Hogyan lehet egy fesztiválból kettőt csinálni? Mi tudjuk, és merem állítani, sikeresen vettük az első akadályt. Kishegyesnek, az ottani levegőnek, víznek, de főleg a gondolkodásnak olyan magnetikus erőtere van, ami több száz kilométeres sugárban érezhető, és ismét lehetővé tette, hogy a Nyár végi posztdombosolás – Együtt 1914 idejére a(z irodalmi) világ közepének higgyük a kis falut.
Beszélhetnénk a mindenféle anyagi és szervezésbeli, emberi és isteni tényezőkről, amelyek hozzásegítettek a Posztdombosolás megszületéséhez, de ezt majd máskor. Azt is ecsetelhetnénk, mennyire varázslatos, mesebeli volt a helyszín (is), ehelyett azonban Szegő János Facebook-profilján közzétett tájfotóit ajánljuk. A másfél hónappal ezelőtti Dombosi történetek – remix nyúlfarknyira sikeredett programja újult erővel, megizmosodva támadt fel hamvaiból augusztus 22-e és 24-e között, egy régi-új helyszínen, a kishegyesi Kátai-tanyán.
A rendezvény első irodalmi beszélgetésén Fehér Renátó garázsmenetelt velem. Mint kiderült, kifejezetten érdekes témának tartja a közelmúlt elbeszélhetőségének problematikáját. Ez a komplex és sokszor kibogozhatatlanul bonyolult téma gyakran szerepel nála verstémaként, mert ezekről csak így tud érvényesen beszélni. Utalt rá, céljai között szerepelt annak a színvonalnak az elérése, amely felkeltette a Garázsmenet kiadójának érdeklődését. A szerző költészetének legfontosabb csomópontjában a közelmúlt illúzióktól mentes elbeszélése áll, nála közélet és poétika elválaszthatatlanul összefonódik.
A szupersűrűre kevert pénteki program folytatásában Tóth Kinga All machine-jának működését ellenőrizte Kelemen Emese. Tóth Kinga saját elmondása szerint a nagy, mozgó és zakatoló masinákban találta meg a boldogságát, amelyek arra a kérdésre segítenek fellelni a választ, vajon milyen haszna lehet az emberi fajnak. A konklúzió – miszerint az egyetlen nyereség a hangok előállítása – talán nem véletlenül egy éppen elhaladó vonat háttérzajában hangzott el. Kinga elmesélte, mennyire meglepődött könyve pozitív szépirodalmi fogadtatásán, hiszen nemzetközi zajzenei körökben is sikert aratott. A gépezetek mellett a tavaly megjelent Zsúr című, mondókákat tartalmazó kötete kapcsán kifejtette, a gyermekbántalmazás elleni harc és a rajzelemzés is az ihlető tényezők között szerepelt.
P. Horváth Tamást Tündérváros című regénye kapcsán Balogh Endre kérdezte sikerről, szerelemről és szifiliszről. P. Horváth könyve a műfaj népszerűségében bízva nem lett Pécs-monográfia, a levéltári kutatások révén pedig fikció és valóság különös elegyévé állt össze. Balogh Endre hozzátette, a Tündérváros olyan mű, amely akár a múlt század elején is születhetett volna, hiszen hitelesen adja vissza a kor nyelvi és gondolkodási viszonyait. Azt is megtudtuk, a regény a talált kézirat poétikája szerint építkezve férfi és női elbeszélői szólamokon keresztül mutatja be Zsolnay Miklós, a szifiliszes porcelánmágnás életét.
Az irodalmi munkatábor erőltetett menetében rövidke pihető után a Híd nyári különszámainak ünnepélyes bemutatója következett. A 45 ifjú titán munkáit közlő, júliusi és augusztusi Fiatal alkotók számainak tartalmát a szerkesztők, Berényi Emőke, Patócs László és Sági Varga Kinga ismertették, majd ezt követően egy mikrofon el- és elővarázsoló performansz keretében a szépírók részleteket olvastak fel, a kritikusok, fordítók és képzőművészek pedig néhány mondatba sűrítve beszéltek saját szövegeikről.
