Mozgalmasra sikerült a második nap a szigligeti JAK-táborban. Beindultak a szemináriumok, az igen érdekes délutáni programoknak a nyár végi napsütés és a húszfokos Balaton állított konkurenciát, az esti koncert pedig még annál is ütősebb volt, mint reméltük.
Bevallom, sajnáltam magam, mikor fél hétkor megszólalt az ébresztőm. Félálomban kapcsoltam be a gépem, de hamarosan elkaptam a ritmust, és kilencre már el is készültem a keddi tudósítással. A reggelinél megint kómába estem, de szerencsére nem az enyém volt az egyetlen gyűrött arc az asztal körül, kabai lóri azzal biztatott, hogy nagyon jó lesz az esti Médeia fiai koncert, úgyhogy úgy döntöttem, elhalasztom a bebábozódást.
Alig pár percet késtem a prózaműhelyről. A napfényes emeleti terem kényelmes, színes foteljeibe süppedve négyünk írásait elemeztük. Darvasi László mondatról mondatra haladva boncolta a szövegeket, ütköztek a vélemények, a kéziratpéldányokon alig maradt fehér papírfelület. Nekem talán Soltész Béla karneváli hangulatú írása tetszett a legjobban, melynek kapcsán azt is megvitattuk, hogy egy hatalmas műfasszal tarkón csaphat, vagy inkább tarkón verhet valakit az ember. Bach Máté éppen az én novellám elemzése közben jelent meg a kamerájával, és csak remélni tudtam, hogy nem készít felvételt arról a pillanatról, amikor Darvasi Laci a kedvenc mondatom kihúzására tesz javaslatot. Mindenkit alaposan lefárasztott a három órás szeánsz, de kárpótoltak minket az ebédhez kapott hatalmas nektarinok.
Nem sok időnk maradt pihenésre, hamarosan elkezdődött a Tíz igaz történet című novelláskötet bemutatója. Jeney Orsolya, az Amnesty International Magyarország (AI) igazgatója beszélt a szervezetről, a Levélíró Maratonról és arról, hogyan vált könyvvé az eredetileg online megjelentetett anyag. Czinki Ferenc arról kérdezte Karafiáth Orsolyát és Kiss Tibor Noét, hogyan választották ki az általuk megírt történetet. Karafiáth Orsolya Hallgatók című novellája a dél-afrikai törzsi világban élő nők súlyos hallgatását és tehetetlenségét mutatja be, felolvasása közben tapinthatóvá vált a női állapot, az anyaság és a nemiség miatt érzett szégyenérzet. Kiss Tibor Noé John Jeanette-ről, a transznemű norvég tengeralattjáró-kapitányról írt F, mint férfi című novellájában. Az ő esetében sikerrel járt az AI nemzetközi kampánya: John Jeanette hamarosan a Norvégiában ehhez korábban feltétlenül szükséges sterilizáló műtét nélkül is bevezetheti majd a női nevét az okmányaira. Az AI tevékenységével kapcsolatban lehetetlen közömbösnek maradni, de a kötet iránti érdeklődésem nem csak az emberi sorsok keltették fel, hanem az izgalmasan feszes novellák is, melyekben a szerzők az eleve nagyon erős alaptörténeteket dolgozták fel.
A következő program négy órára volt meghirdetve, de a szép idő sokakat elcsábított a partra vagy a környező kocsmák valamelyikébe. Alig maradt valaki a kastély területén, ezért a Nyolcadik nap: a bolygó kifosztása című audiovizuális performansz kezdése egy órával későbbre tolódott. A nap melegen tűzött a teraszra, a Balaton egészen közel csillogott, de sikerült ellenállnom a vágynak, hogy elinduljak a part felé. Nem bántam meg mert így meghallgathattam Magolcsay Nagy Gábor felolvasását, melyet Lányi Zoltán videoinstallációja kísért. A nyolcadik nap ciklus verseinek nem csak a nyelvezete, a logikája is nehéz, időnként el is vesztettem a fonalat. Ilyenkor csak utaztam a sodró erejű, csillagporos szavakkal, mintha kilőttek volna a versekben említett szakrális térbe, a vándorló galaxisok közé.
Vacsora után Potozky Lacival és Áfra Jánossal édességvadászatra indultunk. Mivel a bolt már bezárt, megint a cukrászdában kötöttünk ki, ahol nemsokára Magolcsay Nagy Gáborral is összefutottunk. Láthatóan megörült, mikor elmondtam neki, milyen transzcendentális élményben volt részem a performansz alatt, és még azt sem bánta, hogy valószínűleg elég keveset értettem meg a szingularitás elméletéből.
Még időben visszaérünk a Fenyvesi Ottó tiszteletére összeállított Masírozó Angyalok című antológia és Domonkos István új kötete, az Allegro Bajbajó közös bemutatójára. Fenyvesi Ottó „Ramones” feliratú pólóban a Minimum Rock and Roll című ciklusából olvasott fel, miközben a kivetítőn a saját kollázsait láthattuk, majd Valcz Péter adta elő Domonkos István Kormányeltörésben című versét. Utána Fenyvesi Ottó, Brenner János, kabai lóránt, Lanczkor Gábor és Orcsik Roland beszélgettek a vajdasági irodalom anyaországi recepciójáról és arról, hogy miért maradt méltatlanul feldogozatlan a magyar neoavantgárd.
Az estét egy bitang jó Médeia fiai koncert zárta, legalábbis számomra. Tudtam, másnap is korán kell kelnem, ezért mire a régi könyvtárszobában felhangzott a Who the Fuck is Allice?, én fájó szívvel és csengő fülekkel a szobám felé vettem az irányt.
JAK-tábor, 2. nap, Szigliget, Esterházy-kastély, 2015. augusztus 27.
A fotókat Bach Máté készítette.
