Az idő egyre melegebb, a résztvevők egyre fáradtabbak, csak a programok nem lettek kevésbé érdekesek. Megkezdődött a 100 000 költő a változásért programja, szó esett összművészetről, az irodalom dezideologzálásáról, és bemutatták az új JAK-füzeteket. Szigliget, JAK-tábor, harmadik nap.
Egy órával később keltem, mint előző nap, a beszámoló megírása után alig jutott időm reggelizni. Nem maradtam le semmiről: bár nyilván minden más pillanatban étvágygerjesztőnek tűnt volna a tányéromon terpeszkedő szalonnás kenyérlángos, a tábor harmadik napjának reggelén ránézni se bírtam. Ittam a híg kávét, próbáltam túltenni magam a fejemet feszítő megfázáson, de erősen tartottam tőle, hogy ennek a napnak a túlélés lesz a tétje.
Az előző éjszakai buliról készült képek alapján megértettem, miért nem vettünk részt teljes létszámban a délelőtti prózaszemináriumon. A műhelymunka még a szerdainál is szigorúbb húzásokat hozott, egyedül Németh Dorka szövege nem zsugorodott a harmadára: Darvasi László neki éppen azt javasolta, hogy a remek tárcáit duzzassza novellává.
Az ebéd utáni program csúszását kihasználva készítettem egy interjút Isabella Breierrel, a Re:Verse fordítói műhely egyik osztrák vendégével (ami a KULTer.hu-n lesz olvasható rövidesen – a szerk.). Miután leállítottam a hangfelvételt, még sétáltunk egyet a kastély kertjében, a politikai költészetről és a műfordítás során felmerülő nyelvi problémákról beszélgettünk. Mire visszaértem a könyvtárszobába, már a vége felé járt Fekete Richárd, Toroczkay András és Urbán Ákos Könyvhétre megjelent JAK-füzeteinek bemutatója. Közel álltam hozzá, hogy feladjam a fejfájással folytatott küzdelmet, de Hidas Judit és Gaborják Ádám is szerzett nekem fájdalomcsillapítót, úgyhogy mégis be tudtam ülni a következő programra.
Karafiáth Orsolya moderált, beszélgetőtársai pedig olyan művészek voltak, akik az irodalom mellett aktívak a társművészetek valamelyikében is. Sirokai Mátyás elmondta, hogy költészetére a kezdetektől hatott a zeneiség, a versek pedig további művészeti projektek ötleteit vetik fel. Példaként egy dédelgetett tervét, a Clowns and Sparrows nevű Tandori-tematikájú ruhamárkát említette. Szőcs Petra hasonló szerkesztési elvek alapján vágja a verseit, mint a filmeket, de nem akar Gesamtkunst-alkotóvá válni, mert nem hisz benne, hogy az általa űzött művészeti ágaknak egymást kellene támogatni. Czapáry Veronika egyenesen az üvegolvasztó kemence mellől érkezett, színes lámpákat és üvegékszereket hozott magával. Beszélt az ihlethez való viszonyáról, az alkotói folyamatról és az Üvegsztori nevű projektjéről.
Vacsora után volt egy kis szabadidőm, be is vetettem magam a parkba, a virágágyások és az öreg fák közé. A kastélyba visszaérve hirtelen váltással a Wolfenstein nevű számítógépes játék koncentrációs táborban zajló jelenetéről folyó beszélgetésbe csöppentem. Bartók Imre Goebbels című drámája a Melting books sorozatban jelent meg. A könyvről a szerző, Nemes Z. Márió és Szemerey Samu beszélgetett Miklósvölgyi Zsolt moderálása mellett. A videojáték után a hangulatot Jörg Buttgereit Blutige excesse in Führerbunker című rövidfilmjével húzták még feszesebbre, majd Nemes Z. Márió felvezette a naziploitation filmek metareflexiójának témáját és a trashesztétika felhasználását a múltfeldolgozásban. A Melting books új taktikák kiérlelését célozza, együttgondolkodásra, kulturális cserére hív, és műemléképítés helyett igyekszik hozzáférhető problematikaként kezelni a történelmet. A drámából, amely a Goebbels család utolsó óráit jeleníti meg fikcionalizált, szatirikus formában, Bartók Imre olvasott fel egy részletet. A téma aktualitása és a résztvevők felkészültsége számomra a JAK-tábor eddigi legérdekesebb eseményévé tette ezt a beszélgetést.
A szünetben a cukrászda felé indultam. Kiszolgálás már nem volt, de az egyik asztalnál Karádi-dalok mentek egy telefonról, a másiknál pedig gerontoerotikus versek borzolták a kedélyeket. A szomjúság hamarosan visszakergetett minket az alkotóházba, ahol – mint a többi estén is – a JAK-iroda önzetlen csapata gondoskodott a táborozókról.
Később Sirbik Attila, Nemes Z. Márió és Sepsi László ismertették az újvidéki Symposion folyóirat Hybrid Realm című tematikus számát, mely Nemes Z. Márió Szerves hulladék kiáltványa köré szerveződött. A bemutatóhoz kapcsolódó koncertet (Ж zenekar: Brestyánszki Bernadett, cselló és Brestyánszki Dína, hegedű) már a teraszról hallgattam meg. Eleinte úgy tűnt, beszélgetésfoszlányokra bomlik az este, de aztán beindult a buli, és Puzsér Zsanna is egyre jobban belemelegedett Zsuzsika néni, a hatvanéves felvidéki asszony szerepébe. Volt még lambada, nagy nyári háromszög, és az is kiderült, hogy Lesi Zoli arca egy múlt századi német földműveshez, Mán-Várhelyi Rékáé pedig egy huszonkettedik században élő amerikai értelmiségiéhez illene legjobban. Én mindenesetre angolosan távoztam.
JAK-tábor, 3. nap, Szigliget, Esterházy-kastély, 2015. augusztus 27.
A fotókat Bach Máté készítette.
