Spirál
Ötágyas kórteremben hat beteg,
a wc elé betolnak hetediknek.
Arccal az ajtó felé fekszem,
nem látok hátra,
csak a hangok alapján érzékelem,
mi történik.
Csövek lógnak mindenkiből,
barnás lé lötyög a katéterekben,
oxigénpalackok bugyborékolnak.
Könnyeznek.
Félnek a haláltól,
tíz körömmel kapaszkodnak maradék idejükbe,
sérülnek a kapaszkodásban,
véraláfutásos, heges, felkapart lesz a bőrük.
A bejárat előtt állnak, lötyög rajtuk a pelenka
mégis lejárnak cigarettázni,
behozatják a pálinkát, reggelre részegek,
nappal alszanak, éjjel megindulnak.
Nyirkos, vérfoltos lepedőkön fekszenek,
négy napja nem cserélik ki nekik
a koszos ágyneműt.
A vesetálba hánynak,
ami mellé megy, odaszárad.
Ordítanak, félnek, roncsolódnak.
Orvosok jönnek, vizsgálnak,
fogdosnak, nyomkodnak,
ne érjen hozzám,
ne érjen hozzám úgy.
A saját kudarcomat látom,
és kívülről a testet, amihez alig van közöm.
Kojot
Kétségbeesett dühvel átölelte,
a másikkal saját testét takarta.
Kojotként beletörődött
a társtalan magányba.
Egy gyönyörű férfitestet képzelt magáénak,
és egy fiatal női arcból nézett önmagára.
A másik tekintetében állva
hibásnak érzi azt, akivé vált.
Szembe akar nézni
test nélküli lelkével,
csontjaira vetkőzik,
térdét mellkasához húzza,
és bámul a falra feszített
démonai képébe.
Könnyezik, káromkodik,
mutatja magát, ég az arca.
Barramundi
Katadróm faj,
két-három évig édesvízben él,
könnyen alkalmazkodik,
jól tűri a sós- és a brakkvizet,
a fiatalabbak mindenevők,
protandrikus hermafrodita,
tejesként válik ivaréretté,
egy részük ikrássá alakul át,
az átváltozás az egy méternél
hosszabb egyedeknél történik meg,
nemet váltanak, és ekkor
tengerekbe vándorolnak.
Borítófotó: Ethics Alarms