Ha nem lett volna elég ennyi egy napra a jóból, jött Szabó Marcell, és Bozsoki Petra elől próbált minél rövidebb válaszokkal kitérni. A szorítás alakja című kötetének taglalását a szerző kérésére mellőzték, így szó esett a Telep-csoporthoz való kötődésről, továbbá arról, mi történt az ikonikus antológiát létrehozó csoport felbomlása után. Szabó Marcell a költészetében domináló testmotívum kapcsán kifejtette, saját szövegeiben nem fenomenológiai, hanem reprezentációs problémákat dolgoz fel, és zavarja a kortárs irodalomban tapasztalható leegyszerűsítő testkép, amely tárgyát csak tematikus tapasztalatként jeleníti meg, és gyakran hiányzik mögüle a poétikai tét. Hosszú, prózaszerű versei ellenére nem nyergel át a prózára, de izgatja, hogy lehet egy formát belülről a végletekig kinyújtani, hogy végül minél amorfabb legyen.
A szerzők és a hallgatóság együttes kitartását mi sem bizonyította jobban, minthogy Szegő János György Péterrel folytatott, kis híján a farkasok órájáig húzódó beszélgetését mekkora érdeklődés övezte. Szegő meghatározása szerint György Péter munkásságán a történelem, az avantgárd mozgalmak iránti érzékenység és a baloldali melankólia vezérmotívumai húzódnak végig. Beszélt a ’89 utáni identitásválságról, felfejtette a hungarikum fogalmának jelentését és jelentőségét, igyekezett eloszlatni a kulturális örökség kategóriája körüli homályt. Az Állatkert Kolozsváron című, tavaly megjelent értekezéskötete a Trianon-trauma képzeteit fejti fel, készülő könyve pedig az 1957-től a rendszerváltásig terjedő időszak magyar kulturális közegét fogja átvilágítani, feltárva az akkori és a jelenlegi rendszer közötti szakadékokat.
A Bug Buster – Az abszolút értelmetlenség fölött ült lakoma elnevezésű projekt keretében a beszélgetések alatt Sirbik Attila Antalovics Péter Örökszoba című kötetének illusztrációjául szolgáló bodobácsmotívuma (bodobács=bogár) felhasználásával ragasztott kollázst az amfiteátrum egyik szabad falfelületére, majd a beszélgetések után Brestyánszki Bernadett és Dina teljesítették ki az akcionista fellépést nagyszerű vonóskoncertjükkel.
Szombaton délelőtt Csobánka Zsuzsa és Sági Varga Kinga vezetésével a táborlakók hadat üzentek a fáradtságnak, és elkezdték keresni testük hiányzó darabkáit. Goran Gasparović története folyik tovább A hiányzó testben – melyről szerzője sokáig hitte, hogy Vajdaság-könyv, ám talán mégsem az –, és melynek tétje: lehet-e úgy szeretni, hogy ne álljanak fenn a birtokviszonyok, s ezáltal ne teremtődjenek újabb hiányok. Kiderült, Csobánka számára a családi kapcsok-kapcsolatok bírnak kiemelt jelentőséggel, jelenleg pedig a testvéri viszonyok foglalkoztatják. A legfőbb tapasztalat az, hogy meg kell tanulnunk elengedni elvárásainkat társas kapcsolatainkban, nem reagálhatunk folyamatosan mások igényeihez igazodva.
