Június vége. Éppen csak kiléptünk az iskola végsőkig megunt falai közül, az egyetemisták is végre eldobhatták jegyzeteiket. Itt a nyár, ez a kicsit több, mint két hónap a legtöbb diák számára egyenlő a fesztiválok, bulik és a féktelen szórakozás idejével. Legtöbben hallani sem akarunk a könyvekről, szakirodalomról, sőt, inkább ezek elfelejtése a célunk.
Mégis több mint 120 vállalkozó szellemű érdeklődő – többségük fiatal – költözött öt napra Hajdúböszörménybe, ahol már negyedik éve rendezik meg a Hajdúböszörményi Írótábort. A helyszínre mindannyian azonos céllal érkeztünk: tanulni szeretnénk, de nem a szó „magolós” értelmében. Papp-Für János, főszervező és elismert költő, többször hangsúlyozta, hogy a tábor célja nem elsősorban az, hogy mindenkiből szépíró váljon, sokkal inkább a kortárs irodalom terjesztése és önálló műértelmezési stratégiák megismerése, elsajátítása a feladat. Az a tény, hogy már negyedik alkalommal rendezik meg, jól szemlélteti, hogy ez egy életképes szerveződés, minden évben jelentősen nő a jelentkező művészpalánták száma.
A tábor lakói sokszínű egyéniségek voltak, egészen a legfiatalabbaktól az egyetemistákon át az idősebb generációig minden életkor képviseltette magát, s határon túlról is érkeztek érdeklődők. Eltérő zenei ízléssel rendelkeztünk, illetve néha szóhasználatból fakadó vicces esetek is előfordultak, azonban a különbségek miatti esetleges feszültséget feloldotta a közös szenvedély: az irodalom.
Már az első órákban érezni lehetett, hogy ez a tábor valóban komolyan veszi a küldetését. A megnyitó után rögtön választanunk kellett egy író-, illetve egy társművészeti szemináriumot, amiken minden nap azonos időpontban vettünk részt. Legtöbbünk számára nagyon nehéz döntés volt a megfelelő foglalkozás megjelölése, több táborozótól is hallottam, hogy ők akár mind a nyolc szemináriumra beiratkoznának, de ezekből sajnos „csak” kettőn vehetnek részt. Számomra sem volt egyszerű a választás, de a szemináriumvezetők rövid bemutatkozása után azonnal sikerült eldöntenem, hogy mi az, amit itt képviselni szeretnék.
A prózai blokkot egyik oldalról Ferdinandy György, mindenki Gyuri bácsija erősítette, ő a prózaírás mellett a műfordításról is tartott foglalkozást. Másik oldalról Csender Levente szemináriumát választhatták azok, akik kifejezetten a novella műfaja iránt érdeklődtek. A lírikusabb alkatok számára is két lehetőség volt: Farkas Wellmann Endre és Bonczidai Éva a vers és versbeszéd című szemináriumon a lírát a képekben való gondolkodás felől közelítették meg, Áfra János versírás és szerkesztés szemináriumán pedig a műértelmezés és egymás építő kritikái mellett a szépirodalmi online- és nyomtatott folyóiratokat ismerhettük meg.
A tábor különlegessége, hogy az írószemináriumok mellett választhattunk egy személyiségünkhöz illő társművészeti foglalkozást is. A színjátszás iránt érdeklődők a Tallián Mariann–Lázár Balázs művészházaspár előadásait látogathatták, akik azonban az irodalom után inkább önfeledt kikapcsolódásra vágytak, azok Szilágyi Tamás szórakoztató improvizációs gyakorlataira jelentkezhettek. Lehetőség volt emellett a képszerkesztés, illetve a Photoshop csínjainak elsajátítására Szabó Imola Julianna tipográfiai előadásának köszönhetően. A „csak beszélgetni” vágyókat pedig Bíró Gergely invitálta meg egy-egy kiadós diskurzusra irodalomterápia nevű foglalkozásán.
A „tanulós” programok szerdától péntekig délelőttönként zajlottak, de délután sem unatkozhattunk, hiszen sűrűn egymást követő programok sokasága várta a lelkes táborozókat. Hallhattunk felolvasásokat, nézhettünk versszínházi darabokat, illetve a hét visszatérő programja lett a Török Péter irányította játékos „versmegfejtés”, a költészetre való ráhangolódás céljából. A programok jellege mellett a műnem- és műfajbeli skála is igen széles volt: költők, írók, slammerek egyaránt szerepeltek a meghívottak között.
Délutánonként többek között Karácsonyi Zsolt, Szentmártoni János, Végh Attila, Ughy Szabina, Oravecz Péter, illetve Závada Péter költőkről tudhattunk meg többet és kerülhettünk velük közvetlenebb kapcsolatba, hiszen a felolvasások után lehetőségünk volt külön is beszélgetni velük, sőt, néhányan jelenlétükkel több napra is gazdagították a tábor amúgy is színes, bohém életét.
