Kánikula van Szigligeten, egyre kevesebben ülnek be a délutáni beszélgetésekre. Pedig erős és kiegyensúlyozott a program: van szó futballról, nőirodalomról és irodalompolitikáról. A párhuzamos, éjszakai JAK-tábor is nagyon pörög: az esti bulikat senki sem hagyja ki. Szigliget, JAK-tábor, negyedik nap.
Erre a napra beszéltem meg találkozót a Re:Verse workshop másik két résztvevőjével, Julia Lajta-Novakkal és Maria Seisenbacherrel. Julia reggel kilenckor frissen mosolygott rám a kastély teraszán. Korábban élsportoló volt, és a mai napig koránkelő, magyarázta. Az interjú után mesélt a kutatási projektjéről is, melyben genderelméleti szempontból elemzi a női művészek újkori életrajzírását. (Az interjúk a KULTer.hu-n lesznek olvashatók – a szerk.)
A prózaműhelyen rövidebbek voltak a szövegek, hamarabb végeztünk, mint az előző napokon, a hátralévő időben pedig felolvastuk a házi feladatot: nagy kifejezőerejű, ám minél rövidebb egysoros prózákat.
Az ebéd nem volt sem olyan minőségű, sem olyan mennyiségű, hogy sokáig kellett volna üldögélni felette. Elküldtem a csütörtöki tudósítást, aztán meghallgattam Gács Anna, Gaborják Ádám és Fehér Renátó beszélgetését a mai magyar irodalom- és emlékezetpolitikáról, illetve arról, tehetnek-e az írószervezetek azért, hogy a megosztottság ne öröklődjön át a legfiatalabb nemzedékre.
Ezután a Futball és identitás című program következett. Előre fanyalogtam, elhatároztam, hogy jövőre javaslatot teszek egy könyvbemutatóra, melyet a csonthéjasok befőzésének témája köré fogok kanyarítani, aztán mégis meglepően érdekesnek találtam Gazdag József, Mán-Várhegyi Réka, Németh Gábor és Kiss Tibor Noé beszélgetését. Korábban nem tudtam, mennyire különböző szurkolói attitűdök léteznek: míg Németh Gábor úgy találja, nehéz kritika nélkül beleállni bármiféle identitásba, és a felfogásába belefért, hogy előbb az MTK-nak, később a Fradinak és a Manchesternek, majd ismét az MTK-nak szurkoljon, Gazdag József számára a szurkolás élet-halál kérdése, a csapatváltás pedig elképzelhetetlen. Azért kilencven percet nem bírtam ki a teremben, félidőben kimentem a parkba levegőzni.
Vacsora után Maria Seisenbacherrel készítettem interjút. Öröm volt ez a fél óra, mert nagyon megfogott a haikura emlékeztető tömör testlírája és sugárzó személyisége. Kiss Noémivel és Szvoren Edinával új könyveik, A világ legjobb hóhéra és a Sovány angyalok kapcsán az alkotási folyamatról, az általuk kidolgozott irodalmi nyelvről és a női irodalomról beszélgetett Mán-Várhegyi Réka.
A Solitude-pályázatok eredményhirdetése volt az utolsó program. Tóth Kinga moderált, az Akademie Schloss Solitude sajtósa, Angela Butterstein a szervezetről és a kastélyról, Gerevich András, Krusovszky Dénes és Nagy Ildikó Noémi pedig a Schloss Solitude-ben átélt három hónapról beszélt. Végül kihirdették az előre sejthető eredményt: a 2015-ben Szőcs Petra kapta Solitude-ösztöndíjat.
Az éjszaka csendesen indult, kiderült, hogy Nagy Gabi ismeri a lesszabályt, L. Varga Péter pedig nagy Richard Dawkins rajongó. Aztán a falak mellé kerültek a székek és Bartók Imre reggelig keverte a zenét.
JAK-tábor, 4. nap, Szigliget, Esterházy-kastély, 2015. augusztus 28.
A fotókat Bach Máté készítette.
