Tiszta Föld*
Hogy vagyok, ami vagyok, ez elől nincs menekvés,
két szem, két fül, egy orr és egy száj, ezek átlagos kombinációja.
Mindig bátran, semmivel sem törődve álltam előttetek,
talán mert volt mit titkolnom, épp azért.
Egy koszos csempékkel kirakott üres szobában
rég látott barátom: friss halott.
Körülötte vére és zsigerei,
megfeneklett árva kenu, amit a boncasztalra vetett a hullám,
örökre üres, semmit sem rejteget többé,
csak a napként ragyogó neoncső fényét hagyta ránk.
A világosság félelmetesebb a sötétségnél.
A tenger csillámló felszíne alatt miféle csúfságok tűnhetnek gyönyörűnek?
Az örökkévaló dolgok előtt visszatérünk a homokszemek közé,
fülünkben a gúnyos kiabálás is, a nevetés is távoli hullámok zúgásává csendesül.
Ha végül valóban eljutnék a – hogy is mondják? – Tiszta földre,
ott vajon milyen arcot vághatnék,
ha a Buddha, az angyalok, meg a többi ilyen, mindentudóan átlátnának rajtam?
Ha halhatatlan lennék, el kéne veszítsem a titkaim,
a titkolózást magát sem ismerném már.
Az ellenséges pillantásokkal teli halandó lét lármája miatt befogott fülekkel,
a kora téli fák árnyékának foltjaiban, ott vagyok.
Fordító: Simon Márton
* A Tiszta Föld buddhizmus, más néven amidizmus a mahájána buddhizmus leágazása, a kelet-ázsiai buddhizmus egyik legnépszerűbb irányzata, amely Amitábha Buddha kultuszára épül. Ebben a hagyományban a Tiszta Föld birodalmába való belépés megegyezik a megvilágosodással.
A fordító köszönetet mond Erdős Ágnesnek a fordításban nyújtott segítségéért.
Borítófotó: Yamamoto Masao
