Idén is a József Attila Kör szigligeti tábora adott helyet a Re:Verse osztrák-magyar műfordítói workshopnak. Max Oravinnal a műfordítás és a költészet viszonyáról, a versek és az audiovizuális művészet kölcsönhatásáról és a készülő kötetéről beszélgettünk.
Max Oravin 1984-ben született Leobenben. Grazban nevelkedett, élt Reykjavíkban, Berlinben, a finnországi Orivesiben, valamint Bécsben. A Babelsprech (fiatal német nyelvű költők hálózata) és a Sumutus (finn és nemzetközi költészeti fórum) tagja. Költő, audiovizuális performer.
KULTer.hu: Ausztriában születtél, de hosszabb ideig éltél Izlandon és Finnországban is. Hogyan befolyásolta a költészeted az északi országok tájképe és nyelve?
Észak sokféleképpen befolyásolt, nem kis mértékben a kietlen tájon keresztül, mely visszatérő motívum a költészetemben. A verseimben szereplő fátlan, sziklás helyek egy része az Alpokban található, de a legtöbb Lappföldhöz és Izlandhoz tartozik. Nyelvek tekintetében a finn óriási hatással volt rám. Egyfelől nagyon komplex, másrészt tömör. Hiányoznak belőle a névelők (így a határozott és határozatlan főnevek megkülönböztetése, valamint a nyelvtani nem), viszont rendkívül szigorú a hely, idő és lehetőség meghatározása szempontjából. Bár a német nyelv nélkülözi ezeket a grammatikai eszközöket, én az írásaimban igyekszem elérni ezt a tömör precizitást. Az izlandi nyelvnek nem volt ekkora befolyása a költészetemre, mert ott 17 éves koromban éltem, így nem kerültem annyira szoros kapcsolatba az irodalmi élettel, mint Finnországban.
KULTer.hu: Az audiovizuális művészet vagy a költészet foglalkoztatott korábban? Minek a hatására döntöttél úgy, hogy kombinálod a kettőt?
Az írás jött korábban: hét éves korom óta író akartam lenni. Később, kamaszkoromban és a húszas éveim elején az audiovizuális művészetek kerültek előtérbe, és akkor hosszabb időre abba is hagytam az írást. Néhány éven keresztül olyan video- és fotóművészek asszisztenseként dolgoztam, mint Miron Zownir, Philipp Virus és Akiz. Érdekes, hogy abban a pillanatban, amikor úgy döntöttem, teljesen az írásra fogok koncentrálni, az audiovizuális művészet visszakúszott performanszok formájában, és hirtelen teljesen magától értetődő módon használtam fel a nyelv lehetőségeinek szélesítésére. Nem egy döntés eredménye volt ez, inkább a költészet természetes megnyilatkozása. Másrészről a berlini videoművészeti és zenész körökben már jóval azelőtt otthonosan mozogtam, hogy más írókkal és költőkkel kapcsolatba kerültem volna. Ez utóbbi leginkább a Babelsprech hálózaton keresztül történt, miután elkezdtem előadni a szövegeimet.
Ebben a vegyes médiumban a redundancia a legnagyobb kihívás: hogy audiovizuálisan olyasmi történjen, amit a szöveg közvetít, és fordítva. Ha a szavakat, a képeket és a hangot egy nagy költői nyelv különböző elemeinek tekintjük, akkor az egyes elemekkel kiegészíthetem és gazdagíthatom a többit.
KULTer.hu: Mi az a Babelsprech? Mi a szereped itt szerkesztőként?
