A Veszettek című új magyar filmet, amelyet Goda Krisztina jegyez, október 21-én, 18:00 órától vetítették le először Debrecenben. Sokan voltak kíváncsiak az alkotásra, amelyet közönségtalálkozó követett: Váradi Ferenc, az FM90 Campus Rádió munkatársa faggatta a rendezőnőt és a két jelen levő szereplőt, Törőcsik Franciskát és Béli Ádámot.
A Veszettek című film Czető Bernát László Kakukk című regénye alapján készült, amelyet Divinyi Réka forgatókönyvíróval dolgoztak át. A film főszereplője egy testvérpár két tagja, Madaras Máté és Madaras József, akik nehéz anyagi körülmények között élnek egy képzeletbeli kisvárosban, Tarnádon. Édesanyjuk maghalt, apjuk börtönben van. Fojtogató nyomor, penészes falak és teljes kilátástalanság veszi őket körül. Máté jó tanuló, a sport, a futás révén próbál meg kitörni, de Joci csak teng-leng bandájával a városban. Aztán egyszer csak mindkettőjük élete fenekestül felfordul: a városba érkezik Ács János, aki egy „egyesületet” szervezve próbálja meg visszaszorítani az elharapózó bűnözést, és semmilyen eszköztől nem riad vissza.
A száztizenöt perces nagyjátékfilm vetítése után érdekes diskurzus vette kezdetét: izgalmas részletek derültek ki a kulisszatitkokról, az értelmezési lehetőségekről és a karakterek motivációiról.
„Lenyűgöző élmény fiatalként belecsöppeni egy ilyen produkcióba. A felkészülés, az edzések, a harcművészetben való elmélyedés meghatározó volt számomra” – mondta Béli Ádám. Ezzel Törőcsik Franciska is egyetértett, számára szintén életre szóló élmény marad a forgatás. „Nagyon érdekes a két testvér története, és az, hogy miképpen élik meg a különböző helyzeteket, amelyeket a történet hol párhuzamosan, hol ellentétesen, de nagyon szépen végigkövet” – tette hozzá a színésznő.
A filmet hosszú ideig és több vidéki helyszínen forgatták, lakókocsikkal, buszokkal, sátrakkal, teherautókkal alakították át és lakták be a tereket. A stáb legalacsonyabb létszáma 120 fő volt, ennek koordinálásához pedig összetett logisztikát kellett kialakítaniuk az alkotóknak, de az ezt megelőző szereplőválogatás sem volt egyszerű – tudtuk meg a beszélgetésből. „Nagyon nehéz volt megtalálni Mátét, a főszereplőt. Klem Viktort – aki Jocit alakítja –, már korán kiválasztottam, és hozzá hasonló szereplőt szerettem volna a testvérének. De aztán jött egy olyan jó színész – aki bár nem hasonlít Jocira –, de meggyőző játéka miatt tudtam, nem kell tovább keresgélnem” – mesélte Goda Krisztina, a film rendezője. S valóban, a nagyszerű színészi játék az egyik legnagyobb erénye a filmnek, külön kiemelendő ifj. Vidnyánszky Attila (Máté), aki remekül teljesít a szerepében: tekintetével és jelenlétével az egyik legemlékezetesebb alakítást nyújtja.
A mű értelmezése során számos kérdés merülhet fel a nyitott és rendkívül lehangoló végkifejlet következtében. Például: ki a célközönség? A magyar társadalom lelkiállapotát tükrözi a film? Vagy a nemzetközi piacra készült, és úgy mond el rólunk valamit, hogy nem nekünk szól? Az biztos, hogy a Veszettek érdekes, a mai magyar filmekből hiányzó témát állít középpontjába, nem kis kockázatot vállalva. A Magyarország területén lévő, marginalizálódott, elszegényedett városokról és falvakról szól a történet, a magyar társadalom perifériájáról. Az itt élők kilátástalan sorsát mutatja fel kíméletlen őszinteséggel, miközben egy elképzelt dimenziót teremt.
A film olykor homályos és ködös utalásokkal igyekszik eltávolodni a valóságreferenciáktól, ennek a teremtett világnak mégis sok eleme ismerős lehet számunkra (a mutyizás, a törtetés, a hatalom iránti vágyódás, a skinhead kultúra, a katonaállam képzete, a Magyar Gárda jelenléte, a szélsőjobb megerősödése, az erőszak nyelvén történő igazságszolgáltatás), persze nem mindegy, hogy egy alkotás miképpen tárgyalja ezeket. A Veszettek többek között úgy kívánja megjeleníteni a magyar-cigány együttélés nehézségeit és problémáit, hogy nem vállalja fel a problémát még a fogalmak szintjén sem, ekképpen beszél a polgárság és a „telepiek” háborújáról. Így fordul át újra és újra önmaga paródiájává, s nem jut tovább a felszínnél.
Az elmélyült ábrázolás fájó hiánya ellenére is vannak értékei a mozinak, a színészi játékon túl a vágás és az operatőri munka is remek. A motívumok kezelése is találó, a futásmetafora szépen keretezi a filmet, és a cselekményszövés egyik fő elemévé válik. Egyrészről kapcsolható hozzá a menekülés, a fojtogató légkörből való kitörés vágya, a jobb élet reményének a képzete, de képes a fenyegetés és az agresszió megjelenítésére is. A személyek közötti konfliktusok, a „minidrámák” és a bűnbeesés motívumai néhol akár még meghatóak is lehetnek (Máté megtagadja edzőjét), de mégsem tudnak összeállni egy monumentális egésszé. A nem megfelelő építkezés következtében a végkifejlet sem eléggé drámai, hiába győz a gonosz.
Ezt az érzékeny témát bátran és hitelesen viszi színre néhány közelmúltbeli kísérlet. 2010-ben a Káva Kulturális Műhely, az anBlokk Egyesület, a Retextil Alapítvány és a Krétakör együttműködésével létrejött az Új Néző projekt, melynek célja az volt, hogy két észak-kelet magyarországi településen (Ároktőn és Szomolyán) nyilvános terek kialakításával, a színház eszközeinek a felhasználásával a lokális társadalmi konfliktusok, kiemelten a cigány-magyar különbségtétel feldolgozására tegyen kísérletet. A projektből két film is készült, amelyeket mindenképpen érdemes megtekinteni, hisz őszintébben és hitelesebben mutatják be a problémát. Érdeklődve várjuk, hogyan alakul a Veszettek című film nézőszáma, itthoni és külföldi recepciója.
Veszettek – filmvetítés és közönségtalálkozó, Cinema City Debrecen, Debrecen Pláza, Péterfia utca 18., 2015. október 21.
