött formában való megszólalás vágya egy újabb kötet fehér falait feszegeti majd.
Az Intim Torna Illegál „vágjál lyukat a kádba” érdekes, felfejthetetlen, komplex gondolata úgy érzem, érvényes volt a KULTer.hu-Dub Székház összművészeti sátor következő programjára is, hiszen már maga az a körülmény, hogy Ganxsta Zolee egy babzsákfotelben ülve olvasmányélményeiről beszélt, melyből a Harry Potter sem maradhatott ki, zavarba ejtő. A moderátor, Barna Péter hidegvérét megőrizve tette fel a zenekar történetére, ihletőire, Ganxsta raphez és a hazai rapszcénához való viszonyára vonatkozó kérdéseit. A köztudottan laza, közvetlen, szabad szellemű zenész (és médiaszemélyiség, ha már így alakult) gondtalanul beszélt, már-már csevegett az egyes zenészekhez, filmekhez, színházhoz, szinkronszínészethez, irodalomhoz („ne viccelj már, József Attila a legnagyobb költő!”) fűződő kapcsolatáról a szépszámú közönség nagy örömére. S egyáltalán nem vicc, hogy a jövőre húsz éves Kartel nagy dobásra készül, melyhez húsz bandát, előadót (köztük a Hősök, a Brains, az Ocho Macho, a Magna Cum Laude, a Punnany Massif, a Fish! formációit) keresték meg, hogy dolgozzák fel a Kartel egy-egy dalát. Ezen kívül öt új szerzeménnyel is előállnak majd, ha minden a terv szerint halad. A konklúzió, hogy „nincs erő(szak)”, ami (akár húsz év múlva is) visszatarthatná őket.
A KULTer.hu estzárója a Szűcsinger volt, vagyis Szálinger Balázs és Szűcs Krisztián zenés, verses, „kabarés” kultúrmisszója, ami a Rájátszás hangulatát idézte. E keserédes élményről beszélni nem, csak hallgatni lehet, „araszolni benne” (lett volna még jó), s most ahogy eszembe jut az a röpke óra, mást nem tudok, csupán mosolygok.
Ugyan a The Asteroids Galaxy Tour dallamai csak távolról dörgölőztek hozzám (nem sörrel, de fröccsel a kezemben), a Quimby koncertjét közelről élvezhettem. Mindig elhatározom, hogy csalódok bennük, aztán a jelenlétük valahogy elmossa ezt a szándékot. Nem volt meglepetés, ha csak az nem, hogy Livius mankóval is képes „táncolni”, őrjöngeni, miközben üdítő és megnyugtató figyelni őket (s nemcsak a kigombolt ingű Kiss Tibit), a zenekart, amiben még munkál a „libidó”.
Campus Fesztivál, 2. nap, Debrecen, 2014. július 25.
A fotókat Hofgárt Károly készítette.