A Babelsprech hálózatot több irodalmi intézménnyel együttműködésben Max Czollek német, Robert Prosser osztrák és Michael Fehr svájci költők alapították 2013-ban. Célja, hogy összehozza a különböző országokban élő, németül alkotó költőket, és ezáltal párbeszédet kezdeményezzen. Számos nemzetközi találkozónk és felolvasásunk volt és egy jelenleg többnyire elérhetetlen honlapunk, amely esszéket és vitafórumokat tartalmazott. Én annak a szerkesztői csapatnak voltam tagja, amely különböző országok fiatal költészetéről szóló esszésorozatokat szervezett. A Babelsprech hálózat első két évének eredményéből összeállítottunk egy antológiát (Lyrik von Jetzt 3: Babelsprech, Wallstein Verlag), mely 2016 októberében jelent meg. A legutóbbi nemzetközi találkozót 2016 decemberében tartottuk Salzburgban.
KULTer.hu: Milyen gyakran fordítasz verseket? Milyen hatással van a műfordítás a költészetedre?
Egyelőre nem fordítok professzionálisan, de kipróbáltam már magam angol, francia, spanyol és finn eredetiből is. Mint már említettem, a finn nyelv elsajátítása és a finnből németre való fordítás nagy hatással volt az írásaimra, és roppantul élvezem a kihívást, hogy egy nem indoeurópai nyelvet kell fordítanom. Gyakran dolgozok át a saját elképzeléseim alapján német és idegen nyelven íródott verseket, ilyenkor gyakran olyan extrém módon megváltoztatom az eredeti szöveget, hogy többé már nem felismerhető. Ezek az átdolgozások kezdőpontként szolgálhatnak a saját verseimhez.
KULTer.hu: Milyennek találtad a műfordító műhelyt a JAK-táborban?
Rendkívül gazdagító volt a tandem munka, mert Zilahi Anna alapos kérdéseket tesz fel az egyes sorokkal és szavakkal kapcsolatban, amelyek engem is rákényszerítettek, hogy a versek legapróbb részleteit is átgondoljam. Az ő verseinek fordítása még nagyobb kihívást jelent, mivel egyetlen szót sem beszélek magyarul. Kicsit olyan, mintha egy hatalmas nyílt vízen úsznék, és sehol sem látnám a szárazföldet. Viszont nagyon megleptek a stílusbeli és tematikai hasonlóságok, valamint a metaforák, melyeket mindkettőnk költészetében megtaláltunk. Nagyon örülök, hogy vele kerültem egy fordítópárosba.
KULTer.hu: Úgy hallottam, most állítod össze az első versesköteted.
Néhány éve megkeresett egy berlini kiadó, de mivel még nem egyértelmű, hogy tényleg náluk fog megjelenni a kötet, a nevét most inkább nem említeném. Idén nyáron összeállítottam a kéziratot és kialakítottam a struktúrát, de a részleteken jelenleg is dolgozom.
KULTer.hu: A performanszok közben elhangzó szöveges zenéhez a verseid szolgáltatnak alapot. Hogyan viszonyul egymáshoz a befogadás két módja?
Azt gondolom, a költészet olvasása és egy audiovizuális performansz keretén belül való hallása-látása nagyon különböző befogadásmódokat feltételez, ezért különbözőképpen is tervezem meg őket. A performanszokban jól működő ismétlésekből kicsit vissza kell vennem, míg a hanggal és képpel telített csöndek egy részét szavakkal kell megtöltenem a könyvben. Mivel a költészetem gyakran megváltozott érzéki állapotokat ír le, ilyeneket próbálok előidézni a hanggal és a képpel például vibrálás, extrém frekvenciák és hangerő által. A hangomat is különféleképpen használhatom arra, hogy megváltoztassam a szavak jelentését vagy másodlagos jelentést adjak nekik. Ezeket a dolgokat másféleképpen kell megvalósítani egy verseskötet lapjain.
KULTer.hu: Figyeled a performanszok közönségre tett hatását?
Nagyon érzékeny vagyok a hallgatóság hangulatára. Szinte soha nem olvasom, hanem fejből mondom a szöveget, mert így jobban látom a közönséget. Nem gondolom, hogy ez befolyásolja az elhangzó verseket, de a következő performanszokra mindenképpen hatással van.
A fotókat Bach Máté készítette.