A délután a háború jegyében telt, hiszen ahogyan a fesztivál alcíme is hirdeti, együtt emlékeztünk az első világháború centenáriumára is. Ebből az alkalomból igazán különleges kiállítást nyitott meg Ladányi István: a Sziveri János Intézet mail-art körökben 1914 jeligével felhívást tett közzé, és a beérkezett közel száz képeslapból függő installációt rögtönöztek a helyi erők. Ladányi összefoglalta az alapvető tudnivalókat: a mail-art neovantgárd találmány, melynek lényege, hogy egy ilyen alkotás hosszú utat járjon be, a tér és idő pedig nyomot hagyjon rajta. Az első világháborús traumákhoz is jelentősen kötődik a képeslap médiuma: abban az időszakban ugyanis ez volt a leggyorsabb kommunikációs forma.
A nap hátralevő részében Ladányi Istváné volt a főszerep, mert egészen vacsoráig ő beszélgetett az összes további fellépővel. Bemutatkozott a Sarajevske sveske, vagyis Szarajevói füzetek elnevezésű folyóirat, melyet szerkesztői, Tatjana Rosić és Marija Grujić képviseltek. Legfrissebb számuk apropója szintén az 1914-es háború, különlegessége pedig a generációs tapasztalatok megjelenítésén túl, hogy csak nők írtak a témáról, mert álláspontjuk szerint a háborús tapasztalat egyben nemi tapasztalatot is jelent.
A keretes elbeszélés narratívája szerint alakult a további program: a Posztdombosolás látta vendégül a Kikinda Short – Rövidtörténetek fesztiválja gárdáját. Ladányi ezúttal a főszervezőket, Vera Papićot és Srđan Papićot faggatta a 2006 óta létező prózafesztiválról, (melyen Magyarországot tavaly Csobánka Zsuzsa képviselte). A résztvevők általában 13−14 országból gyűlnek össze a bánáti Kikindára; a multikulturalizmus jegyében először mindenki a saját nyelvén olvassa fel szövegét, amit aztán angolul is tolmácsolnak, s melyek végül antológiában öltenek végső formát. Igyekeznek nemzetközivé tágítani az esemény kereteit, így idén három másik városban is voltak felolvasások: Szegeden, Temesváron és Nagybecskereken.
A nagy múltú zágrábi Quorum folyóirat Slađan Lipovec és Marko Pogačar képviseletében testesült meg. Ladányi kérdésére elmondták, a Quorum lapjain ötvöződnek a populáris regiszterek és a magaskultúra irányai, de a vizuális médiumokat – mint a fénykép, képregény, design – is figyelemmel kísérik. A kompromisszumos megoldások hívei strukturális szempontból, hiszen a szilárd felépítés mellett a szerzői szabadságnak is teret biztosítanak.
Végezetül az Ex Symposion szerkesztőségének nagyobbik hányada, azaz Bozsik Péter, Józsa Márta és Mesés Péter Szegő János közreműködésével mutatták volna be az Együtt 1914 című tematikus számot, ám mivel ezt már előző nap Kikindán és a másfél hónappal ezelőtti Remixen is prezentálták, ezért leginkább Józsa Márta nagymamájának világháborús történetére hegyeződött ki a beszélgetés.
Bakos Árpád és Miroslav Jovančić frenetikus sikert arató koncertje zárta az estet, melyen első világháborús népdalokat, megzenésített Sziveri János-verseket adtak elő, és a volt jugoszláv tagköztársaságok népdalaival emlékeztek az elmúlásra.
Vasárnap délelőtt műhelymunka keretében Balázs Gábor folytatta a szombaton megkezdett olasz újbaloldal fejlődéséről szóló előadását; ezúttal az 1968-as francia diáklázadások és a lettrista mozgalom kialakulásának körülményeit, valamint Guy Debord alakjának és A spektákulum társadalma című munkájának jelentőségét vázolta fel.
A Dombosi történetek – remix olyan fesztivál, amely a ’sok jó kis helyen és rövid idő alatt’ elvének megfelelően alakul, és ha tovább találna osztódni, idővel óriásszivacs módjára szívná magába a Kárpát-medence kulturális termékeit. Szeretnénk!
Nyár végi posztdombosolás – Együtt 1914, Kishegyes, 2014. augusztus 22−24.
A fotókat Brenner János készítette.