A regényírók közül Murányi Sándor Olivér „tartotta a frontot”, ugyanis megfigyelhető volt, hogy többnyire inkább költők olvastak fel, ezen belül is a hozzánk közelebb állók, a szinte velünk egykorú, de már publikáló réteg. Így találkozhattunk például az R25 antológia 3 fiatal költőjével is: Balogh Zetas Péterrel, Horváth Imre Olivérrel és Juhász Tiborral. Ők, ahogy a velük folytatott beszélgetésből is kiderült, még nem tudják hova besorolni magukat a kortárs költészet képzeletbeli ranglétráján, talán ezzel is magyarázható, hogy sokszor humoros, egymásnak ellentmondó válaszokat hallhattunk tőlük, ami másfél óra alatt felszabadult alaphangulatot kölcsönzött a tábornak. Mellettük bemutatkozott két József Attila Körös szerző is: Nagy Márta Júlia és Kerber Balázs igencsak érdekes beszélgetése alatt rengeteg hasznos tanácsot kaptunk.
Az esti kikapcsolódást szolgáló programokban sem volt hiány: koncerteknek, zenés-verses estéknek lehettünk lelkes hallgatói. A zenei műfajok is változatosak voltak, az elektronikus zenétől a rockon át a jazzig minden helyet kapott, így mindenki megtalálhatta a számára tökéletes programot. A legnagyobb kedvenc a táborozók számára Szűcs Krisztián, a HS7 frontembere, valamint Szálinger Balázs költő zenés-verses estje volt, akik a már csütörtökre kicsit fáradt, nyomott közérzetet egy óra alatt is fel tudták dobni. Többen is sírtak rajtuk, de természetesen csak az önfeledt nevetéstől. Hisz ki tudná fapofával végigülni a Für Elise és a U Can’t touch this magyarított, vicces fordítását?
Péntek este a tábor utolsó komolyabb – vagyis jelen esetben inkább komolytalanabb – programja a DebreSlam slam poetry estje volt, amit már a tábor lakói közül meglepően sokan ismertek. Szűcs Noémi Foffi, Somogyi Tibor, Daróczi Jakab és Asbóth Balázs hozzánk közel álló, legtöbbször humoros megközelítésű témákat érintettek szövegeikben, ezzel folytatódott a közérzet további javulása. Őket követve a Terasz zenekar jazzes-bluesos, letisztult ütemekkel nyugtatta le kedélyeinket, hiszen a következő napon komoly feladat várt ránk: felolvasni műveinket a nem kis létszámú közönség és elismert költők előtt. Minden felolvasó a lehető legtöbbet hozta ki magából, a rengeteg munka meghozta számukra gyümölcsét, alkotásaikat a hallgatóközönség tapssal, a zsűri pedig díjjal is jutalmazta.
Négy nagyobb kategóriában nyerhettünk díjat: volt Különdíj, Társszemináriumi Díj, Szakmai Díj, illetve a HÍR Tábor Nagydíja. Társművészeti Díjat nyert Berta Lívia Szabó Imola Julianna csoportjából, Kocsis Zsanett a Tallián–Lázár színészpárostól, illetve Kovács Lili Szilágyi Tamás improvizációs csoportjából. A szakmai díjakról a szemináriumvezetők dönthettek. Csender Levente Rost Zsuzsát jutalmazta, Ferdinandy György a közönségszavazással Különdíjat is elnyerő Mihály Szidónia Renátát, a Farkas Wellmann–Bonczidai páros pedig Kupihár Rebekát találta a legjobbnak. Áfra János számára nehéz volt a döntés, így két embert is díjazott, Novák György Tibort és Weeber Luca Borbálát hívta fel a színpadra. A IV. HÍR Tábor Nagydíját szintén két ember nyerte el: Tóth Kingát és e sorok íróját jutalmazták.
A díjkiosztó után párszavas táborzárást hallhattunk Papp-Für Jánostól, aminek rövidsége is azt sugallja, hogy a tábornak nincs szüksége hosszú, vontatott záróbeszédekre, hiszen jövőre ugyanígy folytatódik majd minden, a búcsúzás csak egy évre szól. Jövő nyáron tapasztaltabban és már régi ismerősökhöz térhetünk vissza Hajdúböszörménybe. Remélhetőleg következőnek már egy teljes hetet terveznek a szervezők, ugyanis az egyetlen problémám a napok észrevehetetlenül gyors folyásával volt. Ha ez megvalósulna, az bizonyára mindenki számára egy jó HÍR lenne.
IV. Hajdúböszörményi Írótábor, Hajdúböszörmény, Fürdőkert, 2015. június 23–27.
A fotókat Áfra János készítette.